Pesti Srácok

Olaszország folytatja a migráció feltartóztatását szolgáló együttműködését Líbiával

Olaszország folytatja a migráció feltartóztatását szolgáló együttműködését Líbiával

Olaszország folytatja a migráció feltartóztatását szolgáló együttműködését Líbiával; a Tripolival kötött megállapodást, amely november 2-án automatikusan meghosszabbodik, nem mondják fel – jelentette ki szerdán Luigi Di Maio olasz külügyminiszter a parlamentben mondott beszédében.

Korábban segélyszervezetek szólították fel az olasz kormányt arra, hogy állítsa le együttműködését az észak-afrikai országgal az ott tartózkodó migránsok nehéz helyzetére tekintettel. Di Maio ugyanakkor közölte: az olasz vezetés javítani szeretne a megállapodás feltételein.

Az akkori szociáldemokrata olasz kormány 2017 közepén kötött megállapodást a nemzetközileg elismert, Tripoliban székelő líbiai egységkormánnyal a Földközi-tengeren keresztül Európába irányuló migrációs hullám feltartóztatásának céljából. A megállapodást különböző líbiai milíciákkal kötött számos informális alku kísérte.

Olaszország az Európai Unióval közösen nyújt támogatást a líbiai partiőrségnek. Líbia ugyanis az egyik fő gyűjtőpontja az afrikai és más arab országokból Európába igyekvő migránsoknak, akiket embercsempészek hajókon igyekeznek eljuttatni Olaszország közeli partjaira, de jelentős részüket begyűjti és visszatoloncolja az Európai Unió által támogatott líbiai partiőrség. Menekültek ezreit tartják fogva a líbiai kormány által létesített internáló központokban, ahol jogvédő csoportok szerint embertelen körülmények uralkodnak.

PestiSracok facebook image

Ugyanakkor drasztikusan csökkent az olasz partokat elérő menedékkérők száma 2017-hez képest. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint 2016-ban 181 436 illegális bevándorló érkezett Olaszországba; 2018-ban számuk 23 370-re, az idén pedig csaknem 9500-ra apadt.

Forrás: MTI; Vezető kép: MTI/AP/Santi Palacios

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)