Pesti Srácok

A magyar sajtószabadságért aggódó Európai Bizottság kikutatta: Nyugat-Európában sokkal rosszabb helyzetben van a média

A magyar sajtószabadságért aggódó Európai Bizottság kikutatta: Nyugat-Európában sokkal rosszabb helyzetben van a média

Az Európai Bizottság kikutatta, hogy valójában nem Magyarországgal, hanem szinte bármelyik másik tagállammal kellene foglalkoznia, ha a sajtószabadsággal kapcsolatos aggályainak szeretne hangot adni. A European Centre for Press and Media Freedom (ECPMF) nevű civilszervezet a bizottság megbízásából mérte fel, hányszor érte atrocitás vagy hátrányos megkülönböztetés az egyes tagállamokban a média képviselőit, és kiderült, hogy Magyarországon európai viszonylatban is szabadon dolgozhatnak a média képviselői.

A 2022-es évre vonatkozóan is elkészült a Media Freedom Rapid Response (MFRR) jelentése, amely az Európai Unió tagállamaiban, valamint a tagjelölt országokban előforduló, a sajtó- és médiaszabadság megsértésére irányuló eseteket gyűjti össze – olvasható a Transzparens Újságírásért Alapítvány legfrissebb publikációjában. A jelentést, amelyet a European Centre for Press and Media Freedom (ECPMF) nevű civilszervezet készített, az Európai Bizottság finanszírozta, megállapításairól mégsem számoltak be széles körben hazánkban.

Nem véletlen, hogy a mainstream média nem visszhangos a jelentés hírétől, hiszen az adatokból kiderül, hogy Magyarország kapcsán összesen 11 olyan esetet regisztráltak, amely a szervezet szerint sértette valamilyen módon a sajtószabadságot. Ezek közé sorolják például azt, hogy a magyar adóhatóság költségvetési csalás gyanúja miatt vizsgálatot indított Varga Zoltánnal, a Central Médiacsoport tulajdonosával szemben, de azt is, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elsőre nem újította meg a Tilos Rádió frekvenciaengedélyét (egy új eljárás keretében aztán megkapta). A beszámoló ugyanakkor megállapítja, hogy fizikai fenyegetésnek viszonylag ritkán vannak kitéve a magyar médiamunkások. Mindössze két olyan esetről számolnak be hazánk kapcsán, amikor fizikai atrocitás ért újságírókat: ebből az egyik, az őszi tüntetések során történt, amikor a Hír TV egyik munkatársát, Móna Márkot egy demonstráló lelökte egy emelvényről.

A beszámoló Nyugat-Európáról ugyanakkor lesújtó képet fest: Németországban 87, míg Franciaországban 51 olyan esetet regisztráltak, amikor valamilyen módon sérült a sajtó- és médiaszabadság – írja elemzésében az Alapítvány. Németországban számtalan alkalommal ért fizikai erőszak újságírókat munkavégzés közben. Hol a rendőrség, hol pedig egyes tüntetések résztvevői bántalmazták a sajtó munkatársait, de volt olyan eset is, amikor követ dobtak rájuk, vagy éppen fegyverrel támadtak rá egy rádió irodaházára. Németország esetében ráadásul rendszeres az újságírók fenyegetése, zaklatása is a jelentés szerint. Franciaországban szintén elterjedt az újságírók elleni fizikai és verbális erőszak, fenyegetés. Ráadásul itt is volt fegyveres támadás a sajtó ellen: egy alkalommal például a francia közszolgálati televízió székházára nyitottak tüzet ismeretlenek a tavalyi évben. A jelentésben továbbá olyan esetet is regisztráltak, amikor rendőrök távolítottak el újságírókat Emmanuel Macron egy kampányeseményéről, mert korábban az elnök kampánycsapata megtagadta az akkreditációjukat, mégis megpróbáltak tudósítani a rendezvényről.

PestiSracok facebook image

A European Centre for Press and Media Freedom (ECPMF) által készített európai jelentésből tehát kiolvasható, hogy Németországban és Franciaországban sokkal több alkalommal éri támadás a sajtószabadságot, mint Magyarországon, mégis leginkább hazánkkal kapcsolatban zajlanak éles viták a nemzetközi porondon a médiahelyzet kapcsán. A teljes elemzés ITT olvasható.

Forrás: Transzparens Újságírásért Alapítvány; Fotó: MTI

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)