Pesti Srácok

Féltékenység és elkeseredés a családirtások fő oka

Féltékenység és elkeseredés a családirtások fő oka

Két héten belül két olyan gyilkosság is sokkolta Magyarországot, ahol az elkövető közeli hozzátartozóival és magával is végzett, illetve végezni akart. A kriminológus szakértő szerint az ilyen tragédiák – amelyeket jellemzően férfiak követnek el, akiket féltékenység hajt és/vagy pszichés problémákkal küzdenek – a mostani halmozódás ellenére szerencsére ritkák – írta a Magyar Nemzet.

Rendőrségi források szerint évente átlag három-öt úgynevezett kiterjesztett öngyilkosságot követnek el Magyarországon. A szakemberek így nevezik azt, amikor az elkövető úgy dönt, hogy egy vagy több hozzá érzelmileg közel álló személyt, többnyire családtagját is megöli, mielőtt végez magával. Idén rövid időn belül azonban két eset is történt: augusz­tus 22-én Budán a családfő megölte élettársát, négyéves kisfiukat, a kutyájukat, majd magával is végzett, illetve hétfőn Andornaktályán, ahol három holttestet találtak, a gyanú szerint az apa megölte gyermekét és annak édesanyját, majd öngyilkos lett.

Bolyky Orsolya, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa a Magyar Nemzetnek elmondta: a kiterjesztett öngyilkosságok szerencsére nagyon ritkák, de szinte minden esetben széles körű médianyilvánosságot kapnak, ami az ilyen típusú családi tragédiák elszaporodottságának illúzióját kelti. A kriminológus által végzett, 2012–2013-ban zajlott hazai kutatás a 2000 és 2012 között jogerősen lezárt ügyeket vette górcső alá. Tizenkilenc kiterjesztett öngyilkosság adatait elemezték, ebből tíz esetben az elkövető is öngyilkosságot követett el, kilencüknek azonban ez nem sikerült. A tizenkilenc elkövető közül tizenhárom férfi volt, és míg a férfiak alig több, mint harminc, a nők több, mint hatvanhat százaléka maradt életben. Ez a kutatók szerint azt jelenti, hogy a nők által elkövetett kiterjesztett öngyilkosságok inkább egyfajta segélykiáltásnak tekintendők. A férfiaknál a leggyakoribb elkövetési indok a féltékenység volt, míg a nőknél az elkeseredettség vezetett a cselekmény elkövetéséhez. Ez a sok esetben hátrahagyott búcsúlevelekből is kitűnik, ami azt jelenti, hogy tettüket előre megfontolták, eltervezték; ezt támasztják alá az elme- és pszicholó­giai szakértői vélemények is.

A kutatásokból kiderült: a leggyakoribbak az úgynevezett partnergyilkosságok, amelyeket döntően férfiak követnek el féltékenységből. Azokban az esetekben azonban, amelyekben gyermekek is áldozatokká válnak, már a nők a gyakoribb elkövetők, akiknél – hasonlóan a férfiakhoz – jellemző a súlyos mentális zavar, a pszichózis – például hallucináció –, a korábbi pszichiátriai kezelés vagy annak elmaradása és az öngyilkossági kísérlet. Az ilyen esetek sem egyformák: korábbi kutatások azt mutatják, van, hogy a szülőt a gyermek vélt vagy valós szenvedéseinek enyhítése vezérli, illetve az is, hogy az öngyilkos anya nem akarja gyermekét magára hagyni. Vannak, akik azért ölik meg a gyermeket, hogy a tőlük külön élő házastársnak örökre szóló szenvedést okozzanak, megint mások súlyos pszichotikus állapotban, valójában indok nélkül végeznek a gyermekükkel is. A nemzetközi adatok és az említett hazai vizsgálat is azt mutatta, hogy a kiterjesztett öngyilkosságokat legtöbbször büntetlen előéletűek viszik véghez. Bolyky Orsolya kiemelte: a családirtás a kiterjesztett öngyilkosságon belül is önálló kategória. Ezt a kutatásban szereplő ügyekben kizárólag fér­fiak követték el; ők leggyakrabban képtelenek voltak kezelni a családi konfliktusokat, elfogadni a válást, a szakítást és felerősödtek a már fennálló pszichés problémáik. A családirtókat két típusba sorolják: az úgynevezett vádolókat a feleség részéről valamilyen sérelem érte, és korábban is volt közöttük erőszak. A lehangoltnak nevezett elkövetők ezzel szemben depressziósak, valamilyen családjukat fenyegető vélt vagy valós katasztrófától tartanak, ami elől az egyetlen kiutat abban látják, ha véget vetnek önmaguk és családtagjaik életének.

PestiSracok facebook image

Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: MTI/Mihádák Zoltán

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)