Pesti Srácok

Soltész Miklós: A legkisebb településen élők ugyanolyan fontosak számunkra, mint a nagyvárosok lakói

Soltész Miklós: A legkisebb településen élők ugyanolyan fontosak számunkra, mint a nagyvárosok lakói

Soltész Miklós szerint a legkisebb településen élők ugyanolyan fontosak a magyar kormány számára, mint a nagyvárosok lakói.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára azt követően nyilatkozott erről az MTI-nek, hogy vasárnap Orbán Viktor miniszterelnök megbízásából millenniumi zászlót adott át a székelyföldi Sándortelke (Alexandrita) református közösségének. A falu pár tucatnyi hívet számláló református közössége a magyar állam támogatásával épített új templomot a földcsuszamlás által megrongált régi temploma helyett.

Soltész Miklós az MTI-nek elmondta:

PestiSracok facebook image
Új templom Sándortelkén. Forrás: Erdélyi Református Egyházkerület

Az államtitkár vasárnap délben egyházi fejlesztést érintő bejelentést tett a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz plébániatemplomban tartott mise után. Amint az MTI-nek elmondta: bejelentette, hogy a magyar állam 50 millió forintos középtávú támogatásával épül táborozó hely a Hargitán, félúton Székelyudvarhely és Csíkszereda között. Hozzátette: a táborhely, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye ifjúsági pasztorációs céljait szolgálja majd. A támogatásból megvásárolják a táborozásra kiválasztott területet, megoldják annak víz és villanyellátását, és felépítik rá a szükséges épületeket, födött közösségi tereket.

Soltész Miklós ugyanakkor azt is bejelentette, hogy

amelyen évről évre több mint ezer fiatal vesz részt. Fontosnak tartotta, hogy az ifjúsági találkozó résztvevői mind magyarságukban, mind pedig kereszténységükben megerősödnek.

MTI; Fotó: Mandiner

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.