Trump megy, a németek maradnak a fenekükön

Míg az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump a jövőhéten Dél-Koreában találkozik Hszi Csin-ping kínai elnökkel, addig a kínaiak úgy tűnik nem kérnek a németekből, pontosabban Johann Wadephul német külügyminiszterből, akinek végül el kellett halasztania a vasárnapi kezdettel tervezett kínai látogatását. Vagyis Trumppal ellentétben a németeket szépen kikosarazták.
Eddig úgy volt, hogy a német külügyminiszter Kínába látogat, ugyanakkor a német külügyi szóvívő bejelentette, hogy Johann Wadephul mégsem tesz látogatást az ázsiai nagyhatalomnál, és nem csillogtathatja meg a németek "híres" diplomáciai képességét. A szóvivő röviden tájékoztatta a publikumot, hogy "az utazást egy későbbi időpontra halasztják" , majd gyorsan hozzátette, hogy úgy mellesleg Németország aggodalommal figyeli a ritkaföldfémek exportjára bevezetett kínai korlátozásokat. Utóbbi nyilván az egyik főtémája lett volna a német külügyérnek, hiszen a kínai korlátozás értelmében az ilyen termékek és technológiák kiviteléhez ezentúl engedély szükséges, és a ritkaföldfémek újrahasznosítására szolgáló gépek exportját szintén engedélykötelessé teszik. Kína pedig a ritkaföldfémek Mekkája, mivel a nagyhatalom a világ ritkaföldfém-ellátásának több mint 90 százalékát biztosítja. Ezek az elemek pedig kiemelten fontosak többek között az elektromos járművek, a repülőgép-hajtóművek, a katonai rendszerek és a félvezetők gyártásában. De a tárgyalás csak Trumpnak adatik meg, a németek meg kapálózhatnak tovább.

Noha, a német szóvívő nem volt hajlandó elárulni, hogy melyik fél mondta le az utazást, könnyen rájöhetünk, hogy a kínaiak dobták a németek, Wadephulban pedig forrhat az ideg, hiszen a fentebbiek ismeretében a németek számára lett volna igazán fontos a kínia út. A szóvivő ugyanakkor csupán annyit mondott: "Berlin sajnálja a fejleményt, tekintettel Kína egyedülálló jelentőségére és Oroszország feletti befolyására az Ukrajna elleni háborúban".
Kínának fontosabb Trump, mint a németek
Wadephul lett volna az első német külügyminiszter, aki az új német kormány májusi hivatalba lépése óta Kínába látogat. A miniszter vasárnap indult volna el, és hétfőn, illetve kedden folytatott volna tárgyalásokat Pekingben, de a kínai fél mindeddig csak a Vang Ji külügyminiszterrel való megbeszélését erősítette meg.
Egyértelmű, hogy Kína most szívesebben koncentrál a Trump-Hszi Csin-ping elnökök közötti találkozóra, amelyen a két vezető rendezheti és megtárgyalhatja az elmúlt hónapokban felmerült, főleg Trump vámpolitkájával kapcsolatos nézeteltéréseket. Peking tehát dobta a németeket, akikkel majd később ráér foglalkozni, mert most nagyobb halakkal kell törődnie a kínai vezetésnek.
Ráadásul a németek nem viszonyultak, és most sem viszonyulnak éppen támogatóan Kínához és annak Tajvan-politikájához, ugyanis Berlin rendre bírálja a kínai vezetést, mondván: a status quo fenntartásának szorgalmazása Tajvan függetlenségének elutasítása nélkül a "tajvani függetlenségi törekvések" támogatásával egyenértékű. Ezen túl, Wadephul többször kritizálta már Kínát az indiai-csendes-óceáni térségben folytatott, szerinte egyre határozottabb hegemón törekvése miatt, továbbá a német külügyér nemrég adott hangot annak a félelmének, miszerint az eddigi világrendet Kína az oroszokkal karöltve kívánja megváltoztatni, amelyet szerinte mindenképp meg kell akadályozni. Ezen információk birtokában ne csodálkozzunk Kína tartózkodó magatartásán, vagyis azon, hogy nem ugrottak egyből a németek karjaiba.







