Vásáry Tamás: "idegen test vagyunk a környezetünkben, és állandóan meg kell harcolnunk a létünkért"
Emigránsként döbbentem rá, milyen nehéz magyarnak lenni - mondta Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész-karmester, aki augusztus 20-án vehette át a Szent István Rendet, a legmagasabb magyar állami kitüntetést.
Vásáry Tamás a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában kedden arról beszélt: soha nem akarta elhagyni Magyarországot. Mint mondta, fiatal zongoraművészként külföldi versenyeken járva többször is lett volna lehetősége Nyugaton maradni, de eszébe sem jutott. 1956-ban édesapja miatt, szüleivel együtt disszidált, miután Vásáry József kisgazdapárti politikust kiengedték a börtönből. Ettől kezdve édesapja miatt sokáig ő sem térhetett haza, de magyar állampolgárságáról sosem mondott le. Az M1 aktuális csatorna vendégeként a zongoraművész kiemelte: külföldön élve értette meg, hogy milyen nehéz feladat lehetett az évszázadok során megmaradni ennek a kicsi nemzetnek és megőrizni nyelvét, kultúráját.
idegen test vagyunk a környezetünkben, és állandóan meg kell harcolnunk a létünkért"
- fogalmazott. A mai kor zenészként megélt kihívásairól szólva megemlítette, hogy míg az ő gyermekkorában a szakácsnőtől a kőművesig mindenki énekelt, amíg dolgozott, addig ma a gépek korában már senki. Az állandó gépzúgás elnyomja az emberi hangot, ez pedig azért is probléma, mert az emberek elveszítik a kreativitásukat - tette hozzá Vásáry Tamás. Kitért arra is: zenészként mindig szolgálni akart, és erre törekszik a jövőben is.
PS/MTI, Fotó:jegy.hu
