Az ellenzéki összefogásnak egyszerűen nincs is vidéki programja; annyit lehet kiolvasni a mondandójukból, hogy szerintük aki falun vagy kisvárosban él, az másodlagos állampolgár. Ez volt az egykori SZDSZ mondandója is, hogy a falu egy feudális csökevény, amit meg kell szüntetni. A retorika azóta sem változott – nyilatkozta portálunknak adott interjújában Győrffy Balázs. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke megjegyezte: Márki-Zay Péter Hódmezővásárhelyen már földadót is kivetett, a gazdák tehát nagyjából erre számíthatnak a miniszterelnök-jelölttől. Győrffy Balázs az interjúban arra is reagált, miért állítják egyes zöldszervezetek, hogy a gazdálkodók kerékkötői a klímaváltozás elleni uniós küzdelemnek. Az elnök szerint az Európai Unió a Green Deal megállapodással gyakorlatilag csak kiszervezi az uniós agrártermelést a harmadik világba; ezzel tönkreteszik az európai agráriumot és megnő a termékek előállításának ökológiai lábnyoma. Hozzátette: Frans Timmermans és köre gátolja az Európai Parlamentben, hogy az ezekre a folyamatokra rámutató hatástanulmányok elkészülhessenek, ezzel párhuzamosan pedig káros üzenetekkel próbálják megnyerni a természetért aggódó, de hiányos információkkal rendelkező városi lakosságot. Mint Győrffy Balázs fogalmaz: “Timmermansék nem buták, a következményekkel ők is tisztában vannak, ezért is végtelenül aljas és cinikus, amit pusztán politikai megfontolásból az európai érdekek ellenében művelnek”.
Valóban a gazdák akadályozzák a zöldfordulatot az Európai Unióban? Mi lett volna a magyar termőfölddel, ha 2010 után is a baloldal maradt volna kormányon? Mire számítsanak a magyar gazdák az ellenzéki összefogástól? Hogyan néz szembe az agrárium az elöregedés problémájával? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ Győrffy Balázzsal, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökével, aki többek között arra is rávilágított: óriási hiba zöld jelszavak körítésében az EU-ból a harmadik világba kiszervezni az agrártermelést, amellyel nemcsak a klímának tesznek rosszat, de az élelmiszerbiztonság is lényegesen alacsonyabb szintre süllyedhet.
Forrás: NAK
Kevés szó esik, mi lett volna, ha 10–12 évvel ezelőtt nem következik be változás a magyar agrárpolitikában. Hogyan nézne ki ma a magyar mezőgazdaság, ha a szocialisták maradtak volna kormányon?
Először is földtörvényünk nem lenne, vagy nem ilyen lenne. Már nehezen emlékszünk vissza, de a korábbi baloldali kormányok földpolitikája abban merült ki, hogy tétlenül várták, hogy a földmoratórium lejártával az uniós állampolgárok nyakló nélkül vásárolhassák fel a magyar földet. Ez azt jelenti, hogy mára a magyar termőföld jelentős része külföldi kézen lenne, a profit kivándorolna az országból. Meg kell nézni a kiskereskedelmi hálózatok rendszerét, amelyet baloldali közreműködéssel dobra vertek, vagy bármilyen más ágazatban, ahol értékesítették a hazai vagyonelemeket, hol tartanak most. Mérföldekkel az optimálistól… Persze lenne magyarországi mezőgazdaság, csak nem magyar. Például a földmoratórium lejárta után különösen a nyugati országrészben kapásból előkerültek volna a fiókból a külföldiekkel kötött zsebszerződések. Elég komoly harcot kellett vívni, hogy ezeket a zsebszerződéseket ne lehessen élesíteni. Ezen felül tovább fokozta volna a külföldiek térnyerését, ha kft-k is tudtak volna földet vásárolni, egy egyszerű adásvételi szerződés révén. Most is minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a magyar föld magyar kézben maradjon.
Az agrártámogatások rendszere is másképp alakult volna?
