Ha péntek, akkor Nizva Szúk, azaz piac Nizvában. Az iszlám vallás szent napján tartják a nagy piacot, ahol mindenféle finomságot, zöldséget, halat, húsokat és még élő állatot is árulnak. A pénteki nagy ima előtt már alig lehetett parkolni a szúk (bazár) előtti óriási téren. A tömeg szinte hömpölygött, voltak, akik csak a hétvégi bevásárlást intézték, míg mások állatokra licitáltak. A legnagyobb sláger a kecske, hiszen a sivatagos területen megél a gyér növényzeten is, tejéből sajt készül, de húsát is szívesen fogyasztják. De bárányok és szarvasmarhák is új gazdára találtak a sikeres licitet követően.
Omán híres az ezüstművességről is. Gyönyörűek a helyi tőrök, a handzsárok, amelyeket a férfiak a mai napig büszkén viselnek ünnepeken. A kézzel készített, ezüst hüvelyes tőrök 250–500 ezer forint között vannak. Fájó szívvel és handzsár nélkül jöttem ki a bazárból, de érthető az ár, hiszen rengeteg munka elkészíteni őket és mindegyik egy mestermű. A szomszédos Jemenben is a mai napig a férfiasság szimbóluma a görbe tőr, ott dzsambiának hívják. Ha Ománban valakit farmerban és pólóban látsz, az vagy én vagyok, vagy más turista, mivel a helyiek kivétel nélkül a hosszú fehér népviseletet, a disdását, hozzá pedig a kuma nevű sapkát hordják. Gyermek, tinédzser vagy idős, mind így öltözködik. Megkapni minden nyugati ruházatot a plázákban, de a tradíció erősebb a reklámoknál. Az omániak nagyon lokálpatrióták, hazaszeretőek és fontos nekik, hogy a vendég mit gondol hazájukról. Az arabok tradicionálisan nagyon vendégszeretőek, ám az omániak szerintem mindenkin túltesznek. Büszkén kínálnak meg a helyi specialitásokkal és mesélnek Ománról, remélve, hogy jó hírét viszed a szultanátusnak.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS