GEOrgPOLITIKA – Félelem a gombafelhőtől

Az elmúlt hét tüntetései megmutatták, hogy a németek valós fenyegetésnek veszik egy nukleáris háború kitörését. Közvélemény-kutatások szerint két komoly aggálya van az átlagpolgároknak: a harmadik világháború kitörése, és egy atomfegyver bevetése vagy az oroszok, vagy a NATO részéről.

Keményvonalas orosz politikusok, mint Dmitrij Medvegyev már felvetették egy taktikai nukleáris eszköz bevetésének lehetőségét, amennyiben Oroszország területi integritása veszélybe kerülne. Az atomfegyverek bevetésére az Orosz Föderáció alkotmánya biztosítja a törvényi hátteret. Medvegyev óva intette a nyugati politikusokat, akiknek még egy szemernyi intelligenciájuk maradt (idézet), hogy sarokba szorítsák Oroszországot, mivel hazája még alig vetett be valamit pusztító arzenáljából. Oroszország több mint 6000 atomfegyverrel rendelkezik.

Ramzan Kadirov csecsen elnök is tett olyan kijelentést, hogy „atomot nekik, hogy világítsanak a sötétben”, ám ez inkább egy érzelmi kirohanás volt, mintsem valódi fenyegetés. Az emberiség történelmében eddig „csak” két alkalommal volt példa atombombák alkalmazására: az Egyesült Államok a japán Hirosima és Nagaszaki városokra dobott le egy egyenként 15 kilotonnás bombát, hogy kapitulációra kényszerítsék a japán császárságot. Arra még szerencsére nem volt példa, hogy két nukleáris nagyhatalom, például az oroszok és az amerikaiak egy konfliktust taktikai vagy stratégiai atomfegyverek bevetésével oldottak volna meg. Ehhez legközelebb 1962 októberében, a kubai krízis alatt álltunk, amikor a szovjetek interkontinentális rakétákat kezdtek telepíteni Kubába, alig 100 kilométerre az amerikai partoktól.

Kétféle nukleáris fegyvert különböztetünk meg: az egyik a stratégiai – a klasszikus atombomba –, és a taktikai, amelyet rakéták segítségével juttatnak a célba. Utóbbiakat akár tengeralattjárókról, 50 méteres mélységből is kilőhetik (pl. az orosz Bulava), de hajókról, szárazföldi, mobil kilövőállásokról vagy repülőgépekről is indíthatják. A taktikai fegyverek jóval kisebb pusztítást végeznek, mint a stratégiaiak: ezeket katonai bázisok, repülőterek, vagy csak egyes városrészek megsemmisítésére tervezték. Az amerikai hadsereg régebben tesztelt ágyúkból kilőhető nukleáris tüzérségi lövedékeket. Már ezeknek is borzalmas hatásuk volt, ahogy a nevadai teszt ezt bemutatta. A legnagyobb stratégiai atombombával az oroszok rendelkeznek. A cárbombát 1961-ben tesztelték Novaja Zemlján, a Jeges-tengeren, és a robbanás fénye 1000 kilométerrel arrébb, Finnországban is látható volt. A hőhatása száz kilométeres sugárban okozott volna égési sérüléseket. A gombafelhő 64 km magasságba emelkedett és több mint 30 km széles volt. A bomba ereje 50 millió tonna TNT felrobbantásának felelt meg.

Egy atomháború veszélye valós, mivel a NATO tagállamok vég nélkül ontják a fegyvereket Ukrajnába, és a támadó harckocsik, a nagy hatótávolságú rakétavetők szállítása előidézhet egy olyan helyzetet, hogy Oroszország kénytelen taktikai atomfegyvert bevetni a konfliktus lezárására. Ezért az egyetlen járható út a tűzszünet és a béketárgyalások „erőltetése”, ahogy ezt Magyarország kormánya is teszi. Ezt a háborút diplomáciával és nem fegyverekkel lehet csak lezárni.