Ez nektek a szeretetország?

Szakmánkból adódóan megszoktuk, hogy anyáznak minket, ha az ember újságírónak áll, akkor ez benne van a pakliban oldaltól függetlenül. Azonban azokat a takonygerincű senkiházikat, akik kollégáim gyermekeit fenyegetik sosem fogom tudni megszokni, és szívem szerint úgy képelném fel őket, hogy utána már csak zacskóban hordják magukkal a fogaikat. Csak úgy, politika mentesen. Véleménycikk következik, mielőtt Tompos Mártika kijelentené, hogy agresszióra buzdítunk. Nem, nem a PS buzdít agresszióra, hanem én vagyok agresszív.
Ma már mém lett abból, hogy vajon ki radikalizálja a jobboldalt, és válaszként egyszerűen rámutatunk az antifára. Azokra a barmokra, akik telefröcsögik a médiát azzal, hogy mi jobboldaliak mennyire agresszívek és fenyegetőek vagyunk, aztán kommentekben fenyegetőznek a kiirtásunkkal, mert mi "fasiszták csak ebből tanulunk".
Jól van gyökér, fenyegess, megszoktuk. A Kossuth téren szépek a lámpavasak, ha fel akarsz kötni próbáld meg, úgyse verekedtem egy jó ideje, de zsarut hívni nem fogok. Egy utolsó, szemét, kurafi vagyok, még fel sem veszem, ha arról álmodozol hogyan belezel ki. De van a jobboldali embernek egy jellemzője: a közösségét fontosabbnak tartja, mint önmagát, és ha a közösségemet fenyegeted, akkor megsértődöm. Különös tekintettel akkor, amikor a szeretet jegyében ártatlan gyerekek kiirtásáról álmodoztok, mint az a görény, a Momentum Mozgalom posztja alatt. Nem, nevet nem takarunk ki, mert az interneten írta a barom, tehát vállalta, én pedig nem szemérmeskedek a kedvéért:


Namost. Dezse Balázs az egyik legnyugodtabb, legtürelmesebb és legjobb ember, akit ismerek. Naponta kap támadásokat, tűri, ő is, a felesége is, nem olyan fából faragták, aki feljelentést tesz, vagy visszafenyegetőzik. De ez a senkiházi most a kisfia megölését vizionálta. Balázs erre értelemszerűen nem fog többet reagálni, mert a sas nem kapdos legyeket, egy ilyen csíra meg se érdemli a figyelmét.
Én viszont azért reagálok, mert a Momentum a szeretet jegyében otthagyta a kommentet. Szerintük ugyanis az nem gáz, ha valaki egy karon ülő gyermek halálára vágyakozik. Ezek a barmok azok, akik már többször kijelentették, hogy minket ki kell semmizni, meg kell ölni, fel kell akasztani, mert csak abból tanulunk.
Ezek azok, akik csicskamajdanozni akarnak, és polgárháborúzni, hogy végre büntetlenül vadászhassanak ránk. Csak az a baj, hogy mi nem járunk egyedül. Mi megvédjük egymást és nem futunk el, ha harcolni kell. Aki pedig a gyerekeinket akarja bántani, az rövid úton megbánja. Vastagi Imre örülhet, hogy nem egy olyan diktatúrában él, mint amilyenben hiszi, én egy kicsit bánom, akkor nem csak egy cikk lenne a következménye a pofázásának.
Fotó: PS