„Nem hiszem el, egyszerre ordít többmillió magyar, itt és Erdélyben, Felvidéken, Ausztráliában és Angliában, pártállástól és vérmérséklettől függetlenül, és ez a közös ordítás mintha erőt adna Sigérnek, hogy blokkolja az izlandi próbálkozást, aztán Szoboszlainak, hogy ezúttal ne cselezzen, ne húzza vissza, hanem tolja befelé és befelé és akkor lövés és akkor ilyen tényleg nincs. Ez nem lehet. Mi nem nyerhetjük meg a hosszabbításban. Lapozgatjuk a fejünkbe, lelkünkbe kódolt forgatókönyvet, abban nincs ilyesmi, csak vész, utolsó perc, lesz még Mohács, meg a többi kitörlendő sor, de ez, ez a Szoboszlai-gól ez nincs benne, hogy ellője és ne a lelátóra, ne löttyedten a lelkes filmrendező, az izlandi kapus kezébe, hanem a sarokba, a kapufára, gól, kegyetlen gól, hát megvan, kijutottunk, ott leszünk, itt leszünk Budapesten!” Publicisztika a még mindig hihetetlen kijutásról.
„Sebők Vilmos megszáradt hajzseléje vagyok. Tököli Attila borostája. Vincze Ottó elmaradt barcelonai debütálása. Urbán Flóri hányós másnapossága. Váczi Zoli elnyomott cigarettacsikkje. Csank János fenékbe lőtt vadkanja.”
(Részlet egy ismeretlen magyar szurkoló futballnyomorából)
Négy éve, 2016-ban jóbarátommal és nagyjából harminc-negyvenezer magyarral meneteltünk Marseille utcáin. Nem úgy, mint a feketeingesek vagy a vörösök, hanem békésen, jókedvűen, tele életörömmel – és sörrel. Boldogok voltunk, főleg, mi harmincasok, negyvenesek, mert tudtuk, hogy nekünk ez nagyon kijárt már.
Annyi mocskot, csalódást és csalást kaptunk évekig az akkor még magyarfocinak nevezett furcsa képződménytől a pofánkba, hogy sokan lemorzsolódtunk, visszavonultunk, meggyűlöltük a futballt egész életünkre.
Én nem tartozom közéjük. Szerencsére. Ha mégis elfordulok, és nincs 2016, akkor csütörtök este sem ülök le a laptopom elé, hogy remegő szívvel, egyre jobban izgulva végigszenvedjem ezt a meccset. Mert ez szenvedés volt, a magyar futball Golgotája, egészen az utolsó percekig.
A 2016-os Európa-bajnokság visszaadta a reményt, felvillantott egy olyan életérzést, futball-eufóriát, amit korábban nem ismertünk, amit csak más, szerencsésebb nemzeteknél láttunk, nem a labdarúgás „örök veszteseinek” földjén. Nekünk nem volt Albertunk, de még Nyilasink sem, nekünk a lelkes Nyilas jutott, a Fradi BL-be jutása, a fiatalok vb-bronzérme – és nagyjából ennyi. Nekünk még Puskást katonaszökevénynek hazudták, Varga Zoltán meg bukott disszidensnek.
Annyi kudarc, hazugság, hihetetlen történet, nemzetközi és magyar szélhámos keringett a futballunk körül a kilencvenes, kétezres években, hogy még felsorolni is nehéz lenne. Pini, Furulyás, Kovács Attila, Laczkó Mihály, Kisteleki, Tornyi – mondjam még a gyűlölt neveket? Inkább nem. Előbb-utóbb mindenki megtalálja a helyét, a nagyképű Tornyit például bolti lopáson kapták Amerikában, az ígérgetések emberét az ígéret földjén. Nem győzte megmagyarázni. De hagyjuk Tornyit és a többi „Tornyit”.
2016-ban nem egy „nép mondta, hogy elég volt”, hanem éltünk az eséllyel és a megemelt létszám segítségével végre kijutottunk valahova. Nem a semmiből jött – kaptunk egy komoly sanszot a 24 csapatos Eb-vel.
