Bárándy Péter szerint szíriai védence ugyan dobálta a rendőröket, de nem bizonyított, hogy el is találta őket

Bárándy Péter elmondta, hogy amikor elvállalta az ügyet, figyelmen kívül hagyta a politikát. „Odáig nem szabadna süllyedni, hogy az egyik oldalnak kellemetlen ítélet után egy ellenzéki politikus azt mondja, addig lesz szabadlábon a bíró, amíg mi hatalomra nem kerülünk; a másik oldalon pedig az ügyvédet akarják megfélemlíteni, hogy ne védjen olyan embereket, akiknek a védelmében a mostani kormányerő nem érdekelt.” Szerinte mindkét hozzáállás az igazságszolgáltatást támadja, annak tisztaságát sérti.

Nem klasszikusan az

Az ügyvéd kifejtette, hogy nagyon nehéz jogszabályban megfogalmazni, pontosan mi számít terrorcselekménynek. A nyelvtani megfogalmazást ugyanis elég tágan lehet értelmezni, olyan események is beleillenek, melyekről „józan ésszel érezhető, hogy nem jelent a terrorizmushoz mérhető fenyegetést az államberendezkedés számára.” Bárándy azt hozta fel példának, hogy akár egy családi veszekedés is elfajulhat odáig, hogy a rendőrséget akarják rávenni valamire. Szerinte ehhez a példához hasonlóan az Ahmed H.-ügy sem terrorizmus a „klasszikus” értelemben.

Ők szeretik a rendőröket

Másodfokon azonban nem is ez volt a kérdés, hanem hogy megalapozottan járt-e el az elsőfokú bíróság, és megállapították, hogy nem. Mégpedig azért nem, mert „mintegy kiválogatták azokat a bizonyítékokat, amelyeket a vádlott terrorcselekményben való bűnössége mellett szóltak”, amik pedig ellene, azokat figyelmen kívül hagyták: például voltak olyanok, akik ott voltak a helyszínen, és nem hallották, hogy Ahmed H. követeléseket fogalmazott volna meg. A hangfelvétel is cáfolta volna a rendőrök sztoriját, „de ezt gyakorlatilag nem létezőnek tekintette az elsőfokú bíróság”. Bárándy Péter elmondta, hogy a felvételen olyan is elhangzott, hogy „szeretjük a rendőröket”. Az új eljárás során nem kell majd új bizonyítékokat gyűjteni, hanem a meglévőket összevetni, összességében értékelni. „Az elsőfokú ítélet nem csak a bizonyítékok közötti válogatás miatt rossz, a bírói gyakorlatban kialakult szerkezetet sem követi, nyelvtanilag, helyesírásilag pedig minősíthetetlen színvonalú, összecsapott írásmű.” Még nem tudni, mikor kezdődhet a megismételt eljárás, de Bárándy szerint talán ősszel kerülhet rá sor.

Nem teljesen ártatlan????

Bárándy Péter kifejtette, hogy ugyan a terrorcselekmény vádja szerinte nem áll meg, Ahmed H. nem teljesen ártatlan. Szóba jöhet például a „kerítésvédelmi” jogszabály, de itt figyelembe kell venni, hogy Ahmed H. ugyan szíriai származású, de tíz éve Cipruson él, ott házasodott meg, így szabad mozgásra jogosult az EU országaiban. „Kérdés, ilyen esetben felróható-e a határzár tiltott átlépésének bűncselekménye, vagy csak a meg nem engedett módon történő határátlépésből származó szabálysértés terheli.” A másik tett, amit Ahmed H. egész biztosan elkövetett, hogy tárgyakat dobált a rendőrök felé, ezért „a hivatalos személy elleni erőszaknak valamilyen megvalósulási formájával lehet számolni”, azonban nem mindegy, hogy ez valóban megtörtént, vagy csak kísérleti. A felvételek nem jó minőségűek, de nincs bizonyíték arra, hogy el is találta volna az ismeretlen tárgyakkal a rendőröket.

Mindennel baj van, csak Ahmeh H.-val nincs

Bárándy Péter kitért arra, hogy ugyan a határzárral kapcsolatos rendelkezéseket „hibásnak és alkotmányellenesnek” tartja, a terrorcselekmény megfogalmazását azonban nem. „Egyelőre a világban sehol nem sikerült a mi megfogalmazásunknál jobbat találni.” Szerinte a probléma nem a megfogalmazással, hanem a jogalkotóval van: „bölcsen” kell értelmezni a szöveget. „Nehézségeket fölvet a terrorcselekmény megfogalmazása, de bevallom, én se tudnék most jobbat produkálni.” Kérdésre elmondta, hogy a jogi folyamat rendes menete, hogy egy rossz elsőfokú ítéletet a másodfok felülbírált, ennek semmi köze a politikához. „Más kérdés, hogy a bíróságra vagy a védőügyvédre vonatkozó politikusi kijelentések a politika primitív működését tükrözik.” Bárándy szerint ugyanis a hatalmon lévők „nem tudják, hogy kicsodák, mi a dolguk.” A kormánynak ugyanis mindössze egy teendője van az igazságszolgáltatással: megvédenie annak függetlenségét.