Füssy Angéla az Ultrahangban: ez egy politikai cirkusz, ami már régen nem az áldozatokról, áldozatvédelemről szól

Azok a tüntetők, akik most a leghangosabban kiabálnak, egy hónappal ezelőtt talán azt sem tudták, hol van Bicske, és hogy van ott egy gyermekotthon. És sehol se voltak, amikor sorra buktak ki a pedofilbotrányok, kőkemény ügyekkel, számtalan esetben baloldali politikai érintettséggel. Azok a politikusok, politikai pártok pedig, akik meglovagolják a kegyelem-ügyet, saját politikai sikerük érdekében felhasználják ezeket a szexuálisan bántalmazott fiatalokat és pajzsként tartják maguk előtt a tragédiájukat. Ez egészen gusztustalan – mondta a Hit Rádió Ultrahang Plusz című műsorában kolléganőnk, Füssy Angéla. A gyermekvédelemmel több mint másfél évtizede kiemelten foglalkozó munkatársunk arra is rámutatott, hogy borzalmas, amit a bicskei áldozatoknak át kellett élni, és a legszomorúbb, hogy ez a cirkusz már régen nem róluk szól. Már régen nem arról beszélnek, nem arról szólnak a cikkek, riportok, hogy mit kellene tenni a hasonló borzalmak elkerülése érdekében, vagy a bántalmazottak rehabilitációját hogyan lehetne segíteni, hanem arról, hogy ki kit ismert, kinek ki volt az ügyvédje és még sorolhatnánk. Az áldozatok sorsa itt már nem téma, mert abban nincs politikai haszon.

Füssy Angéla arra is kitért, hogy ő személy szerint mennyire fontosnak tartja az anonimitást, ha megszólaltat áldozatokat. Kifejezetten ragaszkodik hozzá, mert tudja, hogy a szexuális bántalmazást elszenvedetteknek éppen elég ezzel a teherrel megküzdeni. Ezért az anonimitás, ha nyilvánosságot kap egy ilyen történet, áldozatvédelmi szempontból kiemelt szempont kellene, hogy legyen. Azok, akik arccal, névvel kiteszik őket a kirakatba, végig sem gondolják, hogy minek teszik ki őket.

Miközben épülniük, gyógyulniuk és felejteniük kellene, minden alkalommal újra traumatizálódnak majd, amikor a médiafelhajtásnak hála felemlegetik nekik a Bicskén történteket.

Kollégánk részletesen kifejtette a műsorban, hogy négy évvel ezelőtt, amikor K. Endre a segítségét kérte azért, hogy a nyilvánosság segítségével tisztázhassa a szerinte őt igaztalanul ért vádakat, miért nem állt bele az ügybe. Angéla – kellő mélységben és részleteiben ismerve az ügyet – megkérdőjelezi, hogy kényszerítésben bűnös lenne K. Endre úgy, ahogy az az ítéletben áll. Az egész büntetőügy, mint mondta, rengeteg anomáliával volt terhelt. Ugyanakkor úgy véli, az igazgatóhelyettes olyan súlyos hibát vétett, amire nincs mentség. Szerinte ezért felelőssége van, és nincs helye a gyermekvédelemben. Arra is rámutatott: valamiért annyira fontos volt számára önmaga tisztázása, hogy még a kegyelmet követően is végigvitte a Kúrián az ügyét.

Csak néhány részlet abból, ami ennek kapcsán a beszélgetésben elhangzik:

