Pesti Srácok

A nizzai merénylő busszal és vonattal utazott végig Olaszországon

A nizzai merénylő busszal és vonattal utazott végig Olaszországon

Térkamerák felvételei segítségével rekonstruálta az olasz terrorellenes nyomozóigazgatóság (Digos) a Nizzában október 29-én késeléses merényletet elkövető Brahím Iszávi részletes útvonalát a Corriere della Sera napilap hétfői ismertetése szerint. Brahím Iszávi távolsági autóbusszal és InterCity vasúti járattal utazott végig Olaszországon, és jutott el kevesebb, mint két nap alatt a franciaországi Nizzába.

A Digos az október 29-i merénylet óta több száz térkamera felvételeit ellenőrizte a tunéziai férfi mozgását megörökítő kockákat keresve. Az állomások, pályaudvarok és ezek környékét felügyelő kamerák segítségével sikerült pontos képet kapni Brahím Iszávi útvonaláról a merénylet előtti utolsó órákig. Korábban a hatóságok annyit közöltek, hogy a huszonegy éves tunéziai férfi szeptember 18-án indult el Szfakszból, és szeptember 20-án érkezett meg Lampedusa szigetére egy tíz főt szállító csónakkal. A csoportban kizárólag tunéziai férfiak voltak, akik gazdasági migránsként illegális bevándorlónak minősültek. Brahím Iszávi először Lampedusa regisztrációs központjába, innen pedig a Rhapsody nevű karanténhajóra került, amely október 9-én a pugliai Bari migrációs központjába vitte tovább.

Azonosítása után Brahím Iszávi október 9-én szabadon távozhatott, zsebében egy kiutasítási rendelettel, amelynek értelmében egy hét alatt önerőből el kellett hagynia Olaszországot. Az olasz belügyminiszter korábbi kijelentései szerint Brahím Iszávit nem ellenőrizték és nem tartóztatták fel, mivel a titkosszolgálatok nem jelezték veszélyességét. A szicíliai Alcamo városába ment, anyja egyik barátnőjének fiához, aki szintén illegális bevándorlóként él Olaszországban. Kihallgatásán a férfi elmondta, hogy Brahím Iszávi a szicíliai városban olívabogyó-szüretelésen dolgozott, és egy kevés pénzt is keresett.

A térkamerák felvételei szerint a merénylet előtt két nappal, október 27-én kora reggel a szicíliai Palermóból távolsági busszal a római Tiburtina vasútállomás előtti buszterminálra érkezett meg. Egy presszóban szendvicset vásárolt, majd metróval átment a Termini pályudvarra, ahonnan InterCity-vonattal Genovába utazott tovább, és oda délután érkezett meg. A pályaudvarokon rögzített videókon farmernadrágot és piros dzsekit visel, kis méretű hátizsákkal. Arcát eltakarja egy baseball-sapkával. A képek szerint kísérője nem volt, nem találkozott vagy beszélgetett senkivel. Genovából vonattal jutott tovább az olasz-francia határon levő Ventimigliába, és október 27. este már Nizzában volt. A Digos nem közölte, a férfi hogyan jutott át a határon.

PestiSracok facebook image

A Brahím Iszávival a lampedusai partokra érkezett többi tunéziai, akik jelenleg is még Olaszországban tartózkodnak, úgy emlékeztek vissza, hogy a férfi a tengeri átkelést nem készpénzzel, hanem üzemanyaggal fizette ki. Az út alatt nem beszélt sokat, nem engedte, hogy társai közös fotókat készítsenek vele. A csónakot irányító Ahmed Ben Amort a francia hatóságok a merénylet másnapján Nizzától nem messze tartóztatták fel. Állítása szerint Brahím Iszávival a szeptember 18-i induláskor találkozott először. A francia terrorellenes ügyészség közlése szerint a Brahím Iszávinál talált egyik mobiltelefon az október 16-án lefejezett francia tanár csecsen gyilkosa fényképét őrizte. A párizsi támadás napján Brahím Iszávi Szicíliában volt, tíz nappal később indult el Franciaország felé.

Forrás: MTI; Fotó: MTI; MTI/EPA/ANSA

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.