Éltünk, kijutottunk – vicces, de érthető ez a többes szám. A futball-válogatott nálunk még mindig jelent valamit.
Priskin se előtte, se utána nem alkotott igazán maradandót (legalábbis többet láttunk bele), de az a gól, amit a norvégoknak lőtt, az valami hihetetlen volt, mintha megszállta volna valami vagy valaki egyetlen zseniális pillanatra.
Aztán jött az Eb-álom, a nagypofájú sógorok legyőzése, aztán irány Marseille, a tengerpart, a hullámzás, az éneklés a magyarokkal, aztán a végén az egyenlítés Izland ellen, az eufória, beszélgetni vadidegenekkel félig kábult állapotban (és nem a sörtől, mert a gól mindig kijózanít), majd le a kikötőbe és buli hajnalig.
Ehhez képest csütörtökön se nézők, se Rossi, csak én és a laptop és a különböző apró trükkök (az egyik szögletünknél nem nézek oda, hátha így lesz gól, aztán direkt kimegyek sörért akció közben, hátha így lesz gól – látjuk, mi is megtettük a magunk káeurópai lépéseit a sikerért), és tulajdonképpen bejön, mert amikor éppen visszaülök a toporgás után a székre, akkor jön a kis Nego, a „Lajos”, a „Lajoskám”, ahogyan a még mindig és ezúttal újra zseniális Hajdú B. elnevezi, és valami hihetetlen nyugalommal behelyezi a labdát, miután szerencsével elékerült.
Nem hiszem el, egyszerre ordít többmillió magyar, itt és Erdélyben, Felvidéken, Ausztráliában és Angliában, pártállástól és vérmérséklettől függetlenül, és ez a közös ordítás mintha erőt adna Sigérnek, hogy blokkolja az izlandi próbálkozást, aztán Szoboszlainak, hogy ezúttal ne cselezzen, ne húzza vissza, hanem tolja befelé és befelé és akkor lövés és akkor ilyen tényleg nincs.
Ez nem lehet. Mi nem nyerhetjük meg a hosszabbításban. Lapozgatjuk a fejünkbe, lelkünkbe kódolt forgatókönyvet, abban nincs ilyesmi, csak vész, utolsó perc, lesz még Mohács, meg a többi kitörlendő sor, de ez, ez a Szoboszlai-gól ez nincs benne, hogy ellője és ne a lelátóra, ne löttyedten a lelkes filmrendező, az izlandi kapus kezébe, hanem a sarokba, a kapufára, gól, kegyetlen gól, hát megvan, kijutottunk, ott leszünk, itt leszünk Budapesten!
Az utolsó perceket húzzuk már ki, szöglet vagy mi is van, nem is tudom, nem nézek oda, de mégis, aztán telnek a percek és lefújja. Sírni szeretnék, de nem tudok.
Ez annyira szép és hihetetlen, hogy ilyet csak a futball tud, az utolsó pillanatban visszakapaszkodni a károgók szakadékából, fel a fény felé, kimászni és kihúzni magunkat, ordítva ünnepelni, hogy megvan. Megvan!
Nem érdekelnek a stadionok most, nem érdekelnek az ellendrukkerek, ez most az öröm, a felemelt fej, a küzdelem, a harc, egy megnyert csata pillanata. Ezt nem kell besározni, összekenni. Elüldözöm innen a magyar futball-közelmúlt rothadt alakjait, ócska szellemeit, a sok milliókba került olcsójánost, a sikertelenségeket kimagyarázó lélek-tolvajokat.
Ha becsukom a szemem, látom a hömpölygő tömeget a 2021-es budapesti Európa-bajnokságon. Túl rosszon és jón, túl a koronavíruson. Legyen így. Megküzdöttek érte Szalai Ádámék.
Fotók: MTI
Jakab Csaba
2021-06-10 at 15:21
Aki ezt nem nem érzi, az szegény ember. LELKISZEGÉNY.
Páldy Iván
2020-11-17 at 18:17
Ház épités, Palotanegyed, Duna aréna, Városliget, Puskás Stadion, és a sok többi mind-mind lopásból történik? Kezdem sajnálni a “Bal Oldalt” hogy nem találnak egy igazi problémát amit ők jobban tudnának csinálni.
