Felszentelték és megáldották a Kolozsvár belvárosába visszaállított Mária-oszlopot
Felszentelték és megáldották csütörtökön, Nagyboldogasszony ünnepén a Kolozsvár belvárosába, a piarista templom elé visszaállított Mária-oszlopot, Erdély második legrégebbi köztéri emlékművét.
A kolozsvári és erdélyi magyarság számára is szimbolikus jelentőségű ünnepi esemény egyben a 15. Kolozsvári Magyar Napok nyitánya is volt. A barokk fogadalmi szobor, a város legrégebbi köztéri alkotása a magyar közösség és az egyházak összefogása révén évtizedes "száműzetés" után került vissza eredeti helyére, ahonnan a kommunista rezsim ideológiai okokból elköltöztette. Kerekes László gyulafehérvári római katolikus segédpüspök szentelte fel és áldotta meg a piarista templom búcsúja keretében. Szentbeszédében hangsúlyozta: ahogy a középkorban, a járványok idején, mai énközpontú világunkban is szükségünk van arra, hogy Máriára tekintsünk, az ő életét mintázzuk, hiszen az emberiség ma is "erkölcsi lejtőn halad". Szűz Mária követendő példa, hiszen életével, imádságával mindig Istenre mutatott.
Az ő életén keresztül mi is rátekintünk Istenre, s az ő nagyságát, jóságát dicsérjük
-fogalmazott. László Attila kolozs-dobokai főesperes, a Szent Mihály-templom plébánosa a hála, köszönetmondás és imádkozás napjaként jellemezte az ünnepet, amikor a közösség "a történelem hullámzó idején túl" bizalommal tekint a jövőbe, ehhez kér erőt.
Ezen oszlop története az Isten után vágyakozó, kiáltó vagy az épp tőle elforduló ember útját mutatja meg
-hívta fel a figyelmet. Felidézte: a Mária-oszlop visszahelyezését Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője kezdeményezte 2018-ban a néhai Kovács Sándor főesperessel az önkormányzatnál, a kezdeményezést az egyházak és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is felkarolta. Külön köszöntötte az adományozó Kornis-család leszármazottait, és köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták, hogy
az ősök által megálmodott módon legyen ékköve a városnak, emlékeztetve múltra és jövőre.
Oláh Emese alpolgármester beszédében rámutatott: a Mária-oszlop "a remény, hit és hála jelképe". Visszahelyezése nemcsak a múlt előtti tisztelgés, hanem a jövő iránti elkötelezettség jele is, mondta, aláhúzva, hogy az ilyen szimbólumok "mutatnak utat a jövő generációjának, jelzik hovatartozásunkat". Visszaállítása olyan eredmény, mely igazolja a magyar képviselet szükségességét Kolozsváron - mondta. Kifejtette: a felújított Farkas utca és környéke, a Mária-oszlop, az itt lévő templomok, az egyetem és iskolák, a Főtér olyan hangulatot kölcsönöz Kolozsvárnak, mely bármelyik nyugat-európai városéval vetekedhet.
Elmondhatjuk, hogy napjainkra ez a város visszanyerte egykori méltóságát, egy kicsit otthonosabbá vált mindannyiunk számára, ezáltal a funari hagyaték is homályosodni fog
-fogalmazott, a magyarellenességgel vádolt Gheorghe Funar régebbi polgármesterre utalva. Hozzátette: mindent meg kell tenni azért, hogy ez a jövőben ne változzon,
a múlt szelleme ne kísértse többé a kolozsváriakat, értékeink soha többé ne csorbuljanak.
Macalik Arnold építész, a Farkas és Egyetem utcák felújításának tervezője emlékeztetett arra, hogy a fogadalmi oszlopot megrendelője, gróf Kornis Antal a pestisjárvány után állíttatta, melyben édesapja, felesége és nagyobbik lánya is életét vesztette. Külön felhívta a figyelmet a templomok, iskolák és egyetem által közrefogott tér jelentőségére, a Mária-oszlop szépségére, és felolvasta azt az imát, melyet acéllemezre vésve helyeztek el a Mária-szobor belsejébe.
Az oszlopon álló Szűz Mária-szobor az eredeti alkotás hiteles másolata - az eredetit múzeumi körülmények között őrzik -, míg az oszlop szobrászati elemei közül többnek az eredeti változata került ki köztérre. A Mária-oszlopra a római katolikus, evangélikus-lutheránus, unitárius, ortodox és görög katolikus egyházak képviselői mondtak imát. A kolozsvári Mária-oszlop a nagyszebeni Nepomuki Szent János-szobor után Erdély második legrégebbi köztéri emlékműve. Több évtized után kerül vissza eredeti helyére, a belvárosi Egyetem (Universitatii) és Farkas (Mihail Kogalniceanu) utcák kereszteződésénél kialakított kis térre. Elkészítésére 1744-ben kötött szerződést az erdélyi katolikus arisztokrácia jelentős képviselője, Kornis Antal az erdélyi barokk szobrászat fő mesterével, Anton Schuschbauerrel. Megrendelője az emlékművet hálaadománynak szánta az 1738-ban kezdődött pestisjárvány elmúltáért. A barokk fogadalmi szobrot a román kommunista hatóságok 1959-ben, restaurálása után bontották le azon indokkal, hogy akadályozza a gépkocsiforgalmat. 1961-től az egyik legnagyobb lakótelepen található, két sugárút által közrezárt Szent Péter és Pál apostolok nevű templom kertjében állt, ahol a nagy gépkocsiforgalom miatt alig volt észrevehető. A belvárosba való visszahelyezéséről 2018-ban döntött a képviselőtestület, a belvárosi utcák gyalogövezetté alakítását célzó projektnek volt a része. A helyreállítás Kolozsi Tibor szobrászművész tervei alapján történt, az emlékmű körüli teret Macalik Arnold építész tervezte. A restaurálást Kiss Zoltán Árpád és Gere István kőfaragó, André Csongor és Sipos István Márton szobrász, valamint Bede Ingrid Izabella keramikus végezte.
Forrás: MTI; Maszol/Facebook.com
