Aki a Közel-Keletet ismeri, az előre látja Európa jövőjét is
A szíriai polgárháború borzalmai évek óta a hírcsatornák központi témái közzé tartoznak. A háborús konfliktusnak kiemelt szerepe volt és van abban a migrációs hullámban, amely Európát elárasztotta. Azóta folytatódik Európa iszlamizációja, a keresztény és hagyományos világunk elpusztítása – írja az erdely.ma, amely arról számolt be, hogy egy belga oknyomozó újságíró interjút készített Alexandre Goodarzyval, aki egészen Szíriáig ment, hogy megismerje azt a kis keresztény közösséget, amely megpróbál még kitartani. Goodarzy mesélt ezeknek az embereknek a szenvedéseiről, segélykiáltásukról és arról is, hogy az ő történetük az utolsó figyelmeztetés számunkra is. Úgy véli: aki a Közel-Keletet ismeri, az előre látja Európa jövőjét is
Alexandre Goodarzy közel-keleti geopolitikát tanított egy egyetemen és ebben az időben mesélte neki az egyik diákja, hogy egy kis francia csoport a szíriai Damaszkuszba mennek ünnepelni a karácsonyt. Később ő maga is csatlakozott a formációhoz és 2014-ben ott töltötte az ünnepeket, amire azért volt lehetősége, mert a várost a szír hadsereg már felszabadította. Amikor onnan visszatért Franciaországba már tudta, hogy új küldetése van. Amikor az SOS Chrétiens d’Orient
A háború sújtotta Szíriában az áldatlan állapotok ellenére sem változott az emberek szívélyes vendéglátása, egyedül attól tartottak, hogy a szír keresztények, hogy vezetőjük, Assad bukni fog és akkor az iszlamisták átveszik a hatalmat, ami számukra a szabadság végét jelenti.
Arra a kérdésre, hogy hogyan váltak a szír keresztények célponttá úgy fogalmazott:
„A szíriai forradalom kezdetén sok szír, hitétől függetlenül, ugyanazért gyűlt össze az utcán változást követelve. Ez gyorsan megváltozott, amikor az iszlamisták fegyveresen kezdtek Assad ellen fellépni. Példaként említhetem, hogy míg a forradalom kitörése elején az egyik sokat ismételt szlogen a "Keresztények Bejrútba, alaviták a sírba!"
Újjáépítik a várost
A szervezet, amivel Goodarzy is Szíriába ment úgy tud segíteni az üldözött keresztényeken, hogy Damaszkusz és Homs közti térségben házakat, iskolákat és templomokat építenek újra. Ezeken a helyeken a sürgősségi segítségnyújtásra törekednek. Ételt és meleg ruhát is osztanak, de a legszebb tettük azt volt, amikor a keresztények völgyébe, Nasarába szervezetek tábort a gyerekeknek.
A jövő viszont kilátástalannak tűnik a keresztényekre nézve Szíriában. Már így is több mint a felül elhagyta az országot, a különböző vallású emberek együttélése viszont egyre nehezebb. Sok keresztény úgy érzi elárulták őket, ugyanis egykori muszlim szomszédjaik inkább csatlakoznak külföldi muszlimokhoz a muszlim testvériség nevében, mint maradnának normális emberi viszonyban keresztény szomszédjaikkal, akikkel gyakran egy közösségben nőttek fel. Korábban a szírek harcoltak a falujukért a családjukért, ma viszont már azon bánkódnak, hogy nem emigráltak, de olyanok is vannak, akik azért csatlakoztak orosz zsoldosnak Líbiába, hogy utána Venezuelába küldjék őket.
Fogságba esést követően inkább lelkileg, mintsem testileg akarták őket megtörni
Goodarzy mesélt arról is, amikor 2020-ban egy misszióban vett részt és túszul ejtették őket, de sokáig nem tudták, hogy az Iszlám Állam vagy más foglyai lettek. Mint mondta:
Fogságunk alatt nem is annyira fizikailag, mint inkább lelkileg próbáltak megtörni minket. Az egyik nap azt mondták, hogy hamarosan szabadon engednek, másnap meg azt tanácsolták, hogy gondolatban búcsúzzunk el a családtagjainktól, mert azokat úgy sem látjuk már soha többé.
Kilenc hónap után szabadon távozhattak a COVID-19 vírus terjedése miatt – legalábbis ezt az indokot mondták nekik. Most újra Franciaországban van és úgy látja:
Aki a Közel-Keletet ismeri, az előre látja Európa jövőjét is. Minden önkéntes kollégámnak elmondom, tudják, hogy küldetésük igazán akkor kezdődik el, amikor visszatérnek Franciaországba, hogy tanúságot tegyenek szíriai tapasztalataikról. Én láttam, hogyan üldözik a fanatikus közel-keleti muszlimok a keresztényeket, és hogyan taszítják országukat a pusztulásba. Most, amikor pontosan ugyanazokat az iszlám mozgalmakat látom szerte Európában megerősödni, akkor összeszorul a szívem és nehezen tudok a jövőnkre gondolni. (…) Amikor viszont azt látom, hogy már az arab diktátorok is végleg feladják a harcot, sajnos arra a következtetésre kell jutnom, hogy Európa vezetőire is csak ez a sors vár.
Forrás és fotó: erdely.ma