A támogatáspolitika is megrekedt volna a bázisalapú támogatásoknál, azaz kőbe vésték volna a ’90-es évek agrárgazdasági rendszerét, amely csak a zöldbáróknak, tsz-eknek kedvezett, és nem engedett teret az új belépőknek, a fiatal gazdáknak, a kisebb családi gazdaságoknak. Valószínűleg továbbra is érvényes maradt volna a vidékfejlesztési programokban a 80–20 százalékos szabály is, amelyből csak a kisebbik arányban részesültek volna a családi gazdálkodók. És természetesen nem lenne Agrárkamara sem, ebből kifolyólag nem lenne például jégkármérséklő rendszer, családi gazdasági adózás. A szocialisták 2002-ben a családi gazdaságok szétverésével indították az agrárpolitikájukat, tehát egymást érték volna a gazdák demonstrációi. És biztos vagyok benne, hogy ha hatalomra kerülnének, ezeket ismét meglépnék.
Lehet akkora mozgástere egy kormánynak, hogy visszafordítsa a tizenkét éve elindult folyamatokat?
Ami nem kétharmados törvény, azt minden további nélkül meg lehet változtatni, azaz vissza lehet forgatni az idő kerekét. Ez teljesen reális veszély, amelyet nem szabad elbagatellizálni. Az elmúlt 12 évben elért sikerek nem maguktól értetődőek, és nem is visszafordíthatatlanok.
Ezért is lenne fontos a vidékiek, a gazdatársadalom számára, hogy megismerjék az ellenzéki összefogás agrárprogramját, hogy tudják, mire számítsanak. Egyelőre azonban nem hozták nyilvánosságra…
Talán azért nem, mert az ellenzéki összefogásnak egyszerűen nincs is vidéki programja, ehelyett jellemzően inkább leszólják a vidéki embereket. Annyit lehet kiolvasni a mondandójukból, hogy szerintük aki falun él, vagy kisvárosi környezetben, az másodlagos állampolgár. Ez volt az egykori SZDSZ mondandója is, hogy a falu egy feudális csökevény, amit meg kell szüntetni. A retorika azóta sem változott.
Egyetlen mezőgazdasági vonatkozása mégiscsak van az ellenzéki kampánynak, hiszen Márki-Zay Péter támogatójaként bejelentkezett a kartellezés miatt megbírságolt Bige László, a magyar műtrágyakirály…
Bige László egy racionálisan gondolkodó ember, aki felmérte azt, hogy bár érintett egy komoly kartellezési ügyben, nem kell azonnal a kasszához rohanni és befizetni a milliárdos nagyságrendű büntetést. Bige László inkább 19-re lapot húzott, amikor az egész bírságból politikai ügyet kreált azzal, hogy Márki-Zay Pétert megtámogatta. Cserébe nyilván arra számít, hogy egy megváltozott politikai környezetben valamilyen formában csökkentik a büntetését. Nyilván tehettek neki ilyen ígéretet…
Forrás: NAK
Ez ugyanakkor azt üzeni a gazdatársadalomnak, hogy velük bármit meg lehet tenni, a politika meg majd elintézi, hogy a felelősök ne legyenek elszámoltathatóak…
Igen, ráadásul Márki-Zay Péternek van egy másik üzenete is a gazdák felé, hiszen Hódmezővásárhely polgármestereként bevezette a földadót mindenféle egyeztetés nélkül. Ez egyértelműen megmutatja, hogyan viszonyul a magyar vidékhez, a magyar gazdákhoz. Fejőstehénként tekint ránk, semmiképpen nem partnerként. A Kormányhivatal egyelőre megakadályozta a földadó bevezetésében, hiszen a rendkívüli jogrend alatt nem lehet újabb adókat kivetni. Ez az intézkedés ugyanakkor csak fel van függesztve; ha megszűnik a rendkívüli jogrend, hatályba fog lépni, és Hódmezővásárhelyen lesz földadó. Ez az, amire készülni kell, ennyit tudunk az ellenzéki összefogás agrárpolitikájáról.
