Merkel utolsó nagy dobására készül, de lehet, elkésett vele
A koronavírus-járvány utáni gazdasági válságból az unió egy új tervvel próbálja kihúzni a tagállamokat. Az élenjárók ebben természetesen a fontoskodásban mindig bajnok franciák és németek. Angela Merkelre azzal, hogy Németország átvette az unió soros elnökségét, különösen nagy teher hárult, és úgy tűnik, a kancellár vasszigorral akar túllenni a gazdasági válságon. Ez azonban komoly veszélyeket rejt, hiszen láthattuk, milyen német precizitással kezelte a migránsválságot öt éve Németország és mennyire (nem) vált be a Willkommenskultur – írja a Tűzfalcsoport blog.
Angela Merkel beszédet tartott a Bundesratban, ahol mi másról beszélt volna, mint a szolidaritásról, hiszen most számára az a legfontosabb. A kancellár utoljára 13 éve beszélt a Szövetségi Tanács előtt – érdekesség, hogy akkor is a német soros elnökség első napján. Angela Merkel elmondta, hogy minden válságot, ahogy eddig, csak közösen lehet megoldani. Emlékezetes, hogy bő tíz éve, a nagy gazdasági válság során a válságot csak enyhítették, a déli tagállamok pedig óriási államadósságban és a strukturális reformok teljes hiányától szenvednek. Ez annak fényében érdekes, hogy az elmúlt több, mint 10 évben 3000 milliárd eurót pumpált az Európai Központi Bank a rendszerbe, amit valószínűleg csak a nagy pénzügyi szervezetek élveztek, mert a kisemberek szintjére csak morzsák jutottak el.
A migránsválság az uniós együttműködés, valamint a szolidaritás kudarca
A németek teljes asszisztálásával, sőt, ösztönzésére 2015-ben több millió közel-keleti és afrikai árasztotta el Európát, ami után Brüsszel csak ujjal mutogatott és pereskedett, míg időközben az EU egyik legerősebb tagállama, Nagy-Britannia is elhagyni kényszerült a közös hajót, ami szintén intő jel lehetett volna a brüsszeli bürokratáknak. Ne felejtsük el, hogy mindegyik esetben Németország volt az EU vezető hatalma, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért épp most sikerülne helyesen és nemcsak tünetileg kezelni a válságot. Ráadásul ezek a válságkezelések nem összehozták a tagállamokat, hanem még mélyebb szakadékot ásott közéjük. Jelenleg az EU történelmének egyik legnagyobb válságát éli meg; ennek ellenére eddig csak megkésett cselekvési terveket és az átlagos ember számára felfoghatatlan nagy összegeket láttunk, a közös tettek pedig elmaradnak. Nemhiába Merkel is csak azt emelte ki, hogy (nagyon helyesen) a szomszédos országok szolidaritásukat kifejezve betegeket vettek át és mindent megtettek az életek megmentéséhez. De a gazdasági károkra mindeddig csak nemzetállamok hoztak megfelelő és remélhetőleg időben hozott döntéseket, Brüsszel viszont még mindig a Macron-Merkel tervet ízlelgeti – olvasható a Tűzfalcsoport elemzésében, amely azzal folytatja: nem fér kétség ahhoz, hogy ez Merkel utolsó nagy dobása lehet, és bízik abban, hogy megmentőként vonul be a történelembe. Viszont könnyen lehet, hogy túl keveset és túl későn fognak lépni, és csak a pénzügyi spekulánsok fogják a legnagyobbat nyerni a helyreállítási alap koncepciójával.
Angela Merkel visszahúzódott a nagypolitikától, amióta bejelentette, hogy nem indul jövőre a kancellári posztért, ugyanis minden jel szerint 15 év regnálás után elfogyott körülötte a levegő, azonban a koronavírus okozta káosz és német soros EU-elnökség remek alkalom Merkel számára, hogy előbújjon a színfalak mögül, és újra megerősítse Németország vezető szerepét. Persze kérdés, hogy milyen áron, és kik lesznek a legnagyobb haszonélvezői?
