Sokat kaszált a Helsinki Bizottság és a TASZ 2022-ben
Miközben kis hazánkban szerintük elnyomják a civileket, közben busásan gyarapodnak a Soros-féle álcivil szervezetek – derül ki a Tűzfalcsoport írásából.
Több mint negyed milliárd forinttal nőtt a magyarországi Helsinki Bizottság eszközállománya 2021-ről 2022-re. A Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózatának bőkezű támogatását élvező szervezet egészen pontosan 1 048 148 000 forint felett diszponált tavaly; ebből a tárgyévi bevétele 635 719 000 forint volt, vagyis ennyiből gazdálkodhatott. Érdemes máris hozzátenni: ha a magyar adófizetőkön múlna, a szervezet talán egy hétig se húzná, mivel adomány formájában 1 286 000, tagdíjként pedig mindössze 127 000 forintot sikerült összegyűjtenie, miközben csak a vezetők fizetésére éves szinten 9 600 000, azaz havi 800 000 forintot fordított. (2021-ben egyébként 31 899 000 forintra tettek szert adomány formájában és a tagdíjbevétel is magasabb, 263 ezer forint volt, amit nehéz másként értelmezni, mint úgy, hogy a bizottságra lassan már a kutya sem kíváncsi – kivéve persze azokat, akik Brüsszelben csaholnak.)
Figyelemre méltó, hogy a szervezet eszközállománya 2017-ben még „csupán” 380 983 000 forint volt, ami a rá következő választási évben 22 százalékkal, 466 380 000 millióra nőtt. A 2019–20-as beszámolókban ehhez képest szerény, 10–13 százalékos gyarapodás figyelhető meg, aztán a bizottság kilőtt: 2020-ról ’21-re, majd ’22-re egyaránt 33–33 százalékkal nőtt a beszámolójuk „eszközök” során lekönyvelt összeg mértéke, így összességében hat év leforgása alatt 275 százalékkal bővült a kormánykritikus NGO kerete.
A 2020 utáni részletes, a pénzek forrását és felhasználását bemutató adatlapok átkerültek a Helsinki Bizottság bíróságon elérhető beszámolójának mellékletei közé. Ami a korábbiakat illeti, 2020-ban az OSF 250 millió forintot meghaladó összeggel járult hozzá a működésükhöz, de jelentős forrásokat (168, illetve 193 millió forintot) biztosított számukra a The Sigrid Rausing Trust és az Oak Foundation is, amelyek nemzetközi szinten is rendszeresen együttműködnek Soros György szervezeteivel a „szélsőliberális” indoktrinációban. Ugyanakkor különböző programokra az Európai Bizottságtól közvetlenül mintegy 170 millió forint érkezett a szervezethez. (Tegyük hozzá: a felsorolt összegek nem egyszerre, az adott évben kerültek átutalásra; ezek céltámogatások, amelyek felhasználására adott esetben hosszabb időt biztosítottak.)
Soros maradt a szponzor
2022-re vonatkozóan azt látjuk, hogy Soros György hálózata változatlanul a helsinkisek első számú szponzora 202 816 000 forinttal. A Sigrid Rausing és az Oak együttesen 181 954 000 forintot tolt a szervezetbe. Brüsszel közvetlenül 96 208 000-et, míg az Egyesült Államok demokrata pártjához kötődő National Endowment for Democracy valamivel több mint 15 milliót. A több mint 600 millió forintos bevétel fennmaradó része az ENSZ-től és más szervezetektől, például a holland nagykövetségtől származott.
A dokumentumban felsorolják, hogy a fő céljuk a „demokratikus értékek, a jogállamiság és a független civil társadalom védelme”, a „menekültek nemzetközi védelemhez való jogának biztosítása”, valamint a „tisztességes igazságszolgáltatás és a fogvatartottak jogainak érvényesítése”. Aztán alcímek alá rendezve általánosságban bemutatják, mit értek el tavaly. Érdemes kiemelni az alábbi szakaszt:
Kiálltunk a valamennyiünk érdekét tisztességesen szolgáló állam és a független bíróságok védelmében.
Ennek kapcsán azt írják, hogy 2010 óta vezető és kezdeményező szerepet játszanak a kormány szerintük jogállamiságot sértő lépéseinek bírálatában bel- és külföldön egyaránt. Sőt, komoly agitációt folytatnak mind társadalmi szinten, mind pedig a nemzetközi fórumokon a Fidesz–KDNP politikája ellen.
