Gaudi-Nagy Tamás méltatta az Orbán-kormány nemzetstratégiáját és külpolitikáját
A Jobbik már nem nemzeti radikális párt, a szemkilövető-bevándorláspártolók nem kerülhetnek újra kormányra, aki a szivárvány-koalíciójukban részt vesz, az bűnsegéd – erre jutottak azok a Jobbikban csalódott nemzeti radikális közéleti személyiségek, akik Budapesten, a Polgári Mulatóban gyűltek össze szerdán, hogy megvitassák, merre tudnak továbblépni, de leginkább azt, hova húzzák az ikszet április nyolcadikán.
Van-e értelme kormányt váltani? Érdemes-e a Jobbiknak bárkivel együttműködni? Ezzel a két kérdéssel indult a Merre tovább, radikálisok? című rendezvény, amelyet azoknak az egykori Jobbik-szimpatizánsoknak szervezett Mikus Márton, a Polgári Mulató nevű szórakozóhely vezetője, akik kiábrándultak a pártból Vonáék balra tolódása miatt, és akiktől maga a pártelnök is szívesen szabadulna már. A Demokrata.hu tudósítása szerint a pódiumbeszélgetést Szentmihályi Szabó Ilona indította: egyik kérdéssel sem húzta sokáig az időt, szerinte most veszélyes lenne kormányt váltani, a Jobbiknak pedig senkivel sem kellene együttműködnie.
Dózsa László színész-rendező azt emelte ki, hogy fideszesnek vallja magát, ugyanakkor mindig is szimpatizált a Jobbikkal, és figyelemmel kísérte a párt változását. Szerinte egy intellektuálisabb koncepció felé kezdett eltolódni a Jobbik, ezzel kezdődött a távolodás a radikalizmustól.
Gaudi-Nagy Tamás, aki 2014-ig jobbikos képviselő volt, kiemelte: a migránsok befogadása azt a célt szolgálja, hogy elpusztuljon Európában a nemzetállami identitás, a kontinens őshonos népei folyamatosan lecserélődjenek, és megszűnjön a nemzetek szerves együttműködésén alapuló közösség. Számára ugyanakkor alapigazság, hogy a nemzethűség a párthűség felett áll. Felidézte a 2006-os eseményeket is, szerinte a tüntetések után megerősödő nemzeti ellenállás olyan lendületet vett, hogy a Bajnai–Gyurcsány-rendszer négyötödös többséggel lett elkergetve. Ez eredményezte a Fidesz-KDNP kétharmados többségét, és innen ered a Jobbik földcsuszamlásszerű, 17 százalékos sikere 2010-ben, amellyel bekerült az Országgyűlésbe. Volt egy közös többszörös, és akkor a Jobbik jó ütemben lépett be, ha úgy tetszik, a gyűjtője lett ennek a nemzeti ellenállási mozgalomnak, a radikálisok, nemzeti ellenállók otthonra leltek a párt háza táján, mivel úgy érezték, ez a mozgalom melléjük áll. Gaudi-Nagy Tamás felidézte, Vona akkor úgy fogalmazott, szabadságharcos és szakértői lelkületnek kell jellemezni a nemzeti radikális képviselőket, mára viszont rendszerszinten kimozdult ebből a körből a szervezet. A radikalizmus a gyökeres változás iránti igény, erről szólt a párt 2010-es programja: „szakítsunk az elmúlt húsz évvel, húsz évet a húsz évért, önrendelkezés és társadalmi igazságosság” – ez volt a vezérfonal, amire fel lett fűzve a nemzeti megújulást célzó program, valamint a leszámolás az euroszervilizmussal és a multik korlátlan uralmának megtörése. Változtak ugyanakkor a politikai irányok, emlékeztetett Gaudi-Nagy Tamás, és ma már kijelenthető, hogy a Fidesz és a Jobbik helyet cserélt a politikai térképen. Mint fogalmazott:
Nem értek egyet azzal, hogy megszűnt a bal- és jobboldal, számít, hogy valaki internacionalista, vagy nemzeti oldalról közelíti meg a kérdéseket. Érezhető, hogy bal felé mozdult a párt, eltávolodott a nemzeti radikalizmus szubkultúrájától. A radikális közösség, amely 2006 után számos tüntetésen tartotta a hátát, és kiállt a Jobbik mellett, lemorzsolódott.
Úgy látja, hogy a hangzatos fogadkozások ellenére a Simicska-médiában annak a tudatos előkészítése zajlik, hogy mindenhol a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavazzanak az emberek, erre tromfolt rá Vona és Mikróczki, akik ugyanerre buzdítanak.
Szerintem most egységre, összefogásra van szükség, nem azokra a negatív indulatokra, és gyűlölködésre, amit az ellenzék kampánya gerjeszt. Orbánnal szemben mit tud kínálni most a Jobbik? Európai ügyészséget, amit korábban még elleneztünk? El kell dönteni, hogy tiszta eszközökkel megyünk előre, vagy sem, ebbe Simicska nem fér bele
– hangsúlyozta a politikus, aki annak a véleményének is hangot adott, hogy vannak vállalhatatlan emberek és vállalhatatlan tettek az elmúlt nyolc évből, de maga a nemzetstratégiai, vagy a külpolitikai irány helyes.
Gonda László, a 2006-os Kossuth téri kormányellenes demonstrációk vezetője azzal indított, hogy jelenleg nem tud mást választani, mint a Fidesz, már csak azért is nekik adja a voksát, hogy az építkezést, amibe az elmúlt években belevágtak, be tudják fejezni. Kitért arra is, hogy a Jobbik próbálkozásai az ellenzéki koalícióval elfogadhatatlanok számára, végül feltette a kérdést, kik is örülnének Nyugat-Európában Orbán Viktor bukásának? Nekik éppenséggel nem akar örömet szerezni, mondta.
Budaházy Edda, a terrorcselekményekkel vádolt Budaházy György testvére azt hangsúlyozta: szerinte gyermeket kell vállalni, ugyanis ennek hiányában gyakorlatilag teljesen mindegy, ki van kormányon, előbb-utóbb katasztrófába torkollik nemcsak Magyarország, hanem egész Európa jövője. Évente ötezerrel fogynak a szülőképes korú nők, amíg ebben nem lesz változás, addig tragédia tragédiát fog követni, enélkül a bevándorlás kérdését sem tudjuk megoldani. Ha a fogyatkozó népességet migránsokkal töltik fel, az felgyorsítja eltűnésünket a kontinensről.
Varga Domokos György író rámutatott, a Fidesznek érezhetően fontosak lettek a nemzeti radikálisok, akiknek soha nem a pártszempont, hanem az ügy volt fontos. Kiemelte: Brüsszelben lépten-nyomon átharapnák Orbán Viktor torkát, állította. Ez nem így lenne, ha nem a magyarok érdekét képviselné, ezt mindenképp érdemes megfontolni.
A teljes cikket ITT elolvashatja.
Forrás, vezető kép: Demokrata.hu
