Közös könyvben jelentette meg Bayer Zsolt a Tűrhetetlen és Szakács Árpád a Kinek a kulturális diktatúrája? című, egyaránt sok felháborodást és gyűlöletet kiváltó cikksorozatát, amelyek kicsit más irányból közelítve szólnak ugyanarról: a kultúrharcról. A két szerző a részletekbe is bátran belemenve mutatta be a most megjelent, A kultúra diktatúrája című kötetet a Polgárok Házában, Gajdics Ottó, a Magyar Idők főszerkesztőjének moderálásával. Nézze meg interjúinkat és a teljes beszélgetést!
Szakács Árpád elmesélte, hogy nem sorozatnak indult ez, csak egyetlen ügyet akart más, a liberális kánontól eltérő szemszögből is megvilágítani, de aztán egyre csak jöttek az újabb témák. Ezeknél mindig ugyanaz a szemlélet, a baloldal kizárólagosságának a szándéka volt tapasztalható, miközben ugyanezek a baloldaliak folyamatosan az elnyomottságukról panaszkodnak. Elmesélte, hogy sokszor megkérdezik tőle, nem félti-e a testi épségét az ekkora haragot kiváltó cikksorozat miatt, amire így szokott visszakérdezni:
Hát nem jobboldali diktatúra van?
A baloldali véleménydiktatúra még mindig úgy jelenik meg a fejünkben, hogy félünk – indokolta meg ezt a keserédes kérdést, majd hozzátette:
Győzni jó dolog. Át kéne ezt gondolnunk, és ki kéne alakulnia bennünk a győzelemhez tartozó lelkiállapotnak.
fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu
A félelem magyarázataként felhozta, hogy még mindig ott motoszkál sokakban az aggódás attól, mi lesz, ha „ezek” visszajönnek. Szakács leszögezte, soha többé nem fognak visszajönni, de rossz hírként közölte, hogy egy sokkal brutálisabb kataklizma kopogtat az ajtónkon, és nem állunk jól a közösségeinkért folytatott harcban. Szavai szerint mindannyian találhatunk olyat magunkban, amit meg kellett volna tennünk, de elmulasztottunk, és ezt az önvizsgálatot érdemes megtartanunk:
Járunk-e templomba? Megvédjük-e, aki valamiért kiesik közülünk? Vigyázunk-e egymásra? Ha a kataklizma beüt, az elsöpör mindent; minket is, a baloldalt is, de nekünk nagyon fontos ez az ország.
Csak nekünk nem bocsátanak meg semmit
Bayer Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy léteznek azok a jobboldali szellemiségű művészeti és kulturális alkotások, amelyekre büszkék lehetnénk, amelyeknek ott lenne a helyük a nemzet kollektív tudatában, de ha ezeket nem engedik bejutni a kánonba, nem kerülhetnek az emberek szeme elé, akkor nem is fog róluk senki tudni. Ennek okaként azt a kettős mércét jelölte meg, ahogy egyes magyar alkotók irodalmi és kulturális munkásságát is kukába dobják a politikai-közéleti szerepvállalásuk miatt, míg másoknál a nácikhoz vagy kommunistákhoz fűződő sokkal komolyabb kapcsolat sem kizáró ok.
fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu
Példaként hozta Knut Hamsun Nobel-díjas norvég írót, aki a nácik feltétlen híve volt, még a díját is elküldte nagyrabecsülése jeléül Göbbelsnek, mégsem kérdőjelezik meg az életművét. Ugyanígy Ezra Pound költői munkássága is része lehet a világirodalmi kánonnak a nácikkal való, nyíltan felvállalt szimpátiája ellenére. Ezzel szemben a nyilas hatalomátvétel utáni parlamentben bent ülő, de a nácikkal semmilyen közös szerepet nem vállaló Nyirő József irodalmi életművét is diszkreditálni akarnák erre hivatkozva. Nem beszélve a Lukács György kommunista filozófus és a Tanácsköztársaság népbiztosa, illetve a nyilas parlament munkájában szintén részt vevő történész és egykori közoktatásügyi miniszter, Hóman Bálint közti párhuzamról. Előbbinek sokáig kiemelt helyen lehetett szobra, utóbbinak most sem lehet.
Mindenkinek mindig meg van bocsátva minden, csak nekünk soha nincs megbocsátva semmi
– jelentette ki indulatosan Bayer, azt is szóba hozva, hogy Otto von Skorzeny, Hitler kedvenc kommandósa a háború után Moszad-ügynök lett, és Magyarország előtt ugyanolyan numerus clausust vezettek be az USA-ban, Lengyelországban, Norvégiában és Finnországban is,
de csak minket rugdalnak miatta.
fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu
Óriási az éhség a nemzeti kultúrára, de a baloldali érdekeltségek folyamatosan manipulálnak
Gajdics Ottó, a könyvbemutató házigazdája elmondta, hogy Szakács azokat is elővette a cikksorozatában, akik a jobboldalról adtak pénzt a jobboldali diktatúrán sopánkodóknak, és ezt a haladók orbáni selyemzsinórként értékelték.
Nem tudják elképzelni, hogy nemcsak agyatlan végrehajtók vagyunk, hanem vannak saját gondolataink
– tette hozzá, mire Bayer Zsolt úgy fogalmazott, hogy mindenki magából indul ki, ezért kénytelen azt gondolni, hogy a baloldaliaknál tényleg „van valami központi agy, amire időnként rácsatlakoznak”. A publicista szerint hihetetlen éhség van arra, hogy kulturális vonalon megkapjuk azt, amit évtizedeken át elvettek tőlünk, de amíg a szakadék szélén álló országot kellett visszakormányozni az élhető világba, addig ez minden erőt felemésztett. Ugyanakkor – hívta fel a figyelmet – a politikában teljes vereséget szenvedett baloldal minden erejét a kultúrába vonta vissza, amely nagyon régóta az ő terepük. Itt emlékeztetett, hogy az SZDSZ is mindig az oktatási tárcához ragaszkodott.
fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu
Ezek a kiépített csatornák Nyugatra is átnyúlnak. Ezek fogják össze a kultúrát. Itt meghúznak egy szálat, és ott azonnal meghívják Berlinbe Konrád Györgyöt előadni. Aztán visszahivatkozzák, hogy csak őt hívják Berlinbe
– vázolta a rendszer működését Bayer, aki a könyvpiac manipulálásába is beavatta a közönséget. A módszer szerint a piacot csaknem monopolhelyzetben uraló Libri rendel egy kisebb mennyiséget például egy Bayer-könyvből, és elsüllyeszti azokat a raktárába, aztán fél évvel később közli, hogy „nem fogy a Bayer-kötet”.
Ezeket a bástyákat lépésről lépésre be kell venni. Ez a kultúrharc értelme
– jelentette ki.
Alább láthatják a teljes könyvbemutatót, amelyből az is kiderül, hogy milyen témákkal tervez előhozakodni a közeljövőben a két szerző.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS