Schmidt Mária: a pride-on felvonuló elit túlnyomó része rohadtul unatkozik
Fotó: Koszticsák Szilárd
A 2025-ös Budapest Pride felvonulást Schmidt Mária a fővárosi elit politikai demonstrációjának tekinti, amely a kormányellenes üzenetek közvetítésére szolgált. A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint a felvonulók motivációja elsősorban a szórakozás és a büszkeség demonstrálása, miközben nem ismerik az eredeti mozgalom történetét. Schmidt Mária kritikusan viszonyul a nyugati trendek kritikátlan követéséhez, valamint a proxi-elit társadalomra gyakorolt hatásához.
A 2025 nyári Budapest Pride a „dögletes kánikula ellenére közel százezer embert csalt az utcára - írja Schmidt Mária a Látószög blogon. A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint amit a pride-osok „sikeres ellenzéki megmozdulásként” könyveltek el, az valójában egyértelművé tette, hogy a kormány ellen tüntetők „nem rendelkeznek saját mondással, politikai üzenettel, ellenzékiségük a közös bulizásra korlátozódik.”
Schmidt Mária kritikusan viszonyul a felvonulók motivációihoz.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PS
A szivárványos zászlókba öltözött felvonulók egy olyan 20. századi amerikai mozgalommal azonosulnak, amiről vajmi keveset tudnak.
A homoszexuálisok egyenjogúságáért vívott harc már lezárult, a kisebbségek jogegyenlőséget élveznek, így kérdéses, miért lehet büszke a mai felvonulókra:
Mi az a teljesítmény, amire ők lehetnek büszkék?
A felvonulók „előszeretettel hivatkoztak a szeretetre, arra, hogy mindenkinek joga van a szeretetre, mert az mindenkinek jár.” Schmidt Mária szerint ez azonban nettó hazugság, hiszen a szeretet nem jár automatikusan, „azért meg kell dolgozni, azt ki kell érdemelni.”
Schmidt Mária üzent a fővárosi elitnek
A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint a Pride a fővárosi elit önigazolása is volt:
Ők nem szeretni, hanem bulizni akarnak, megmutatni országnak-világnak, és főleg Orbán Viktornak, hogy ők, vele és a szavazóival ellentétben a jó, a helyes oldalon állnak.
A felvonulók identitásukban és értékrendjükben a nyugati, haladó trendek követőinek tekintik magukat, szemben a „bunkó, tanulatlan és ezért civilizálatlan Orbán-hívőkkel és a sok millió vidéki magyarral.”
A cikk részletesen elemzi a dafke-felvonulók életmódját:
A közéletre, a környezetre, a véleményformálásra ráül a liberális terror. A pride-on felvonuló elit túlnyomó része rohadtul unatkozik. És meg is van sértve.
Schmidt Mária szerint ez a csoport kisebbrendűségi érzéssel küzd, és világképében az egyéni felelősség nem játszik szerepet:
A világot, vagyis a kormányt, tehát a rendszert és a többségi kultúrát hibáztatja beváltatlanul maradt álmaiért.
A proxi-elittagok szerinte nem rendelkeznek saját politikai arcéllel, hanem a nyugati és brüsszeli intézmények által diktált feladatokat végzik.
Feladataikat kiosztják nekik, mozgásterüket behatárolják tartóik. Lediktálják, hogy mit és hogyan csináljanak.
A cikk hangsúlyozza, hogy a Pride túlzott tematizálása a szexualitás körül depolitizálja a társadalmat:
Az egyénit helyezik a közösségi elé. Elterelik a figyelmet a mélyben, a háttérben zajló folyamatokról, azokról, amik közvetlen hatással vannak az életünkre.
Schmidt Mária szerint a populisták tisztelik és elismerik az embereket, céljaikat és munkájukat: "A populisták a demokrácia nyelvét beszélik. Tisztelik az embereket, tisztelik céljaikat, tisztelik törekvéseiket, törődnek a gondjaikkal, osztoznak az álmaikban.”
Ezzel szemben a progresszív liberális elit a családot, a közösséget és a hazát sem tartja értéknek, az egyént helyezi mindenek fölé.
Schmidt Mária szerint a Pride résztvevői a globalista, atlantista ideológiák proxijai:
Ők a nyugati, atlantista, brüsszelita bürokratúra proxijai, meg vannak győződve arról, hogy nincs szükségük önálló elképzelésekre, saját identitásra.
A cikk kritikus a társadalom közösségi alapjainak felrúgásával kapcsolatban:
Jó lenne, ha felfognák végre, hogy a közös értékek köré szerveződnek a közösségek. Közösségek nélkül nincs társadalom.
- szögezi le Schmidt Mária.
