Pesti Srácok

Spiró: Kelet- Európában az átmeneti időszakot szoktuk pontatlanul demokráciának nevezni

Spiró: Kelet- Európában az átmeneti időszakot szoktuk pontatlanul demokráciának nevezni

Tovább él a jobbágymentalitás - mondja Spiró György, a Kőbéka című új regényével jelentkező író, aki szerint még a szocializmusban is jobban álltunk. Az eheti HVG-ben megjelent interjúban az író új kötete kapcsán úgy nyilatkozott, hogy szerinte "a második világháború óta nem volt példa arra, hogy Magyarországon is világtendenciák uralkodjanak és ne legyünk fáziskésésben."

Az író a lapnak kifejtette, hogy szerinte Magyarországon nem új az a mentalitás, hogy nem munkával, hanem rablással lehet vagyont szerezni, gyakorlat volt a Horthy-korszakban, a nyilasok idején és a háború után egyaránt. Ahogy az előjogok rendszere is szinte folyamatosan működött, a dzsentrivilágban és a szocializmusban is, csak a kiváltságosok cserélődtek. Spiró azt mondja, ebből a hosszú, másfél évszázados folyamatból született meg nálunk - ironikus módon már a rendszerváltás után - a szovjet embertípus, amelynek jellemzője az önfeladó, erőszakos kollektivizmus, a közöny, az engedelmesség a hiszékenység. A regnáló hatalom jól ismeri a léteztetett szocializmus gyakorlatát, és az állam ma ugyanúgy szól bele a gazdaságba és az egyéni sorsokba. Egy félfeudális államkapitalizmus jött létre. Új regénye miatt utánanézett az 1945-48-ig tartó időszaknak, kiderült számára, hogy nem volt eleve eldöntve, hogy szovjet típusú diktatúra következik-e utána vagy valami egyéb. Nagy volt a káosz, végül Sztálin döntött, akinek szabad kezet adtak a nyugatiak. Arra a kérdésre, hogy a rendszerváltás utáni éveket, amelyet Orbán az átmenet zavaros éveinek nevezett, hasonlóak voltak-e, Spiró azt mondta: "A kilencvenes évek elejétől nem győzött csodálkozni, hogyhogy még nincs diktatúra. Minden tiszteletem azoké a kelet-európai társadalmaké, amelyek 20-25 évik optimistán kitartottak valahogy. Míg Lengyelországban aktív ellenállást fejtettek ki a diktatórikus próbálkozásokkal szemben, nálunk passzívat." Spiró György szerint a Magyarország továbbra is a Nyugat bérmunkása, a nyugati cégeket a Fidesz épp úgy a tenyerén hordozza, mint a szocialisták, de nem is tehetnek mást. Az író úgy véli, távolabb kerültünk Európától már, mint a reformkor óta bármikor.

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.