Szánthó Miklós: Azt akarjuk, hogy tovább erősödjön az ország, vagy Gyurcsánnyal a háttérben az alkalmatlanság üljön tort?

Az önkormányzati választásoknak mindig is speciális jellege volt. Mivel csaknem háromezer-kétszáz településről beszélünk, ahol a helyi jellegzetességek erősen dominálnak, ezért egyfelől a voksolás az aktuális pártpolitikai radar alatt szokott maradni – másfelől az is tény, hogy egy azon túlmutató, országos dimenzióval is bír. Magyarországon ugyanis 2010 óta – számos más európai országtól eltérően – kiemelkedő a társadalmi béke, konszolidáltak a viszonyok: ez egyfelől nyilván köszönhető a gazdasági konjunktúrának és a pénzügyi irányításnak, de főleg a politikai stabilitásnak. Utóbbi alapja pedig, hogy a választók – 2006-tól kezdve tizenegy választáson zsinórban – az országot jelenleg irányító konzervatív-kereszténydemokrata erőknek szavaztak bizalmat. És bár egy önkormányzati választás persze nem a kormányzatról magáról szól, de el is vehet vagy hozzá is adhat a stabilitáshoz; befolyással lehet arra, hogy az ország politikai vezetése milyen hátországgal tud nekifeszülni a nagy dolgoknak – mint amilyen például a migrációs helyzet vagy az európai politikai harcok.

Tehát most vasárnap minden egyes szavazat arról is szól majd, mi a véleményünk az ország és a világ előtt megválaszolásra váró fogas kérdésekről. És tény, az elmúlt évek választásai és a jelenlegi felmérések is azt mutatják, hogy mind a fővárosban, mind általában országszerte Tarlós István, illetve a Fidesz jelöltjei a legnépszerűbbek. Ez viszont még korántsem jelenti azt, hogy megnyerték volna a választásokat – sőt! Egy elég kemény kampányt követően ugyanis ilyenkor a leglényegesebb pont a mozgósítás: az például, hogy azok a szavazók, akik egyébként támogatják az elmúlt kilenc évben a várost biztos kezekkel irányító budapesti vezetést és nem akarják, hogy Budapest az elkövetkezendőkben csatatérré váljon – ezzel aláásva az ország stabilitását is – elmennek-e szavazni? Megzavarja-e őket a heves kampány, a motorház zaja, vagy kiemelik fejüket a napi politikai hírkavalkád tengeréből és a valóban lényeges szempontokat veszik figyelembe? A tét tehát részben helyi, részben azon túlnyúló: azt akarjuk-e, hogy tovább erősödjön az ország politikai stabilitása, vagy hogy az alkalmatlanság – Gyurcsány Ferenc vészjósló kontúrjával a háttérben – üljön tort mindezek felett