Térjünk át az Európai Unió agrárpolitikájára, amellyel kapcsolatban olyan vádak érték Magyarországot, a magyar gazdákat és az Agrárkamarát, hogy kerékkötőjévé vált a klímaváltozás elleni küzdelemnek és csak a saját érdekeire van tekintettel…
Induljunk ki abból: senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy gazda abban érdekelt, hogy a klimatikus viszonyok megváltoztatása ellehetetlenítse a működését. Ennek ellenére különösen a zöldszervezetek részéről áll támadás alatt a gazdatársadalom. Sok esetben az információhiány és az ebből fakadó magabiztosság az, ami tetten érhető. Az állatvédők folyamatosan revolvereznek bennünket, hogy kínozzuk az állatokat, amelyet olyan extrém ötletekkel próbálnak szemléltetni, hogy bemásznak egy tyúkketrecbe és megállapítják, hogy nem komfortos. Persze, be lehet tiltani a ketreces tartást, de akkor legalább másfélszeresére fog drágulni a tojás. És nemcsak az alacsonyabb előállítási költség szól a ketreces technológia mellett: más tartási módokkal összehasonlítva ennek a legkisebb a környezetterhelése és az erőforrásigénye, ráadásul itt lehet a legtisztább tojásokat termelni. Azt is látni kell, hogy azok a brüsszeli bürokraták, akik most beleálltak ebbe a kérdésbe, eközben óriási pénzekkel támogatják Ukrajnában a világ egyik legnagyobb ketreces rendszerű baromfitelepének a létrehozását. Ha nem lesz elég tojás az Európai Unióban, óriási biznisz lesz Ukrajnából behozni. De hangsúlyozom: ha egy állat a stresszmentes környezetben van, ha jól érzi magát, akkor tojik sok tojást, akkor ad több tejet, akkor hízik gyorsabban, tehát a gazdák érdekeltek benne, hogy biztosított legyen az állat jóléte.
Hogyan vált mégis a zöld szervezetek céltáblájává éppen a mezőgazdaság?
Pillanatig sem akarom elvitatni egy belvárosi természetvédő jószándékát, csak azt gondolom, hogy sok esetben nincs elég háttérinformációjuk a teljes kép megértéséhez. Vegyük például a Green Dealt, a Zöld Megállapodást, azt az EU-s stratégiát, amelyet minden zöldszervezet üdvözölt. Már az is felháborító, hogy megállapodásnak nevezik, hiszen a gazdákat senki nem kérdezte meg erről az EU-ban, ezért ez sokkal inkább egy Zöld Diktátum, amelyben többek közt meg akarják szabni, hogy hány százalékkal kevesebb növényvédő szert, műtrágyát, antibiotikumot használjunk. Ezzel azonban a kártevők, betegségek elleni védekezés fog csorbát szenvedni, ami jelentős terméskiesést okoz. A gazdák lennének a legboldogabbak, ha kevesebb műtrágyát vagy növényvédő szert kellene használniuk, hiszen ezeket nekik kell kifizetni. De az EU ezen elképzelése konkrétan olyan, mintha azt mondanák, hogy 2030-ra használjanak feleannyi gyógyszert a kórházakban, az egészségügyben. Attól, hogy csökkentjük a növényvédő szerek mennyiségét, a növények még ugyanúgy meg fognak betegedni, fuzáriumos búza lisztjéből pedig mégsem készíthetünk kenyeret…
A Green Deal tehát alapvetően elhibázott?
A gazdatársadalomnak nem a célokkal van problémája, hiszen – nem győzöm hangsúlyozni – a klímaváltozás ezt az ágazatot érinti leginkább. Nekünk a koncepció logikájával van bajunk, ez ugyanis teljesen hiányzik a tervekből, ezért is képviseltük azt az álláspontot, hogy szükségesek lennének az előzetes hatástanulmányok. Ehhez képest volt olyan európai parlamenti képviselő, akit az EP bizottsági ülésén egyszerűen lekevertek, amikor azt követelte, hogy mutassák be, milyen előzetes vizsgálatokra alapozva hirdették meg a programot. Egy ilyen hatástanulmányból ugyanis kiderülne, hogy az intézkedések hatására csökken Európában az agrártermelés, növekedni fognak az élelmiszerárak, és amiből most exportőrök vagyunk, abban az Európai Unió a jövőben importra fog szorulni. Ez lényegében azt jelenti, hogy kiszervezik az agrártermelést mondjuk Dél-Amerikába, és hogy ők el tudjanak látni bennünket, még egy kis dzsungelt kell kivágjanak termőföldnek meg legelőnek, hogy aztán az árut az óceánon keresztül eljuttassák hozzánk. Zöldpolitikus legyen a talpán, aki ebből kihozza, hogy így csökkeni fog a mezőgazdasági termelés ökológiai lábnyoma. Miközben tehát kiszervezik, és ezzel tönkreteszik az európai agrártermelést és megnő a termékek előállításának ökológiai lábnyoma, ezzel párhuzamosan ráadásul csökken az élelmiszerbiztonság, hogy a harmadik világ állatvédelmi, állategészségügyi körülményeiről ne is beszéljünk. Ez a lépés Európa számára az élelmiszerellátás stratégiai szempontjából óriási kockázatot jelent.
