Újabb lépés a sunnyogó birodalomépítésben: összevonnák a két legfontosabb EU-s szerv elnöki címét
Cáfolta Jean-Claude Juncker, hogy egy „európai szuperállam” létrehozása a cél, érvelése szerint csak a „hatékonyságot” növelné az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöki tisztségének összevonása. A poszt betöltőjének így „kétszeres legitimitása” lenne az Európai Bizottság jelenlegi elnöke szerint, ami brüsszeli virágnyelvből magyarra fordítva azt jelentheti, hogy az elvileg szakmai ügyek intézésére hivatott Európai Bizottság és annak elnöke az összevonással a legitimációt is megkapná arra, amit az utóbbi években legitimáció nélkül művel: hogy beleszóljon az Unió és a tagállamok politikai ügyeibe.
Az Európai Bizottság szerdán előterjesztette elképzeléseit, amelyek a testület szerint hatékonyabbá tennék az EU működését és javítanák a kapcsolatot az uniós vezetők és a polgárok között. Mint írták, az elnöki tisztségek összevonására a jelenleg hatályos uniós szerződések lehetőséget adnak, ehhez a két intézmény egyesítése nem szükséges. Juncker hangsúlyozta, hogy a brit külügyminiszter állításaival szemben nem egyfajta „európai szuperállam” létrehozása a célja, sőt azt kifejezetten ellenezné. Boris Johnson szerdai kijelentése szerint a brit politikusok a konzervatív és a munkáspárti oldalon egyaránt mindig nehezen azonosultak az Európai Unió törekvéseivel, mindenekelőtt azért, mert a közösségi jog az Unióban a „a mindenen átívelő európai államalakulat” megteremtésének szolgálatába lett állítva. Juncker ezt próbálta cáfolni, és a két legfontosabb uniós tisztség egy személy általi betöltésének ötletéhez hozzáfűzte, hogy nem most van az itt az ideje az intézményi reformokról vagy a szerződések módosításáról beszélni. De ott van az a bizonyos „de”, amelyet egy európai uniósan semmitmondó, a lényeget elfedő maszlag követett:
<...> van néhány olyan lépés, melyekkel még hatékonyabbá tehetnénk munkánkat a fő prioritásaink megvalósítása tekintetében.
Végülis Juncker igazat mondott, előbb „növelni kell a hatékonyságot” – ahogy brüsszeli nyelven nevezik a jogkörök lopakodó elvonását a tagállamoktól –, és ha már elégséges tagállami jogkört vezettek át az uniós nemzetközi politikai elit kezébe, akkor majd jöhetnek az addigra minden bizonnyal égető fontosságúvá váló intézményi reformok és szerződésmódosítások...
Előbb a pártokat növesztik a tagállamok fölé, aztán az egész EU-t
A bizottsági ülést követő sajtótájékoztatón Juncker leszögezte, a 2019-es uniós tisztújítás során is az úgynevezett csúcsjelölti rendszert kell alkalmazni, s azt szorgalmazta, hogy az európai pártok még idén nevezzék meg saját listavezetőiket, hogy a választók időben megismerhessék a jelölteket és az általuk képviselt politikai programot. Rámutatott, az eljárást tovább kell fejleszteni a hatályos szerződések alapján, tiszteletben tartva az uniós intézmények és a tagállamok közötti egyensúlyt.
Fontos lenne láthatóbbá tenni a nemzeti és az európai pártok közötti kapcsolatot. Előbbiek például feltüntethetnék kampányanyagaikban és a szavazólapokon annak a pártcsaládnak a logóját, amelyhez tartoznak. Emellett az is kívánatos lenne, hogy a nemzeti pártok állást foglaljanak az európai ügyekben, és kinyilvánítsák, hogy mely európai parlamenti képviselőcsoporthoz kívánnak csatlakozni, és kit jelölnének a bizottság elnöki tisztségére
– olvasható a brüsszeli tájékoztatásban.
Lopakodó jogkörelbitorlás
A 2014-es választásokon először kipróbált csúcsjelölti rendszer keretében az európai pártok megnevezik saját listavezetőiket, és a legtöbb mandátumot szerző párt jelöltjének megválasztásáról szavaz elsőként az Európai Parlament. A rendszert már akkor érték bírálatok, melyek szerint ezzel a pártok és az EP elbitorolják a tagállamok jogköreit. Az uniós szerződés értelmében ugyanis az Európai Bizottság elnöki posztjára a tagországok állam- illetve kormányfőiből álló Európai Tanács jogosult jelöltet állítani; igaz ugyan, hogy az EP-választások eredményének figyelembe vételével, de ennek pontos jelentése nincs meghatározva.
Juncker szerint az Európai Parlament és az Európai Bizottság összetételéről is vitát kell folytatni. Kiemelte, ő jó ötletnek tartja, hogy a képviselők egy részét páneurópai listákról válasszák meg az EP-ben, noha a javaslatot 2019-ig már aligha fogják elfogadni, miután a testület az előző héten ez ellen foglalt állást. Az uniós biztosok számának esetleges csökkentéséről azt közölte, hogy egyesek szerint egy kisebb bizottság hatékonyabban működne, de ez azt is jelentené, hogy egyes tagországok nem rendelkeznének képviselettel az intézmény politikai szintjén, ráadásul a brüsszeli politika is jobban elmagyarázható „otthon” a jelenlegi rendszer keretében. Erre egyszer már történt kísérlet, de a tagállamok egyhangúlag kitartottak amellett, hogy minden tagállam kormánya küldhessen egy-egy tagot a brüsszeli testületbe.
MTI
