Az irakiak rettegnek egy újabb polgárháborútól, a külföldi követségeket fegyveresek lövik az egykor biztonságos Zöld-Zónában. Feldühödött tömeg rohanta le az ellenőrzőpontokat, majd kidöntötték a betonbarikádokat. Az éjjel még csak gépkarabélyokkal lőtték egymást a síita milíciák, ma reggel azonban már rakéták tucatjai záporoztak a 10 négyzetkilométernyi területre.
A konfliktus nem az éjszaka kezdődött. Irakban 10 hónappal a választások után sem tudtak még egy elnököt és egy miniszterelnököt megválasztani. Muktada al-Szadr mozgalma megnyerte ugyan a választásokat, de nem tudtak a kormányalakításhoz szükséges, kétharmados többséget összehozni. Az infláció és a korrupció elképesztő méreteket öltött a közel-keleti országban. A szomszédos Irán mindeközben milíciák kiképzésével, felfegyverzésével és Teherán szövetségeseinek számító vallási vezetők és politikusok pozícióba juttatásával igyekszik teljes ellenőrzése alá vonni szomszédját. Mivel az ország lakosságának több, mint 70 %-a az iszlám síita ágához tartozik, sokan örülnek Teherán növekvő befolyásának. Szaddam Husszein és szunnita kormánya alatt ugyanis elnyomásban éltek. A perzsák és az arabok etnikailag és nyelvileg nem állnak rokonságban, ám a síita felekezethez való tartozás nagyon komoly kohéziós erő a két szomszédos nép között.
Muktada al-Szadr a híres síita vallási vezető, akkor szerzett magának nevet, amikor 2003-ban fegyveresei komoly veszteségeket okoztak az amerikai hadseregnek. A vallásos családból származó férfire nagy hatással voltak apja tanításai, de talán még jobban hatott rá apósa, Ayatollah Muhammad Baqir al-Sadr, aki később a síita felekezet „sahídja” (mártírja) lett mivel Szaddam rendőrsége őrizetbe vette, majd, mint ellenzékit kivégezték. Muktada al-Szadr, az USA bevonulása után, létrehozta a Mahdi-hadserege névre hallgató síita milíciát és pokollá tette az amerikaiak életét több iraki városban. Bagdadban, a Szaddam-city nevű kerületet átnevezték Szadr-city-re és ott folytak a legsúlyosabb harcok amerikai tengerészgyalogosok és a Mahdi-hadserege között. Szadr befolyása nem tetszett az újonnan megalakult és az USA támogatását élvező kormánynak. 2008-ban a hadsereget küldték milíciája ellen, ám nem tudták megadásra bírni a keményen védekező harcosokat. A hadsereg komoly veszteségei után megállapodtak egy tűzszünetben. 2008 augusztusában Szadr bejelentette, hogy a fegyveres harc helyett a politikai utat választja és feloszlatja a Mahdi-hadseregét.
Ez meg is történt, ám az Iszlám Állam létrejötte után Szadr újra összehívta fegyvereseit, hogy harcoljanak a szunnita terrorszervezet ellen. Miután a veszély elmúlt Szadr visszatért a politikába, ám nem abba az irányba indult, amelyet sok iráni és Teherán elvárt volna.
A Tigris partján sokakat megdöbbentett az, hogy al-Szadr az elmúlt időben élesen bírálta Teherán befolyását Irakban. A Sepah Pasdaran (iráni Forradalmi Gárda) komoly kiképzést és logisztikai segítséget nyújt az Irán barát csoportoknak. Az ő segítségükkel tudták legyőzni az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet. A Teheránból támogatott fegyveres alakulatok most összecsaptak al-Szadr nacionalista milíciájával a Saradzsa al-Szalam-al, azaz a „Béke Brigádjával”. A hatóságok azonnali kijárási tilalma sem hozott megnyugvást és a fegyveresek betörtek az elnöki palotába is, majd lövéseket adtak le a közelben található külföldi követségek épületeire. A holland nagykövetség dolgozói is arról számoltak be, hogy hajnalban az épületük előtt súlyos utcai harcok zajlottak. Wopke Hoekstra, holland külügyminiszter eközben bejelentette, hogy sikeresen evakuálták a követség személyzetét és átvitték őket a német diplomácia kirendeltségre, mivel ott nagyobb biztonságban vannak. Az iráni kormány parancsot adott a határátkelők lezárására és felfüggesztette a Teherán-Bagdad légijáratokat. A polgári lakosság pedig tart egy újabb polgárháborútól a már amúgy is sokat szenvedett országban. Rengeteg iraki sírja vissza Szaddam Husszeint, mondván akkor biztonságban és jólétben éltek. Az amerikai demokráciaexportot nem éppen így képzelték el.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS