Széthullik az ellenzék a még mindig tartó választási kudarcban
Máig nem sikerül kihevernie az ellenzéknek az április 8-i óriási pofont, sőt a vesztes pártok lassan atomjaikra hullanak. Emlékezetes, hogy az urnazárás pillanatában még a NER bukását ünnepelték, aztán jött a hideg zuhany, a totális összeomlás.
Első nekibuzdulásukban többek választási csalást kiáltottak, utóbb azonban kiderült, hogy vitatott döntésével a fideszesnek kikiáltott Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria nem az ellenzéket, hanem éppen a kormánypártokat rövidítette meg egy mandátummal.Ezek után a magyar vidéket vették célba: egymást követték a közmunkával megvett vagy megzsarolt, primitív, csak a királyi tévéből és a kormányszócső megyei lapokból tájékozódó szavazókat kárhoztató Facebook-posztok, cikkek és kommentárok. Az ellenzék poszttraumás stressz-szindrómájának az egymásra mutogatás lett a következő tünete. Többnyire az LMP-t hibáztatták azért, mert nem vállalt szorosabb együttműködést a Gyurcsány-korszakot kiheverni képtelen és máig a bukott miniszterelnök gravitációs terében keringő szocialistákkal és a Párbeszéddel.
Végül a választás óta még népszerűtlenebbé vált pártok önmaguk ellen fordultak: soraikban árulókat, Fidesz-kémeket keresnek, és megkezdődött az MSZP, a Jobbik és az LMP szétesése. A választási vereség – eddig – egyedül a Demokratikus Koalíciót nem rázta meg.
A súlyos kudarc láttán már a választás estéjén benyújtotta lemondását az MSZP teljes elnöksége. A szocialisták a Párbeszéddel szövetségben, Karácsony Gergely személyében külsős miniszterelnök-jelölttel vágtak neki a választásnak, és még így is éppen csak megugrották a parlamenti küszöböt.Az MSZP mélyrepülését jól ábrázolja, hogy míg az előző Országgyűlésben 28 fős frakciója volt, most csupán tizenhat képviselőt juttatott a parlamentbe. Ebből ráadásul egyiküket, Burány Sándort kölcsön kellett adniuk a Párbeszédnek ahhoz, hogy Karácsony Gergelyék is önálló frakciót alakíthassanak. A változás szövetsége azonban kártyavárként omlott össze, amikor a képviselőcsoportnak a Liberálisoktól jött tagja, Bősz Anett bejelentette: kilép a Párbeszéd frakciójából.
Az MSZP a teljes elnökséggel együtt még a választás éjszakáján lemondott – korábbi elnöke, Molnár Gyula titokban írt alá megállapodást arról, hogy évi hatvanmillió forinttal támogatják a Liberálisokat. A történtek után fegyelmi eljárás indult Molnár ellen, akit akár ki is zárhatnak a pártból. Talán nem véletlen, hogy a napokban Hiller István volt választmányi elnök bejelentette háttérbe vonulását, aki előtt olyan szocialista prominensek hozták meg ezt a döntést, mint Bárándy Gergely, Velez Árpád vagy a mandátumáról lemondó volt elnökhelyettes, Gőgös Zoltán.
Az MSZP hajdú-bihari választmánya állásfoglalásában úgy fogalmazott:
Vidéken már észre sem vennék az emberek, ha a párt megszűnne, ám a vezetők folytatják kicsinyes harcukat a parlamenti pozíciókért és „enyhén büdös pecsenyéjüket próbálják sütögetni.
A választást követően az LMP-ben is jobban kiütköztek a személyi konfliktusok. Az etikai bizottság május 24-i döntése értelmében a párt tudta nélkül ellenzéki összefogásról tárgyaló volt társelnök, Hadházy Ákos két évig nem pályázhat tisztségekre, Sallai Róbert Benedek volt elnökségi titkárt pedig első fokon kizárták az LMP-ből Hadházyval tettlegességig fajuló vitája miatt. Pénzügyi botrány is megtépázta az egykori zöldpártot, ugyanis tízmillió forintot követel az LMP-től a választás előtti belső szabotázsra hivatkozva távozó Ron Werber izraeli kampányfőnök. Róna Péter közgazdász, az LMP programírója pedig kedden jelentette be, hogy otthagyja a pártot. Szerinte a párt rossz irányba tart, kiüresedett.
Jobbik széthullása már ekkor elkezdődött abban az évben, amikor a Jobbik nem szavazta meg a tömeges migráció elleni alaptörvény-módosítást, a pártot elérte az első kilépési hullám. Az önként feloszlott szervezetek azonban nem bizonyultak elég intő jelnek a Jobbik vezetői számára, Vona kitartott a néppártinak nevezett politika mellett, és magabiztosan ment neki a választásoknak. A kampányban igyekeztek minden szavazói réteget megszólaltatni, kivéve azokat a nemzeti radikálisokat, akik 2014-ben bevitték a pártot az Országgyűlésbe.
Amellett, hogy együttműködésről beszéltek az LMP-vel és a Momentummal, szavazóikat pedig nem saját jelöltjük, hanem a legesélyesebb ellenzéki jelölt támogatására biztatták, Mirkóczki Ádám meg is tagadta a Jobbik múltját.
A bukás előre borítékolható volt, pontosan a párt eredeti irányvonalának, eszmeiségének elhagyása miatt. A Jobbik pedig nemhogy nem nyerte meg a választásokat, de a szavazóiból is veszített. Vona a választás estéjén bejelentette lemondását, sőt képviselői mandátumát sem vette át. Eközben Szabó Gábor pártigazgató mindent megtett, hogy a pártot a néppárti úton tartó Sneider Tamás legyen a Jobbik új elnöke, az elmúlt években háttérbe szorított nemzeti radikálisok ébredezni kezdtek, és egyre többen álltak Ásotthalom polgármestere, a párt volt alelnöke mellé.
Toroczkai
, aki szerint az elnökválasztási kampányban a Jobbik vezetése nem játszott tiszta lapokkal, nem hagyta annyiban a dolgot, és
Mi magunk néven platformot hozott létre a párton belül azzal a céllal, hogy – mint fogalmaztak – visszaadják a Jobbik lelkét, amit Vona vett el két éve.
Forrás:magyaridok.hu, Fotó:MTI