Karácsony..sk
2020-11-15 at 14:25
Gratulálunk!
Már mi is nagyon vártuk ezt a felemelő érzést!
Nagyon jó magyarnak lenni!
Szlovákiából…..
Bubu
2020-11-14 at 12:16
Isten áldja Magyarországot!
Most ezt a fiúkon keresztül is megéreztük!
Gratula, és további fejlödést, jó munkát!
ila halo
2020-11-14 at 08:13
Uram, remélem, hogy nem csak tegnap este volt jó magyarnak lenni, hanem volt- és még lesz sok-sok, számtalan napunk, amikor tiszta szívből jó lesz magyarnak lenni!!! A foci valóban hatalmas összetartó erő nálunk (mint sok más nemzetnél is…), és ezen keresztül még a kultúránk, ősi nyelvünk, hagyományunk is erőt adhat a magyarságunknak! Isten éltesse Magyarországot!
Mekkelek
2020-11-13 at 22:36
Na most aztán fajkasházi forog a zsírjába.
Gullwing
2020-11-13 at 19:08
Hát én sem mertem nézi a másodikfélidőt!
Ó kishitűség, szurkoló a neved. 😀
moliere
2020-11-13 at 18:35
Ághassi Attila, a Telex (volt Index) szakírója, aki egyébként egy jó tollú, jó szemű, hozzáértő Orbán-gyűlölő seggfej, úgy ír ugyanerről a témáról, mintha a Magyar Válogatott valahol tulajdonképpen Orbán Viktor minden hibája ellenére jutott volna ki az EB-re.
.
Nem szabad úgy tenni, mintha mindenki, aki kritizál, az csak rosszat tenne velünk. A kontroll hiánya tesz velünk rosszat. A kontroll hiánya az is, amikor elvtelenül kritizál valaki, ha jó vagy, ha nem. A “Minden Szar Mozgalom” kritizál ugyan (a komplett ellenzék), de nem vehető komolyan, mert nincs szellemi muníció mögöttük. Nem így Ághassi mögött, aki sok cikkében jól ábrázolja a mai magyar futballvalóság visszásságait, a döntések hibáit. És mivel ezek a megalapozott állítások – felvállalom – nem elsősorban politikai indíttatásból születtek, hanem autonóm szakmai vélemény miatt, másrészt pedig mert megkérdőjelezhetetlen, hogy örül a sikernek, így igenis – legalább a fociban – van olyan kritika, amelyet igenis komolyan kellene venni. Csak azért, ha másért nem, hogy a fejlődés tényleg beinduljon, és ne torpanjon meg. A pénz önmagában nem elég. A játékosok már tényleg meg akarnak halni a pályán, ezt elértük. Most már az is kellene, hogy a szakma is meghaljon az iskolapadban, hogy tanuljon, megújuljon. És ha már egy helyen dől el, hogy hol legyen NB I-es klub, talán érdemes lenne kissé nagyobb településekre koncentrálni, mint….
.
Ugyanakkor Ághassi csapdája az lenne, ha a tegnapi győztes csapat tagjait is megkérdeznék, hogy a kormányzat stratégiája inkább segítette-e a válogatott sikerét, vagy gátolta. Ettől függetlenül én örülök, hogy ellenzéki orgánumból nem csak komolyan vehetetlen, gyűlölet-motivált, és hazug kritika érkezik egy “építkezéshez”.
.
Nekem már egy ideje a legszembetűnőbb változás a magyar futballban az, ami a legfájóbb hiányosság volt, amióta az eszemet tudom: a profizmus. És ebből a szempontból nagyon jó Mező Gábor nézőpontja és cikke.
Vécsi László
2020-11-13 at 18:14
Ezt a cikket lehozhatná pl. a Magyar Nemzet, Nemzeti Sport stb. oldala is. Lényegretörően foglalja össze mindazt, amiért érdemes magyar sportba, fociba fektetni- mert ennek a vetésnek igenis hatalmas az aratása. A befektetett munka és anyagiak pénzben mérhetően lehet, hogy sosem térülnek meg. De amit milliók lelkében- büszkeséget, tartást, nemzettudatot, közösséget, összetartást- gyümölcsként érlelnek, az felmérhetetlen és semmivel nem összemérendő hozadék.
