"Színes forradalmak" Soros forgatókönyve alapján
Soros György immár közel harminc éve tevékeny szerepet vállal a posztszovjet térség politikai folyamataiban. – derül ki a XXI. Század Intézet tegnap közzétett elemzéséből, ami a „Soros-birodalom” bemutatásának következő s egyben befejező részeként a milliárdos posztszovjet térségben folytatott tevékenységét vizsgálja meg.
Soros György immár közel harminc éve tevékeny szerepet vállal a posztszovjet térség politikai folyamataiban. Bár a milliárdos tevékenysége Ukrajnában a leglátványosabb, a Szovjetunió felbomlása után mind Oroszország, mind Grúzia, mind pedig Kirgizisztán esetében is komoly szervezeti hálót tudott kiépíteni az elmúlt harminc évben, amelynek segítségével a posztszovjet térség „színes forradalmaiban” is fontos szerepet játszott.
A XXI. Század Intézet jelentéséből kiderül: Soros ezáltal olyan helyzetek előidézésében vállalt kulcsszerepet a térség országaiban, amelyek több esetben is komoly politikai válságot eredményeztek. Bár a milliárdossal szembeni ellenállás folyamatosan növekszik a térségben, a grúziai, moldovai és kirgizisztáni tevékenységének köszönhetően Soros személye több országban továbbra is felbukkan a politikai fordulatok mögött.
A Nyílt Társadalom Alapítvány helyi fiókintézményének profiljába a számos közegészségügyi projekten kívül természetesen itt is elsősorban a „civil társadalom” és az ún. független média támogatása tartozott, ami a gyakorlatban az Eduard Sevarnadze által vezetett kormányzat ellenzékének támogatását jelentette. A grúziai Soros-alapítvány közreműködött a 2003 novemberében lezajlott, „rózsák forradalma” néven emlegetett tiltakozássorozat mögött álló legfontosabb szervezetek alapításában és támogatásában. Így segítette a Rusztavi-2 tévécsatorna elindulását, valamint a tévé körüli személyek által szervezett Szabadság Intézet megalapítását is. 2003-ban a Kmara (Elég) névre hallgató ifjúsági mozgalom finanszírozásában is részt vett a Nyílt Társadalom helyi képviselete.
A milliárdos kétszer is megpróbálkozott oroszországi jelenlétének kiépítésével. Az említett alapítvány az 1990-es évek elejére kudarcot vallott, Soros szerint az túlságosan „szovjet stílusú szervezetként működött.” 1995-ben azonban Nyílt Társadalom Alapítvány néven újjáalakította helyi fiókszervezetét. A két alapítványon keresztül összesen egymilliárd dollárnyi támogatást juttatott el oroszországi partnereinek. A ’90-es években figyelme középpontjában az orosz oktatás és tudományos élet támogatása volt, ezirányú tevékenységéről azonban megoszlanak a vélemények. Egyesek az orosz kultúra és tudomány megmentőjét látják benne, hiszen ösztöndíjai több tízezer orosz tudós és tanár számára jelentettek óriási segítséget ebben a válságos időszakban. A Soros-alapítványok a kutatók és oktatók közvetlen támogatásán kívül kutatási projekteket is támogattak, ahogy tankönyvek kiadását és tudományos művek fordítását is, de hozzájárultak az internethasználat elterjedéséhez is. Soros és partnerei tevékenységét azonban a kezdetektől bírálták, kritikusai szerint ugyanis alapítványai hozzájárultak az orosz tudományos elit kivándorlásához, az általa támogatott tankönyvek és fordítások pedig egyoldalúan Nyugat-központú, liberális és a nemzeti hagyományoknak ellentmondó szemléletet terjesztettek a középiskolások és egyetemisták körében.
Soros György oroszországi tevékenysége azonban nem korlátozódott a tudomány és kultúra területére, hanem a piacgazdaság felé forduló ország gazdaságpolitikáját is megpróbálta saját elképzelései felé terelni.
– írja elemzésében a XXI. Század Intézet. Az elemzés rámutat, hogy ennek érdekében jó kapcsolatokat épített ki a vezető szovjet reformközgazdászokkal, így Jegor Gajdarral, Anatolij Csubajsszal és Grigorij Javorlinszkijjel, akik az 1990-es években fontos szerepet játszottak az ország vezetésében és gazdaságának újjászervezésében. Gajdar mellett, aki 1991 és 1994 között különféle pozíciókban a kormány tagja volt, több Soroshoz közeli nyugati tanácsadó is dolgozott, mint például a svéd Anders Åslund vagy az amerikai Jeffrey Sachs. Gajdar, Csubajsz, valamint Borisz Jelcin orosz elnök azonban más elképzelésekkel rendelkeztek az ország kapitalista átalakulásáról, mint Soros, és politikai okokból, a kommunista Gennagyij Zjuganov elnökké választásának megakadályozása érdekében szoros szövetségre léptek az egyre befolyásosabb oligarchákkal, akik Jelcin 1996-os elnöki kampányát is támogatták és az orosz privatizáció elsőszámú haszonélvezői lettek.
Az elemzés konklúziójában megállapítják:
Soros György kelet-európai és közép-ázsiai tevékenységének az elmúlt harminc évben jelentős szerepe volt a térség sorsának alakításában, munkásságát azonban sikerek és kudarcok váltakozása fémjelezte. Egyes országokban ugyan komoly befolyást ért el, és a legmagasabb hatalmi pozíciókba is eljutottak emberei (Grúzia, Kirgizisztán, Ukrajna), szinte mindenütt konfliktusba került a helyi elitekkel, amelyek nem mindig hajlottak arra, hogy a milliárdos szófogadó bábjaivá váljanak. Soros azonban továbbra is jelen van a térségben, és filozófiájához hűen minden zavart megpróbál kihasználni, hogy újabb pozíciókat szerezzen hálózata számára.
További részletek a XXI. Század Intézet elemzéséből ide kattintva érhető el.
Forrás: XXI. Század Intézet, fotó: MTI
