Kormányozhatatlanná válhat Franciaország a gall szivárványkoalíció miatt
Minden ígérete ellenére Macron mégis összefogott a szélbalos bagázzsal, így le Penék ismét nem vehetik át az irányítást Franciaországban. De lássuk, kormányozható-e egy ország, melyben az elméletileg centralista erők egy szinte már a kommunisták felé hajló koalícióba kényszerültek, hogy megőrizzék a hatalmukat.
Ismét érvényesült a több évtizedes francia politikai játszma: ha egy Le Pen egy választáson a hatalom közelébe kerül, akkor a többiek összefognak ellene és elütik a hatalomra kerülés lehetőségétől – írja a Mandineren megjelent véleménycikkében Rajcsányi Gellért, hozzátéve, hogy nehéz lenne megszámolni, hogy Jean-Marie Le Pen több mint ötven évvel ezelőtti politikai szerepvállalása óta hányszor volt ugyanaz a francia politikai táncrend: ugyan a Nemzeti Front, majd Nemzeti Tömörülés politikái és üzenetei, különösen Marine Le Pen színre lépése óta folyamatosan mérséklődtek, s közben a párt népszerűsége folyamatosan nőtt, a baloldal és a centristák és nem egyszer mérsékelt jobboldaliak széles koalíciója a második fordulókra rendre össze tudott úgy fogni egymással, hogy kiüssék vagy meggyengítsék Le Pen mozgalmát. Rajcsányi szerint nem történt ez máshogy az idei nemzetgyűlési választáson sem. A történet a június eleji európai parlamenti választáson kezdődött: a Nemzeti Tömörülés a szavazatok 31 százalékával nyert fölényesen Macron pártjának 14 százalékos, valamint a mérsékelt baloldal 13, a radikális baloldal 9 százalékos eredményéhez képest. A francia politikum erre meghúzta a vészféket: Macron rögtön az első exit pollok, a választás estéjén bejelentette a Nemzetgyűlés feloszlatását és az előrehozott, kétfordulós nemzetgyűlési választás kiírását június és július fordulójára. A baloldal pedig rögtön az EP-választás másnapján összeállt, szocialistáktól a kommunistákig, és meghirdették az Új Népi Frontot, kifejezetten a Le Penék jelentette kihívás legyőzésére. A jobboldal is újrarendezte sorait: bár a remélt teljes összefogás elmaradt, de Le Penék támogatókkal erősödve futottak neki a kétfordulós választásnak. A választást az elmúlt két vasárnapon gyorsan le is folytatták. Az első fordulót ugyan megnyerte a Nemzeti Tömörülés 33 százalékkal, de feljött rájuk 28 százalékkal az egyesült baloldal, és még Macron elnök megtépázott pártja is összeszedett 21 százaléknyi szavazatot. A gaullista republikánusok 6 százalékkal szerénykedtek a negyedik helyen. A világosan háromosztatúvá vált francia politikában a két választási forduló között nagyon gyorsan újabb újrarendeződés történt. A képlet és a folyamat egyszerű volt: a baloldal – hiába ágáltak évek óta Macron ellen, beleértve az utcai, erőszakos zavargásokat is – összefogott az elnökkel, vagy legalábbis koordinálták egymással a második fordulós elindulásokat.
Macron pártja az első forduló után közölte: felszólítják a harmadik helyezett jelölteket, hogy lépjenek vissza „a hasonló értékeket osztó” jelöltek javára, hogy legyőzhessék a Nemzeti Tömörülést. A baloldalon ehhez hasonló felszólítás született: az Új Népi Front harmadik helyezett jelöltjei lépjenek vissza ott, ahol a Nemzeti Tömörülés az első helyen állt az első forduló után. A gaullista Republikánusok ugyanakkor nem adtak ki semmilyen iránymutatást saját politikusaik és szavazóik számára – ezzel megspórolták a francia jobboldalt már egyértelműen uraló Le Penékhez való viszonyulás meghatározását. A visszalépések meg is történtek, a francia nép vasárnap le is szavazott – igen magas, 66 százalékos részvétellel. A választási eredmény aztán kedvező lett mind az egyesült baloldal, mind Macron pártja számára. A választást az Új Népi Front nyerte, akik végül 180 képviselőt tudnak a Nemzetgyűlésbe küldeni. Macron centrista-liberális koalíciója lett a második, nekik 159 képviselőjük lesz a törvényhozásban. És a harmadik helyen futott be a Nemzeti Tömörülés és szövetségeseik, akik 142 képviselőt delegálnak a parlamentbe.
Mit jelent mindez? Azt, hogy az egyébként a mindenkori győztesnek kedvező francia választási rendszerben ezúttal nem lesz többsége a győztesnek: a baloldal is csak relatív többséget szerzett, és ott van mellettük Macronék és a Nemzeti Tömörülés két nagy frakciója is. Le Penékneküröm az ürömben, hogy ellenfeleik összefogása miatt úgy veszítették el a korábban akár abszolút többséggel is kecsegtető választást, és úgy szorultak a harmadik helyre, hogy egyébként ezúttal is ők kapták messze a legtöbb szavazatot a francia választóktól.
A jobboldali koalícióra összesen 10,1 millió szavazat érkezett a második fordulóban, míg az Új Népi Front 7 millió, Macron szövetsége 6,7 millió voksot kapott a második körben. Mégis, a két fordulóra és az egyéni választókörzetekre épülő francia rendszer torzításai miatt a szavazatszámokban való győzelem nem volt elég Le Penéknek a konkrét triumfáláshoz, sőt. A francia politika aktorai a választás estéjén már a jövőre koncentráltak. Marine Le Pen leszögezte:
A győzelmünk csak késik, a csillagunk még mindig emelkedik, és túl sok tapasztalatom van ahhoz, hogy csalódott legyek egy olyan eredmény miatt, amelynél megduplázzuk a képviselőink számát.
Jean-Luc Mélenchon, a győztes balos koalíció vezére kijelentette: Macronnak el kell fogadnia a vereségét, „mi fogunk kormányozni”. A baloldal ultrái a győzelmet hagyományaiknak megfelelően zavargásokkal ünnepelték meg, gyújtogatások, rohamrendőrös akciók pezsdítették fel vasárnap estéjüket. Emmanuel Macron francia elnök e sorok írásáig nem nyilatkozott, előzetesen a végeredmények beérkezése utánra ígérték a megszólalását. Kormányfője, Gabriel Attal benyújtotta lemondását. Le Penéket tehát ismét kiütötték a hatalom közeléből. De hogy a mostani háromosztatú törvényhozásban ki lesz miniszterelnöknek választva – ha egyáltalán tudnak majd választani –, és hogyan fog kinézni az együttműködés a törvényhozás és Macron elnök között, a következő napok és hónapok zenéje lesz.
Nem legyünk meglepve, ha egy újabb zűrös, kaotikus időszak várna Franciaországra, legrosszabb esetben három éven keresztül, a 2027-ben esedékes következő elnökválasztásig. Ha Macron és az ellenfelei kibírják addig
– zárta elemzését Rajcsányi Gellért.
Forrás: Mandiner; Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Ludovic Marin
