Pesti Srácok

Elmúlt a kampány, és megjött a balliberális valóság: Óbudán nincs pénz fejlesztésre

Elmúlt a kampány, és megjött a balliberális valóság: Óbudán nincs pénz fejlesztésre

Kiss László, az MSZP színeiben megválasztott polgármester DK-ba átigazolása az elmúlt időszak legnagyobb híre Óbudán. Noha a kerületben valódi tennivaló is akadna, amelyeket persze bőszen meg is ígért a baloldal még a választás előtt, most mégis csak az MSZP további sorvadása és a Gyurcsány-párt igazolási-láza kapcsán került a hírekbe. Most már pénzszűkével magyarázza a baloldali vezetés az ígéretek meghiúsulását, és azt állítja, hogy ötéves távlatban meg fognak azok valósulni.

Az új költségvetés tárgyalásakor derült ki, hogy a korábbi hosszú követeléslista sok pontja csak addig volt fontos a baloldal számára, amíg ígérgetni kellett a kampányban, aztán amikor dolgozni kéne ezek megvalósításán, akkor kikerültek a képből. Bús Balázs korábbi polgármester kijelentette, hogy

azaz van mozgástér a sürgős feladatok elvégzésére. Ezek közé sorolta az óvodai-, bölcsődei-, illetve a szociális ágazatban tovább már nem halasztható bérrendezéseket. Bús 20 százalékos béremelést sürget, amit lehetővé tenne a pénzügyi helyzet, és indokolttá tesz, hogy lassan tarthatatlanná válik a helyzet, mert az alacsony bérek miatt magas a fluktuáció. Bús azt is elmondta, hogy a béremelés korábbi elmaradásáért jelentős részben a pénzügyi főosztályt terheli felelősség az információ visszatartása miatt.

PestiSracok facebook image

Az idei kiadási tervek között azonban nem szerepel a béremelés, ahogy több más, ősszel még megígért dolog sem. A DK, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd az egy évvel ezelőtti költségvetés tárgyalásakor még közös módosító javaslatot terjesztett be, amelyben közterületi illemhelyek kialakítását, parkosítást, a kertesítés összegének megemelését, újabb nyugdíjasház kialakítását, a gázgyári lakótelep közterületeinek rendbetételét, a levegőminőséget mérő berendezések kihelyezését, és az egykori Gázgyár területéről a Dunába szivárgó víz vegyelemzését, illetve ezek költségvetési biztosítását követelték. Egyúttal az Óbuda újság támogatásának csökkentését, a kerületi reklám és propaganda kiadások radikális csökkentését követelték, beleértve a kerületi cégek kiadásait, valamint egy hatástanulmány elkészítését egy kaszásdűlői gyalogos felüljáróra, emellett a kerületi csapadékvíz-elvezetési problémák feltárását és intézkedési terv készítését.

Ezeknek most nyomuk sincs az új, immár általuk jegyzett, 2020-as költségvetésben, ahogy a baloldal számára nemrég még oly fontos kampányígéreteknek sem. Nem lesz most zajvédő fal a HÉV vonalán, elmarad a téglából épült társasházak felújítása, a népszavazás a Római parton, az útépítések, az új kerékpárút és az új kutyafuttatók, parkosítások is, ahogy Csillaghegy közösségi központjának közösségi tervezését sem indítják el. Az elégtelen munkavégzését firtató kérdésekre rendre sértetten és arrogáns tömörséggel válaszoló baloldal most sem volt túl szószátyár: indoklása szerint a korábbi vezetés hitelekből fejlesztett, amit most kell majd törleszteni, ezért szűkös a mozgástér, az ígéreteket pedig ötéves távlatban kell számonkérni rajtuk.

forrás: Mandiner

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.