Tényleg van az a pénz? - Nyílt levelet írt volt híve a Fidesz-szavazókat és Orbánt varangyozó Kiss Tibinek

Sokat gondolkodtam a megszólításon, de a tiszteletemet elveszítetted, kedvesnek pedig véletlenül sem nevezhetnélek, így szimplán belevágok a mondanivalómba. Túl sokszor jött velem szembe az utóbbi napokban az a trágár (ez még hagyján volna), de teljesen politikai indíttatású szenny, mely tőled származik és számomra káposztafejűre, aki, ha Orbán Viktor a varangykirály, akkor varangy is vagyok, hiszen eddig is, és ezután is rá fogok szavazni, nem kicsit sértő!A problémám nem az, hogy van véleményed. Még csak nem is a stílus, bár egy olyan embertől, akinek a dalait elég jól ismerem, ennél többet vártam volna. Még a sértettségen is gond nélkül túl tudok lépni, hiszen attól, hogy te ezt gondolod rólunk, hidd el, mi még nem fogunk álmatlanul forgolódni éjszakánként. A problémám az, hogy eddig, évtizedeken keresztül meg tudtad őrizni a semlegességedet, egészen eddig. Sok rajongót veszítettél ezzel el, és őszintén érdekelne, hogy vajon megérte e. Vajon megérte e annak a sok káposztafejűnek, akikből eddig éltetek, elveszíteni a szimpátiáját?Viszont most nem is ezért ragadtam billentyűzetet, hanem a személyes csalódásom miatt benned, mint emberben. Ugyanis mindeddig egy kedves, minden hibájával együtt szerethető embernek ismertelek meg (idestova 15 évvel ezelőtt), azon kevesek egyikének, aki a “szerethető részeg” kategória ritka példánya. Nem várom, hogy bármiféle emléked legyen rólam, egyrészt az időtáv miatt, másrészt az állapotodból fakadóan sem. Ezért elmesélem, mi történt azon az ominózus estén, amikor kivívtad, a minap elvesztett szimpátiámat. Történt egy nyári este, hogy helyi rádiósként egy vidéki kisvárosi koncert után bemutatkoztam neked. Már akkor sem voltál teljesen józan, de valami okból úgy döntöttél, hogy szimpatikus vagyok neked. Olyannyira, hogy mikor be akartak szállítani zenésztársaid a kisbuszba, hogy elvigyenek az étterembe, közölted, hogy te márpedig velem, és csakis velem vagy hajlandó odasétálni. Elindultunk hát a nem nagy távolságú, de hosszú ideig tartó sétánkra, melyen beszéltél. Mondják, hogy részeg ember igazat mond. Te a következőket mondtad nekem ismétlődő jelleggel: “Én már elcsesztem az életem. De te (mármint én) ne legyél olyan, mint én! Te ne igyál, ne cigizzél, te tanuljál! Csodálatos ember vagy, ne legyél olyan, mint én! Az én életem már el van cseszve! Soha ne igyál! Tanuljál! Csodálatos ember vagy, belőled még lehet valami...” és így tovább és tovább.... (A durvább önostorozást inkább nem idézném.)Ez volt az a Kiss Tibi, akit én megismertem. Hosszú este volt, és állapotodhoz mérten meglehetősen konzekvens volt a mondani valód. A legenda szerint pedig, mint mondtam, részeg ember őszinte, te pedig nagyon részeg voltál. Ez volt az a Kiss Tibi, akit mindazért, amit aznap bevallott nekem (és amit nem fogok most sem kiadni), aki szerint az ivás, a dohányzás rossz, aki (fölöslegesen ugyan), de minden áron le akart ezekről beszélni engem, az ismeretlent, aki szerint a tanulásban, a józan életben van a jövő, akit én őszintén megkedveltem akkor. Ez a Kiss Tibi rombolta le sok-sok ember (beleértve engem is) róla kialakított pozitív véleményét önmagáról feltehetőleg bizonyos összegért. Tibi! 15 éve azt mondtad, hogy te már elcseszted az életed... nos ahhoz képest ez egyenesen kamikáze akció volt. Tényleg van az a pénz? Tényleg megérte? Mindenesetre tudnod kell, hogy megfogadtam a tanácsaidat. Azoknak hála ugyanis én nem “csesztem el” az életemet. Valóban lett belőlem valaki. Egy tisztességes, következetes értelmiségi feleség, barát, és igen, jobboldali konzervatív. Szóval veled ellentétben én nem vagyok egyedül. Neked van valaki, akit érdekel, hogy mit teszel magaddal? Hogy mit tettél évtizedeken keresztül? A saját zenésztársaid szó nélkül rám bíztak aznap este, egy vadidegenre, egyetlen instrukcióval: “Azt csinálsz vele, amit akarsz, csak az arcának ne legyen baja!!!”Ennyire érdekelted őket 15 évvel ezelőtt egy nyári estén. Én tanultam. Nem csak az iskolában, az életben is. Te miért nem?

Őszinte sajnálattal: Egy egykori híved

Miért basszátok szét az országomat,Miért rúgjátok hasba az ápolót,Miért ültetitek szamárpadba a tanárokat,Miért szarjátok szájba az álmodót?

Ti még a Sátánnak is túl gecik vagytok,Még ő is megvet titeket,Mert a Sátán bátran vállalja magát,De ti hívőként lettetek hitetlenek.

Másfél millió káposztafej, Hibbant elméjű hatalmasok, Mocsár e táj és a Varangykirály Ünnepli, amit alkothatott.

De ha lepihentek a büdös sárba Ugyanúgy, mint a népetek Én pióca leszek a pusztulásban, És szívom majd a véretek.