„Szeretnénk ’súgni’. Segítséget, tanácsot adni annak, aki még nem kezdett el gyűjteni, sőt, talán még az első műtárgyvásárlás előtt áll” – olvassuk a Kertész László áltat írt Kortárs Műgyűjtés című, nemrég kiadott kézikönyvben. A kötet szerkesztőjével, illetve a Kortárs Műgyűjtő Akadémia (CCA) igazgatójával, Gajzágó Györggyel beszélgettünk a hazai kortárs műgyűjtés jelenlegi helyzetéről, és a fejlődéshez nélkülözhetetlen változásokról.
Gajzágó György Kortárs Műgyűjtő Akadémia (CCA) alapító – igazgatója, független művészeti tanácsadó, aki az építészeti, formatervezési és üzleti tanulmányai során szerzett rendszerszemléletét már a rendszerváltás előtt elkezdte a gyakorlatban kamatoztatni. A vállalkozói szektorban faipar-belsőépítészeti területen volt gyártulajdonos is. Sikeres hazai termékmárkákat épített, melyeket 2016-ban értékesített (ezek a mai napig léteznek). Ezután keltette fel a figyelmét a kortárs művészeti szektor, melynek globális struktúrájához a hazai szcéna érdemben még a mai napig sem csatlakozott. Ebben az átmeneti helyzetben kihívást látott, és alapítványi keretek között azóta folyamatosan dolgozik a terület reorganizálásán. 2010-ben kortárs galériát nyitott, hogy ezen keresztül megtapasztalja a piac sajátosságait és hiányosságait. Ezt követően 2016-ban nemzetközi minták alapján elindította a Kortárs Műgyűjtő Akadémia (CCA) változási projektet, melynek kurzusain már ezernél többen végeztek. 2018-ban kiadja a hiánypótló Kortárs Műgyűjtés c. kézikönyvet. Jelenleg a CCA igazgatójaként és branding előadójaként Art&Business és Art&Finance témakörökben kurzusokat szervez és előadásokat tart az üzleti szektorban. Ezzel a kompetenciával és tevékenységgel jelenleg a Deloitte Magyarország és a globális Art&Finance jelentést kiadó Deloitte Luxembourg szakmai partnere.
Dusa Lajos
2024-02-24 at 10:20
K mester!
Azért ennyire durván ne általánosítsunk! Van érvényes vonulat, amely a magyarság kincseit, szemléletét a régit megidéző új formában érvényesíti művészi értelemben. Ebben nem a forma,
hanem a mondandó a lényeg.
Még a sugallatos lírai dal is befogadja ezt, nem is beszélve az indulatos szabad versekről.
Én most csak lírázok, de nem hiszem, hogy a művészet számos területén ne lennének a lélek és a szemlélet megőrzésének és kiteljesítésén érvényes körei.
Egy rendes magyar alkotóra az jellemző, hogy “az én vezérem belülről vezérel”.
A mindig manipulált művészeti-műkereskedői és kufárai és vámszedői valóban az Ön által felvázolt logikát képviselik többségben, de nem általánosan. Köztük is vannak életmentők, nem első sorban haszon-nézők.
Aggodalma azonban jogos. Köszönöm, hogy beszélgettünk.
K
2024-02-24 at 07:33
–A műgyűjtők sem viszik magukkal vagyonukat a túlvilágra , de még a saját hitük szerinti sírba sem.
K
2024-02-24 at 06:58
–Sajnos a mai művészetekben Magyarországon is jellemző a liberalizmus barbár pénzügyi diktatúrája, ahol az új-barbárság, vagyis a neo-barbarizmus érvényesül .
–Ez párosul az egymás utánzásával, a sznobsággal, ahol a művészetet fogyasztó emberek és maguk a művészek abban a reményben utánozzák egymást, hogy bekerüljenek az uralkodó (domináns) kiválasztott (elit) körökbe.
–Ebben a liberális pénzügyi diktatúrában pedig meghatározó a külföldi idegen emberek pénze, gyarmatosítása, ahol vannak olyan emberek akik még arra is lusták hogy vezetéknevük magyar legyen.
–A pénzzel diktálnak, és azzal akarják rákényszeríteni az emberekre a saját ízlésüket, közben a “lakosság” szinte teljes többsége zöme elfordul tőlük, és szinte tudomást sem szerez róluk.
–Ez ma a művészetek és művészek mindennapi élete, szinte ugyanolyan mint a kommunizmusban , ahol a “párt” mondta meg hogy mi a művészet, és ennek egy kicsit finomított változata a jelenlegi helyzet, amikor a barbár liberális pénz mondja meg hogy mi a művészet.
–A műgyűjtők sem viszik magukkal vagyonukat a túlvilágra.
Ponty Kelemen
2024-02-23 at 19:45
A nyugati művészet annyira önistenítő, hogy éppen felszámolja önmagát.