Akkor milyen érvek, milyen érdekek állnak amögött, hogy egy ilyen elhibázott tervet mégis keresztülvigyenek?
Nagyon fontos ezt a kérdést feltenni, hiszen látjuk, hogy ezeknek az intézkedéseknek milyen szörnyű gazdasági hatása lenne Európára nézve. Ebből is kiderül, hogy az uniós bürokraták nem az agrárium és nem a vidéki népesség érdekében politizálnak, hanem pont ellenkezőleg: azokhoz az emberekhez szólnak, akik jellemzően felszínesen ismerik a teremtett világ működésének logikáját, de alapvetően aggódnak a környezetükért. Ezek jó szándékú, feltehetően városokban élő emberek. Az Európai Bizottság szocialista alelnöke, Frans Timmermans és köre az egész elképzelés mozgatórugója; hangzatos, de káros üzenetekkel próbálják ennek a közösségnek a tetszését elnyerni, politikai akcióiknak a számláját viszont az európai agrártársadalom, az európai vidék fogja megfizetni. Ráadásul ennek sajnos beláthatatlan következményei lesznek még arra a városlakó közösségre nézve is, akik drágább, silányabb minőségű, nem európai élelmiszerhez fognak csak hozzájutni. Timmermansék nem buták, a következményekkel ők is tisztában vannak, ezért is végtelenül aljas és cinikus, amit pusztán politikai megfontolásból az európai érdekek ellenében művelnek.
Az Agrárkamara éves beszámolóiból is kitűnik, milyen nagy gondot fordítanak a gazdák folyamatos képviselete és képzése mellett a fiatalok bevonására. Hogyan lehet fellépni az agráriumot is fenyegető elöregedéssel szemben?
Az elöregedés általános társadalmi problémája az egész világot érinti, amelyre jelenleg két válasz létezik. Az egyik, amit Magyarország elutasít, hogy bevándorlókkal pótoljuk a kieső munkaerőt. A másik, hogy arra ösztönözzük a fiatalokat, vállaljanak annyi gyermeket, amennyit valójában szeretnének. Ha ez megtörténne, akkor meg lehetne fordítani a negatív népesedési trendet. De még akkor is előttünk áll a feladat, hogy ezeknek a fiataloknak biztos megélhetést biztosítsunk, például az agráriumban. Azt viszont ezek a fiatalok is látják, az idősebb generáció, a szüleik, nagyszüleik mennyit mivel küszködnek nap mint nap. Az Agrárkamarának az a feladata, hogy nemzeti hatáskörben érjen el pozitív változásokat, és így vonzóvá tegyük a fiataloknak a gazdálkodást. Magyarországon az egész Európai Unión belül a legmagasabb társfinanszírozás a vidékfejlesztési programhoz. Minden 100 forintból, amit a Vidékfejlesztési Programmal kiosztásra kerül, 80 forint a hazai forrásból származik. Ez is arra bizonyíték, hogy a cél az agrárium és a vidék fejlesztése, és hogy ezáltal fiatalok számára is biztos jövőt jelentsen az agrárszektor. Olyan agráradózási rendszer került bevezetésre, hogy effektív adómentesen lehet mezőgazdasági termelő tevékenységet végezni. Ilyen sehol máshol a világon nincs. Fontos változások történtek továbbá a családi gazdaságok átadásában, hogy minél kisebb bürokratikus akadályokba ütközzenek a gazdák, ha átadnák gyermekeiknek a gazdaságot.
A fiatalok számára vonzó digitalizáció hogyan jelenik meg az agráriumban?
Hogy nézett ki az agrárium az elmúlt száz évben? Az idősebb generáció megtanította azokat a fortélyokat, trükköket, amelyek évszázadokon keresztül alig-alig változtak a következő generációnak. De most teljesen más a kép, hiszen a fiatal generáció mutogatja a legújabb technológiát az idősebbeknek, és próbálják meggyőzni őket, hogy ebbe az irányba kell lépni. És mi ebben kell, hogy támogassuk a fiatalokat, mert ez a dinamika, ez a fejlődés jelenti a magyar mezőgazdaság versenyképességének az alapját, jövőjét.
Vezetőkép: NAK
Facebook
Twitter
YouTube
RSS