Továbbra is igyekeztünk minél hatékonyabban kihasználni az Európai Unió bővülő eszköztárát a jogállamiság védelme érdekében. (...) Figyelemmel követtük az ún. 7. cikkes eljárást is, és az eljárás keretében tartott meghallgatás kapcsán felhívtuk a figyelmet arra, hogy mely, a jogállamisággal, a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos területeken történtek újabb negatív fejlemények
– olvasható a beszámolóban. Ugyanitt megjegyzik:
Az Európai Bizottság 2022. évi jogállamisági jelentése ismét megerősített számos olyan aggályt, amelyekre mi is rávilágítottunk közös civil beadványunkban.
Azaz Brüsszel többek között a helsinkisek véleménye alapján, az ő megállapításaikat visszhangozva támadja a kormányt és okoz súlyos károkat Magyarországnak. Ezt a szervezet nemhogy nem tagadja, egyenesen büszke rá: a szervezet anyagai is
hozzájárultak ahhoz, hogy 2022-ben az Európai Unió szervei végre kellő hatékonysággal reagáltak (...) és (...) feltételhez kötötték az uniós támogatások egy részének folyósítását.
Tekintettel arra, hogy a rekordnak számító, több mint 1 milliárdos eszközállományt hozó 2022 választási és népszavazási év volt, nem meglepő módon a bizottság külön foglalkozott a kampányokkal. Az ő megfogalmazásukban ez úgy hangzik, hogy „felléptünk a tisztességes és tiszta választások érdekében és a gyűlöletkeltő propagandakampányolás ellen”. Húsz NGO-val fogtak össze lényegét tekintve két okból: a külföldi beavatkozás és a mozgósítás érdekében.
Elemzéseink kulcsfontosságúak voltak abban, hogy a nemzetközi szervezetek és az EBESZ-országok megértsék, milyen aggályok merülnek fel a 2022-es általános választások szabadságával és tisztességességével kapcsolatban, és ezek milyen intézményi válaszokat tesznek szükségessé. A közös fellépés is nagyban hozzájárult, hogy (...) az áprilisi parlamenti választások megfigyelésére kétszáz nemzetközi megfigyelőből álló, teljeskörű választási megfigyelői missziót (küldtek) Magyarországra
– írták, majd saját vállukat megveregetve hozzátették: a demokrácia egyik, ha nem a legfontosabb intézményét, a referendumot sikerült elgáncsolniuk azzal, hogy részt vettek az „érvénytelen szavazatra buzdító civil kampányban”. Áldásos, a magyar társadalomra saját – és/vagy szponzoraik, idegen hatalmak – világnézetét ráerőszakoló munkájuknak pedig nemcsak pénzben mérhető haszna lett: „szeptemberben a civil szervezetekből álló kampánykoalíciót az Európa Tanács a rangos Václav Havel-díjra jelölte”.
Több mint ötszörösére nőtt a TASZ „bukszája” 2017 óta
Meglepően hullámzó a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) eszközállományának változása az utóbbi időben: két kiugró értéket is találunk a szervezet kimutatásaiban, az egyik egy választási évre esik, a másik pedig közvetlenül megelőz egyet. A legfrissebb beszámolójuk szerint 2021-hez képest tavaly 26 százalékkal, azt megelőzően viszont, tehát 2020-ról ’21-re 126-tal több pénzt könyvelhettek le az említett sorra. Ez számszerűsítve azt jelenti, hogy a TASZ 2022-ben 571 594 000, 2021-ben 453 322 000, míg 2020-ban csak 199 919 000 forint fölött diszponált. Az egyik kiugró érték tehát a 2021-es, bár a tavalyi „hozam” is figyelemre méltó, ha összevetjük azzal, hogy 2019-ről 2020-ra mindössze 6 százalékkal nőtt, 2017-ről 2018-ra pedig 22 százalékkal csökkent az eszközeik értéke. A másik kiugró érték, amire utaltunk, az önkormányzati és európai parlamenti választások évéhez, 2019-hez kötődik, amikor 66 százalékkal, 113,2 millióról 188,3 millióra bővült a „keretük”.
