Pesti Srácok

Lemondásra szólította fel a HUN-REN elnökét a Tisza-kormány minisztere

Lemondásra szólította fel a HUN-REN elnökét a Tisza-kormány minisztere
Fotó: Hatlaczki Balazs

Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter jelezte, hogy nem kíván a továbbiakban együttműködni a HUN-REN jelenlegi vezetésével. Ezzel együtt a Tisza-kormány minisztere azt üzenetet is megfogalmazta a hálózat vezetősége felé, hogy így a legszerencsésebb az lenne, ha HUN-REN elnöke és annak vezérigazgatója is szépen lemondana.

„Több fronton is mozgásba lendültek az elmúlt hetekben a magyar kutatóhálózat, a HUN-REN ügyei” – jelentette ki szerdai Facebook-bejegyzésében Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter, aki egyúttal felszólította lemondásra a hálózat elnökét és vezérigazgatóját. A miniszter posztja pontról pontra végigvette az elmúlt hetek legfontosabb eseményeit, kezdve azzal a múlt szerdai főigazgatói egyeztetésekkel, amelyek a kutatóhálózat jövőjéről szóltak - írja az Index. 

Tanács Zoltán, a Tisza-kormány tudományos és technológiai minisztere nem kíván együttműködni a HUN-REN jelenlegi vezetésével.
Tanács Zoltán, a Tisza-kormány tudományos és technológiai minisztere nem kíván együttműködni a HUN-REN jelenlegi vezetésével. 
Fotó: Hatlaczki Balázs

A Tisza-kormány minisztere szerint a HUN-REN-ügyben több fronton is mozgásba lendültek a dolgok

Az első fejlemény, hogy Darázs Lénárd, az ELTE rektora múlt szerdán dolgozói véleménynyilvánító szavazást kezdeményezett a 2025 augusztusában az egyetemhez csatolt négy humán- és társadalomtudományi kutatóközpont – a Humán Tudományok, a Nyelvtudományi, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi, valamint a Társadalomtudományi Kutatóközpont – munkatársai körében. A szavazás két kérdést tesz fel: kívánják-e a kutatóközpontok kiválását az ELTE szervezeti rendjéből, illetve kívánják-e a további integráció felfüggesztését. Tanács Zoltán szerint „a kezdeményezés szándéka méltányolható” – a dolgozói vélemény megismerése valóban megkerülhetetlen –, ám a lebonyolítás formája és időzítése több olyan kérdést is felvet, amelyek megválaszolása nélkül nehéz felelős döntést hozni.

A négy érintett kutatóközpont főigazgatója közös levélben fordult a rektorhoz, és kérte, hogy a szavazás lebonyolítását előzze meg egy strukturált, érdemi szakmai konzultáció. A főigazgatók hangsúlyozták, hogy a munkatársak jelentős részének az MTA kutatóhálózatához fűződő kötődése nem az ELTE-vel szembeni bizalmatlanságból fakad, hanem abból a több évtizedes szakmai identitásból, kutatásszervezési tapasztalatból és nemzetközi beágyazottságból, amely ezeket az intézeteket az akadémiai kutatóhálózathoz kötötte. Az egyik üzemi tanács hivatalos beadványban jelezte aggályait – kifogásolták, hogy nem minden aktív dolgozó kapta meg az értesítést, hogy a május 28-i szavazás időpontja egybeesik egy intézet 70 munkatársát érintő egész napos vidéki rendezvényével, és hogy a vidéki telephelyeken dolgozóknak nem biztosított a munkahelyi szavazás lehetősége.

A kutatóközpontok jogászai további súlyos aggályokat fogalmaztak meg – az „integráció felfüggesztése” álláspontjuk szerint a hatályos szabályozási környezetben nem értelmezhető, mivel költségvetési szervként a kutatóközpontok működésében nem hozható létre jogilag nem definiált „ex lex” állapot, és munkavállalói szavazással nem lehet felhatalmazást kérni törvényi kötelezettségek felfüggesztésére. A szavazás emellett nem biztosít „tartózkodom” válaszlehetőséget. Az egyik kutatóközpont üzemi tanácsa már jelezte, hogy érdemi egyeztetés hiányában megfontolják a szavazás bojkottjára való felhívást.

A Magyar Tudományos Akadémia eközben megerősítette, hogy nyitott a korábban elcsatolt kutatóhálózat – ezen belül az ELTE-hez került kutatóközpontok – visszafogadására, a szükséges jogi, szervezeti és finanszírozási feltételek biztosítása mellett. A miniszter posztjában idézte az MTA leköszönő és nemsokára hivatalba lépő két vezetőjét, akik szerint a szavazás olyan időpontban kerül kiírásra, amikor az érintett felek – az intézetek, az ELTE, a kormány és az MTA – még nem egyeztették a visszatérés jogi, szervezeti, vagyoni és finanszírozási feltételeit. Az MTA két vezetője szerint így a dolgozók jelenleg nem lehetnek birtokában mindazoknak az ismereteknek, amelyek a felelős döntéshez szükségesek – ezzel a miniszter saját közlése szerint teljes mértékben egyetért. 

Tanács Zoltán szerint a pünkösdi hosszú hétvége előtt egyeztetett Gulyás Balázzsal, a HUN-REN elnökével, akit „kiváló tudósnak” és „világszerte elismert kutatónak” nevezett.

Őszintén elmondtam neki, hogy a kutatóhálózat vezetőivel, tagjaival és az MTA-val való számos egyeztetést követően az a vélemény alakult ki bennem, hogy a jelenlegi vezetéssel nem képzelhető el a kutatóhálózat megújítása és a kialakult feszültségek feloldása

– fogalmazott. A miniszter szerint a legszerencsésebb, legtisztább megoldás az lenne, ha a HUN-REN elnöke és vezérigazgatója a kialakult helyzetre való tekintettel lemondana, és egy átmeneti vezetésnek átadná a stafétát. Az átmeneti vezetés feladata lenne, hogy a kormánnyal, az MTA-val és valamennyi érintettel együtt kidolgozza a hálózat hosszú távú jövőképét.

A poszt zárásában Tanács Zoltán azt is jelezte, hogy az MTA-hoz való visszatérésnek „a szándékon túl tartalma is van” – ki kell dolgozni, mit jelent ez jogi, szervezeti, vagyoni és finanszírozási értelemben. A miniszter szerint ezek tisztázása után várható el, hogy az érintettek – köztük azok a kutatók, akiknek mindennapi munkájáról és életpályájáról van szó – felelős döntést hozzanak. A poszt szerint a jogszabályok előkészítése elkezdődött, a miniszter pedig folytatja az egyeztetést az újonnan hivatalba lépő MTA-elnökkel, és az ELTE vezetésével is egyeztetést kezdeményez.

 

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)