Pesti Srácok

Idén Trump-ellenes cikkekért és Oroszország ekézéséért járt a Pulitzer-díj

Idén Trump-ellenes cikkekért és Oroszország ekézéséért járt a Pulitzer-díj

A belföldi sajtó kategóriában a The Washington Post, a nemzetköziben pedig a The New York Times című amerikai lapoknak ítélték oda idén a legtekintélyesebb amerikai kitüntetések közé sorolt Pulitzer-díjat a bíráló bizottság hétfői bejelentése szerint. Az előbbi Donald Trump elnöki kampányáról készített „ütős” jelentéseket, utóbbi pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök országának titkos hatalomgyarapítását fedte fel. Hozzátehetjük: ez a két „vezető” lap élenjár a Trump-elleni hecckampányban, az oroszveszéllyel való riogatásban és a Magyarország elleni, évek óta tartó hazugságkampányban is.

David Fahrenthold, a The Washington Post újságírója a bizottság szerint „megteremtette az átvilágító jellegű újságírás egy modelljét a politikai kampányokról szóló tudósítások terén, kétséget ébresztve afelől, hogy Donald Trump valóban akkora összegekkel adakozik-e, mint állítja”. Ugyanez a Fahrenthold okozta az elnökválasztási kampány talán legnagyobb szenzációját azzal a leleplezéssel, hogy Trump egy felvételen durva megjegyzéseket tesz nőkről, és azzal kérkedik, hogy az engedélyük nélkül ragadja magához és csókolja meg őket – tette hozzá a Reuters hírügynökség.

Peggy Noonan, a The Wall Street Journal publicistája nyert a vélemény kategóriában a Trump elnök kampányáról írt cikksorozatával. A The New York Times felfedte, hogy Oroszország külföldi befolyáskiterjesztési törekvései során „a gyilkolást, az online zaklatást és a bizonyítékhamisítást is alkalmazza” – olvasható a bizottság indoklásában. A közszolgálati újságírás kategóriában a Daily News című New York-i lap és az oknyomozó újságírásra specializálódott, ProPublica című hírportál nyert a New York-i rendőrség visszaéléseiről szóló riportjaiért. Díjat nyert az a - hat kontinens több mint háromszáz újságírójából álló - konzorcium is, amely nyilvánosságra hozta az offshore adóparadicsomokról szóló, úgynevezett Panama-iratokat.

A Joseph Pulitzer magyar származású újságíró, lapkiadó által alapított díjat először 1917-ben osztották ki, összesen 21 kategóriában ítélik oda, és a New York-i Columbia Egyetemen rendezett ünnepség keretében adják át. Díjjal ismernek el a többi között például oknyomozó riporteri munkát, hírfotót, és az újságírói kategóriák mellett musicalt, fikciós könyvet és dokumentumregényt is. Gyakran nyer a The New York Times, a The Washington Post és a The Wall Street Journal, de kevésbé ismert médiumok is.

PestiSracok facebook image

Eric Eyre, a nyugat-virginiai The Charleston Gazette-Mail riportere az oknyomozó kategóriában nyert, mert feltárta, hogy opioidokkal árasztották el Nyugat-Virginia depresszióban szenvedő lakosait, és hogy ezen a vidéken a leggyakoribb az országban a kábítószer-túladagolás okozta halál. Az oaklandi East Bay Times a gyorshír kategóriában nyert egy 36 halálos áldozattal járó tűzesetről szóló tudósításával, amelyben rámutatott arra, hogy a város vezetése megelőzhette volna a tragédiát. A fikciós regény kategóriában a Versenyfutás a szabadságba: a föld alatti vasút nyert Colson Whiteheadtől. Ez azoknak az elszánt embereknek a története, akik segítettek a rabszolgáknak vasúton Kanadába szökni, hogy ott új életet kezdhessenek. A regény ősszel elnyerte a National Book-díjat is, és több mint húsz éve nem volt arra példa, hogy egy mű megkapja mindkét elismerést. Lynn Nottage Verejték című darabja nyert a dráma kategóriában. A darab arról szól, hogy egy pennsylvaniai gyár bezárása tönkretesz egy barátságot és egy családot, elindítja az erőszak ördögi körét. Heather Ann Thompson Véres víz: az 1971-es atticai börtönlázadás és annak öröksége című műve kapta meg a díjat a történelmi regény kategóriában.

Az elismerést Joseph Pulitzer magyar származású újságíró, lapkiadó alapította, és 1917-ben osztották ki először.

Forrás: MTI. Vezető kép: aim.org

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.