A szervezetnek tagdíjbevétele nincs. Ugyanakkor a Helsinki Bizottsággal ellentétben – amelynek a magyar társadalomba való beágyazottságáról, az adófizetők által neki tulajdonított társadalmi hasznosságról mindent elmond, hogy az szja 1%-okból mindössze 7 856 000 forintot tudott összeszedni tavaly – elmondhatja magáról, hogy „fent van a térképen”, hiszen felajánlásokból 35 662 000, adományok formájában 78 460 000 forintra tett szert. Cserébe – bár nyilván nem emiatt – a vezető tisztségviselőket bőkezűbben fizeti a társaság: ők 20 104 000 forintba kerültek tavaly, ami több mint a duplája a helsinkisek ráfordításának.
A Társaság a Szabadságjogokért egyik fő támogatója Soros György nyílt társadalmi hálózata, amely a működési költségekre és a különféle programok lebonyolításának finanszírozására 113 933 000 forintot utalt át tavaly. Ebből jutott a vidéki irodáik fenntartására, de a szervezet választójogi projektjére is, amelynek kapcsán azt írják: „segítettünk a szavazóbizottság tagjainak, illetve a választás tisztaságát vizsgáló önkénteseknek a felkészülésben”. A Helsinki Bizottság szponzorai között feltűnő The Sigrid Rausing Trust a TASZ beszámolójából is visszaköszön, méghozzá 172 769 000 forinttal, amit egyebek mellett olyan célokra kellett fordítani, mint a sajtókampányok folytatása és az „állami tevékenységek emberi jogi alapú monitorozása”. Ha a két összeget egybeszámítjuk, az eredmény valamivel több mint a fele a könyvelésben az eszköz soron szereplő 571 594 000 forintnak!
Csaknem 24,5 millió forintot folyósított a szervezetnek tavaly az Európai Bizottság, amivel Brüsszel ugyancsak kitüntetett helyet ért el a TASZ „működtetői” körében. Az egyik program lényegében a „2019-es választásokon aktív közéleti szerepet játszó polgárok” tapasztalatainak elemzéséről és megosztásáról, a másik, ami idén indul, a demokrácia „megerősítéséről” szól. Érdemes még hozzátenni: amíg a Helsinkit a holland, a TASZ-t a brit követség dotálta egy szerényebb összeggel. Ebből bonyolították le a társaság által alapított „Szabad-díj” átadóját.
A 2022-es működésüket bemutató szöveges melléklet is tartalmaz néhány kiemelendő szakaszt. Rögtön az elején megjegyezték, hogy a „politikai környezet megváltozása miatt (...) fokozatosan háttérbe került munkánkban a döntéshozók meggyőzése. (...) Ha hatékonyak akarunk lenni, akkor vissza kell találnunk az emberi jogi mozgalmak gyökeréhez, az emberekhez kell fordulnunk, akik a nyilvánosság erejét kihasználva képesek lehetnek a változás kikényszerítésére (...).”
Ha erről valakinek a polgárjoginak nevezett mozgalmak időnként erőszaktól sem mentes tömegdemonstrációi, vagy a kelet-európai és más kontinensek színes forradalmai jutnak eszébe, nem véletlen, hiszen ezek többsége egy bizonyos világnézet – talán fogalmazhatunk úgy – termékei. A TASZ nem is rejtette véka alá, hogy „a tartós demokratikus változás” (kormánybuktatás, rendszerváltás?) érdekében a „jogérvényesítést” utcára akarja vinni. Azt írták: „a bíróságok veszítettek függetlenségükből, ráadásul egyre nehezedett az ítéletek végrehajtása. Kénytelenek voltunk tehát belátni, hogy a jogi eszközeinknek is megvannak a határai. Akkor fogunk jogi eljárásokat indítani, amikor ettől várható megoldás. Más esetekben viszont a jogi eszközök helyett, vagy azokat kiegészítve fogunk többféle módszert használni”. Aztán hozzátették: „büszkék vagyunk rá, hogy egyre több fiatal áll ki a jogaiért, a tüntetéseket szervező diákoknak közvetlenül is adunk tanácsokat (...), a tiltakozó tanárok számára pedig minden pénteken”.
A szervezet egyébként a pécsi és debreceni regionális irodái mellett 2023-ban szeretne egy harmadik vidéki központot nyitni. A fentiek alapján világos, hogy ennek pénzügyi akadálya aligha lesz. Tekintettel a társaság által felkarolt ügyekre, ha tippelnünk kéne, azt mondanánk, Észak-Magyarország felé terjeszkednek majd. Miskolc már az első Budapesten kívüli iroda helyének kiválasztásakor is szóba került, de végül Pécs mellett döntöttek.
Forrás: Tűzfalcsoport; Fotó: helsinki.hu
