32 halott kubai és sok kérdés. Felszabadítás, vagy invázió történt Venezuelában?
Nicolás Maduro kubai testőrségének nagy része meghalt az elnök elfogásakor. Rodríguez alelnök háttéralkut köthetett Washington DC-vel. Mit keresnek kubai katonák és ügynökök Venezuelában? Az ország egy része ünnepel, a másik része aggódik az olajkészletek miatt.
Nicolás Maduro venezuelai elnököt kubai testőrök védték, közülük harmincketten nem élték túl a Delta-Force kommandósainak akcióját. A politikus láthatóan jobban bízott a kubai katonákban, mint a saját erőkben. Kuba már régóta küld katonákat és titkosszolgálati munkatársakat Venezuelába. Utóbbiak feladata az volt, hogy felderítsék az esetleges puccskísérletet, amelyekkel a tisztikar Maduro hatalmának megbuktatására készült volna. Rodríguez alelnöknek most stabilizálnia kell a politikai és gazdasági helyzetet. Ami érdekes momentum, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter nem követelte eddig a politikai foglyok szabadon bocsátását, csak az amerikai állampolgárokét.
A világ olajkészletének 17 százaléka Venezuelában van
Nicolás Maduro szocialista gazdaságpolitikája is nagyban hasonlított a kommunista Kubáéra, pont ez volt az ország veszte. A tervgazdaság ugyanúgy nem működött, mint a Varsói Szerződés országaiban. A világ legnagyobb olajmezőjével rendelkező Venezuela brutálisan elszegényedett. A kőolaj nagy részét elkótyavetyélte az OPEC-tag ország. Kubát például áron alul értékesített olajjal látta el a caracasi kormány. Ez is része volt a katonai és politikai szövetségnek. Venezuela a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) alapító tagja. Az 1970-es években az ország napi 3,5 millió hordó olajat termelt (1 hordó=159 liter), ami akkoriban a globális olajtermelés több mint hét százalékát tette ki. Azóta a termelés csökkent. A 2010-es években napi kétmillió hordó alá esett, és tavaly átlagosan napi 1,1 millió hordó körül alakult. Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb olajkészleteivel. A londoni székhelyű Energy Institute szerint Venezuela 303 milliárd hordó olajjal rendelkezik, ami a globális tartalékok 17 százaléka, megelőzve ezzel az OPEC vezetőjét, Szaúd-Arábiát. A rossz gazdálkodás, a beruházások hiánya és a szankciók miatt azonban az olajtermelés csak a kapacitás töredékét teszi ki. Hihetetlen, hogy egy ilyen országban többször hiány volt benzinben és az autósok nem tudtak tankolni.
A kettős állampolgárok kivándoroltak
A venezuelaiak hazaszerető emberek, de a szegénység sokakat arra kényszerített, hogy elhagyják az országot. Ahogy hazánkba is „visszatértek” azok a magyarok, akiknek még jórészt nagyszüleik vagy dédszüleik vándoroltak ki Venezuelába, úgy ez történt Németországban is. Több ezer német származású, kettős állampolgár hagyta ott a trópusi paradicsomot az egyre jobban elharapózó hiánygazdaság és elszegényedés miatt. Az adófieztő középosztály kezdett eltűnni. Sokan a szomszédos országokban kerestek boldogulást.
Rubio: azt csinálnak és mondanak, amit akarnak, ameddig szót fogadnak
Most Caracasban és más városokban letépik a „madurós” óriásplakátokat és sokan az utcákon ünnepelték az ex-elnök letartóztatását narkoterrorizmus, kábítószer-és fegyvercsempészet miatt. Kérdés, hogy az alelnök asszony Delcy Rodríguez hogyan fog hosszabb távon az USA-hoz viszonyulni? A politikus elő beszédében ugyan azt állította, hogy Venezuelának csak egy elnöke van és az Nicolás Maduro „DE” kétlem, hogy Washington DC belemet volna a gyors, csontnélküli hatalomátvételbe, ha nincs egy háttérmegállapodás bizonyos politikai erőkkel, akár Rodríguezzel is. Marco Rubionak volt egy markáns mondata vasárnap: a venezuelai kormány azt csinál, amit akar, azt mond, amit akar, ameddig szót fogad nekünk. Szerintem ez mindent elmond az ország jövőjét illetően. Az sem mellékes körülmény, hogy az ügyvivő kormányfő asszony éveken keresztül Maduro főtárgyalója volt Caracas és Washington DC között. Nem zárnám ki, hogy sikerült őt meggyőzni arról, hogy érdemes neki az USA érdekeit képviselnie az ország élén. A venezuelai legfelsőbb bíróság hamar belemet abba, hogy a hatalomátvétel jogi szövegét úgy fogalmazzák meg, hogy Maduro elnök „átmenetileg” nem tudja ellátni teendőit. Ha úgy fogalmazták volna, hogy „többé” nem tudja ellátni akkor új választásokat kellett volna kiírni és azt nem tudni milyen erők nyerték volna meg veszélyeztetve az amerikai érdekeket. A hadsereg szerepe is egy fontos faktor, ám jelen pillanatban úgy néz ki, hogy a katonaság felsorakozott Rodríguez mögött. Persze csak addig, amíg részesednek az olajüzletből. A vezérkari tisztek többsége rendelkezik tulajdonjoggal az olajvállalatokban. Ameddig jön a pénz, addig feltehetően nem lesz államcsíny. Nem kevesebb, mint 2500 tábornokról van szó.
Amerikai olajcégek úton Caracasba
Az Egyesült Államok korábban a venezuelai olaj fő felvásárlója volt. Számos amerikai finomítót kifejezetten venezuelai nehéz nyersolaj feldolgozására terveztek, és ma is erre a feladatra vannak berendezkedve. Az utóbbi évtizedben bevezetett szankciók óta azonban Kína lett az elsődleges célállomás. Az export leállt, mióta Donald Trump amerikai elnök 2025 decemberében blokádot hirdetett az országba belépő vagy onnan kilépő összes hajóra. Most viszont Trump felszólította a nagy amerikai cégeket, hogy azonnal térjenek vissza Caracasba és kezdjék meg a tárgyalásokat az üzleti kapcsolatok felújításáról. Venezuela az 1970-es években államosította olajiparát, megalapítva a Petroleos de Venezuela S.A.-t (PdVSA). Az 1990-es években az ország lépéseket tett az ágazat külföldi befektetések előtti megnyitása érdekében. Hugo Chávez 1999-es megválasztását követően Venezuela előírta a PdVSA többségi részesedését minden olajprojektben. A PdVSA közös vállalkozásokat hozott létre a termelés növelése érdekében – beleértve a Chevronnal, a China National Petroleum Corporationnel, az Enivel, a Totallal és az orosz Rosznyefty-el kötött partnerségeket. A PdVSA jelentős finomítói kapacitással is rendelkezik külföldön, beleértve az amerikai Citgót is. A hitelezők azonban hosszas jogi csatározásokat folytatnak az Egyesült Államokban, hogy megszerezzék az irányítást felette. Nagyon komoly munka lesz Venezuela eladósodott, megtépázott olajiparát helyrehozni, az amerikai olajcégek viszont érdeletek ebben, hiszen ők is milliárdokat vesztettek Maduro kommunista gazdaságkísérlete miatt, most viszont sanszuk van komoly profitra szert tenni. Értelemszerűen azonban első körben invesztálniuk kell.