Ez a győzelem nemzeti ünnep! Mindannyiunké! És csodát tesz velünk, ha engedjük, hogy mindenkié legyen, létezzünk bár átjárhatatlannak tűnő barikádok bármelyik oldalán.
Szép volt fiúk, és nemcsak a győzelem, hanem leginkább az oda vezető út! Mindent köszönünk!
vidar
2020-11-13 at 17:14
Amúgy a fenti fotók magukért beszélnek. Gondoljatok csak bele, mi lett volna, ha lehettek volna nézők is a lelátókon. Égszakadás!
vidar
2020-11-13 at 17:12
Csodás volt fiúk!!! Újra felemeltétek a lelkemet. Hajrá Magyarok!!! (én is küldtem ám szurkolói sms-t!)
Poppy
2020-11-13 at 16:35
Szép volt fiúk! Köszönjük! ???
Beobachter
2020-11-13 at 16:03
Az éjjel soha nem érhet véget,
Varázsolj nekünk valami szépet,
Repülj velünk a szerelem szárnyán!
Indul az utazás, csak erre vártál.…
https://www.youtube.com/watch?v=H49RAnhN9K8&ab_channel=BSE86
Patriot
2020-11-13 at 14:43
Ajj de jó írás! Köszönjük !
♥️⚽️♥️
???
Zsolt
2020-11-13 at 13:49
Talán,ha lehetséges még egy gondolat ettől a csodálatos érzéstől,…ami együvé tartozásra hív.
Amitől még most -jó fél nappal a meccs élmény után is-mosolyogva elmerengve végzi a dolgát,…bármi legyen is az!
Megfogadom Dsida Jenő szavait!
“Epévé változzêk a víz,mit lenyelek ha téged elfelejtelek!”
“Nyelven izzó vas szeget üssenek àt,ha nem Téged emleget!”
“Hunyjon ki két szemem világa,ha nem Rád tekint népem,te Szent,te Drága!”
….. jó egészséget kívánok mindenkinek…
khm
2020-11-13 at 13:29
“Nem hiszem el, egyszerre ordít többmillió magyar, itt és Erdélyben, Felvidéken, Ausztráliában és Angliában, pártállástól és vérmérséklettől függetlenül, és ez a közös ordítás mintha erőt adna Sigérnek…”
Ez a mondat nagyon pontosan kifejezte amit érzett minden MAGYAR!
Varga Zoltán János
2020-11-13 at 13:07
Köszönöm ezt a szép írást. Szívemből szólt. 58 èves vagyok. Láttam sok jót meg nagyon sok rosszat. De most megint büszke MAGYAR vagyok. Hajrá Magyarország.????
Urbán Zoltán
2020-11-13 at 12:49
Hatalmas paróka könnyes szemekkel Felvidékről…
Tu
2020-11-13 at 12:20
Hajrá Magyarok! Megérte küzdenetek a pályán! Gratulálok, köszönjük!
Pósa Zoltán
2020-11-13 at 12:17
HAJRÁ MAGYARORSZÁG !!!
HAJRÁ MAGYAROK!!!!
HAJRÁ FIDESZ!!!
kanabe andras
2020-11-13 at 11:50
KÖSZÖNÖM FIUK !!!!!!!!!!!!
Zsolt
2020-11-13 at 11:46
Áldjon meg téged a jó Isten ezért az írásért!
Mit írásért az…lélekrajzért!
48 éves vagyok, köszönöm, hogy segítettél szavakba foglalni-önteni a gondolataimat-érzéseimet!
Jó egészséget kívánok minden nemzettársamnak-sportbaràtnak,akik ma boldogabban mentek dolgozni!
Nekem szerintem mától az epe se keserű ?
jámbor lászló
2020-11-13 at 11:43
Tegnap este jóvolt Magyarnak lenni ez a magyar foci menybe menetele