A mostani válság nagyon más, mint az ezelőttiek, hiszen egységesen érint minden tagállamot, bár különböző mértékben. Németország egyedüli előnye, hogy jelenleg még mindig a legnagyobb, legfejlettebb gazdaság, mi több, hatásosan kezelte a járvány első szelét, így a megriadt tagállamok még inkább feléjük fordulnak. Ezt kihasználva próbálja meg Merkel a tagállamok torkán lenyomni a közel 1850 milliárd eurós (650 000 milliárd forintos) csomagot, ráadásul mindezt még a nyáron – írják. Az elemzés kitér arra, hogy Merkel az egész megmentési tervet elsősorban Németország további erősödésére használja fel, Macront is csak díszítőelemként használja, mivel Franciaország mind politikai, mind gazdasági ereje jócskán megkopott. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az eurózóna és bővebb értelemben maga az EU továbbélésében van Németország gazdasági ereje is, hisz kereskedelmi kapcsolatai lévén óriási kitettséggel rendelkezik. Itt érdemes megemlíteni, hogy a 10 évvel ezelőtt keleti bővítés is előbb kedvezett Németországnak, mint magának az EU-nak. Elég körbenézni, hogy a piacok kinyitásával a német ipar letarolta a környező országokat, és – kihasználva az olcsó munkaerőt – az ipara rohamtempóban fejlődött. Angela Merkel nem rejtette véka alá, hogy elsősorban a pénzügyi kérdéseket, azaz a helyreállítási alap és a hétéves költségvetés (MFF) ügyét kell tisztázni. Minden más (mint például a jogállamiság kérdése) ezek után tárgyalható.
Nehéz menetre számíthat Németország, nem mindenki számára kézenfekvő a megoldás részletei. Rengeteg a megválaszolatlan kérdés. A mostanában érdekes jelzővel ellátott „Fukarok” csoportjának (Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország) nem igazán tetszik, hogy a helyreállítási alap 2/3-át (500 milliárd euró) kvázi vissza nem térítendő támogatásként bocsátanák a tagállamok részére; inkább kisebb részekre bontva, hitelek formájában, szigorú felügyelettel helyeznék ki a pénzt. Merkel és Macron viszont ebbe nem akar belemenni, és inkább megvágnák az MFF keretösszegét, ami biztosan a Magyarországhoz hasonló országok kárára is mehet. Személtetésképpen a még februárban megakadt tárgyalások alapján Magyarország a kohéziós és agrárpénzeknél is 25% körüli összeget veszítene, amit a helyreállítási alap körüli vita tovább csökkenthet – közölték.
Egy másik kedvezőtlen tényező, hogy a különböző programok kifutására az immár öt fukar Németországgal karöltve mindössze két évet adna a tervezett négyhez képest. Mindez azt jelenti, hogy sok esetben nem lenne elég idő a tervek megfelelő kidolgozására, így óriási pénzektől esnének el azok az országok, amelyek most minden percüket a válság kezelésével töltenek el. És most csak a pályázatok összeállításáról beszéltünk, de a folyósítás az egy másik kérdés, ami jobb esetben is csak mától számítva 2-3 éven belül kezdene a kedvezményezettek felé szivárogni. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a bürokratikus folyamatokat nem most kéne éppen drasztikusan lecsökkenteni, és azonnal segítséget nyújtani a bajba jutott országoknak? – írja a Tűzfalcsoport, amely szerint ugyancsak aggasztó és feltűnően gyanús, hogy eddig egy szó sem esett az esetlegesen támasztandó feltételekről a források cserébe. A pénzeket osztogató Merkel-Macron páros mintha ingyen osztogatná a támogatást és mindössze jelképes kamatot kér a hitelért cserébe. Félő, hogy a pénz jelentéktelen tűzoltásra megy el csak, és végül a cechet közösen fogja mindenki fizetni.
Forrás: Tűzfalcsoport