• K. Endre volt az, aki lebuktatta a bicskei pedofil nevelőt, aki pénzt ajánlott fiatalkorú nevelteknek és két gyermekkel is fajtalankodott. Azt a férfit pusztán felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
• A két fiatal, akik által leírt jegyzőkönyvet ellene bizonyítékként felhasználták, okiratban mondja el, hogy az igazgatóhelyettes nem befolyásolta őket, sőt, azt mondta nekik, az legyen a szájukon, ami a szívükön. Az igazat mondják.
• A mentő körülményeket, mellette szóló bizonyítékokat egyáltalán nem vették számba az eljárásban.
• Ami ugyanakkor mégis elfogadhatatlan, hogy a pedofil bűncselekmények gyanúja miatt munkavégzés alól felmentett igazgató utasítására felvett olyan jegyzőkönyvet gyerekekkel, amire ki kellett volna gyulladnia a vörös lámpának, hogy azt nem maguktól mondják. Ha a szökés utáni, otthonba való visszatérést jegyzőkönyvezi is, amikor arról kezdtek beszélni a fiatalok, hogy vissza akarják vonni a vallomást, nem igazak a vádak, azt kellett volna mondania, hogy ez nem az ő hatásköre. Ennek a dokumentumnak az elkészítésével óriási hibát követett el. Kollégánk szerint ezért nem támogatható, fogadható el a kegyelem sem.

Az interjúban Király Tamás műsorvezető és Füssy Angéla kitérnek a gyermekvédelmi rendszer több hibájára, és megvitatják azt is, miért lenne fontos, hogy amikor egy pedagógus kapcsán az abúzus gyanúja felmerül, valamilyen módon azonnal ki kellene emelni a gyermekek közül, akkor is, ha még nem történt gyanúsítás. Bár való igaz, hogy sok pedofilvádról derül ki, hogy valótlan – ilyen volt a vízilabdázók vagy a mentőápolók ügye –, mérlegre téve csak a kisebb rosszat lehet választani. Mert még mindig könnyebb rehabilitálni azt, akit ártatlanul vádoltak meg, mint azt a gyermeket, aki ilyenkor a nem megfelelő lépés hiányában szenved el további szexuális bántalmazást vagy válik áldozattá.

Mint ismert, a bicskei áldozatok először 2011-ben tettek feljelentést, négyen is, el is indult a nyomozás, de az igazgatót állásában hagyták, sőt, továbbra is ott lakhatott az otthonban. 2016-os felmentéséig, még öt évig abuzálhatta a gyermekeket, a büntetőeljárást pedig közben megszüntették, mivel az áldozatok vallomásaikat visszavonták.

Szóba került az is, hogy ezen rendkívül nehezen bizonyítható bűncselekményeknél hosszú idő lehet az adatgyűjtés, különböző nyomozati cselekmények, a gyermekeket pedig védeni kell.

Éppen ezért érthetetlen az is, hogyan lehetséges, hogy pedofil bűncselekményekkel gyanúsított személyt azért engednek ki a letartóztatásból, kényszerintézkedés alól, mert a túlságosan leterhelt ügyészség még nem emelt vádat, és közben letelt a kényszerintézkedés alatt börtönben tölthető egy év.

A műsorban sorra vették az utóbbi idők legdurvább pedofil bűncselekményeit, amelyekben mellesleg baloldali politikusok érintettek, kezdve a Szikra Mozgalom aktivistájának volt élettársával, az LMP volt Somogy vármegyei elnökségi tagján át a gyulai jobbikos képviselőjelöltig. Ez utóbbi, Horváth László az, aki ellen a legsúlyosabb bűncselekmények, több rendbeli szexuális erőszak miatt emeltek vádat. A férfi harminc éven át hordta hétvégi házába a tizenegy–tizenkét éves gyerekeket, ahol többeket megerőszakolt, videóra vett. De arra is volt példa, nem is olyan régen, hogy éppen egy liberális civil szervezet, a SALSA vett szárnyai alá egy pedofil bűnözőt, és uniós program keretében biztosítottak neki “otthont”: egy ingatlant Erdőhorvátiban, éppen egy játszótér mellett, hogy a börtönből reintegrációs őrizetbe kerülhessen át.

Mivel a fenti esetek során – amelyek egyébként csak kiemelt példák – a baloldal mélyen hallgatott, annyira is hiteles most, amikor a gyermekvédelem zászlóját lengetik, és az áldozatok mögé bújva hergelnek az ellen a kormány ellen, amelyik eddig a legtöbbet tette a gyermekvédelem erősítéséért a rendszerváltás óta.