A Néppárt, mint soft-core kommunista szervezet

Magyar Péter meghívta Budapestre Putyint, akinek egyébként nincs helye Magyarországon, rendes európai ember legfeljebb először lelövi, aztán kérdez (ahogy azt Kaja Kallas, az EU külföldi leégetéséért felelős komisszárja kifejtette). Kivéve akkor, ha Magyar Péter hívja, mert akkor kívánatos, hogy jöjjön. Csak békekötés ne legyen belőle, vagy legalább ne úgy, hanem européer módon, adja meg magát az egyébként is halott és legyőzött Putyin, mielőtt elfoglalná egész Európát (és amúgy is, most akkor bevonul Budapestre?!?). Tehát ahogy Orwell is megjósolta Magyar Péter eljövetelét, a háború: béke, de ezek szerint helyesebben, a tudatlanság: erő. És Magyar Péter most nagyon erős. Legalább annyira, mint Kaja Kallas.

Ha a fenti eszmefuttatásnak a Kedves Olvasó szerint semmi értelme, akkor nagyon helyesen látja. De ez csak azért van, mert mi nem lehetünk az orwelli értelemben olyan erősek, mint Magyar Péter. Ezért a saját szintünkön próbáljuk meg értelmezni, hogy mit jelent ma európainak lenni, politizálni, és a békéről tárgyalni.

A Néppárt, mint ideológiailag genderfluid képződmény

Tehát itt van nekünk egy jobboldali balos párt, és itt már meg is kell állnunk. A politikai LMBTQ egyik leglátványosabb példája az Európai Néppárt nevű, magát kereszténydemokratának nevező, egyébként kőliberális soft-core kommunista szervezet, amelynek égisze alatt Magyar Péter is megtalálta az igazjobboldaliság mibenlétét. Voltak már ilyen megvilágosodók, akik két, a Soros-alapítványoktól érkező átutalás között értették meg, hogy mit is jelent az igazi nemzeti, keresztény-konzervatív politizálás. Ezek az ideológiailag genderfluid képződmények egy közéleti prizmaként törik meg a valóság sugarát, és ebből az alapállásból egészen érdekes árnyak keletkeznek egyes fejekben.

Ha egy politikus azt se tudja, hogy milyen értékrend mentén is politizál, nehéz lesz értékalapú döntéseket hozni. Az egyetlen érték tehát az aktuális politikai tőke, amelyet az „aktuális dolog” képviseletével, vagy nem képviseletével, illetve e két hozzáállás váltakozásával lehet halmozni.

Tehát ha az ember elkötelezi magát amellett, hogy Zelenszkij egy honvédő hős, akinek legalábbis Moszkváig kellene előre törnie, az egy értékválasztás, amit lehet képviselni. Nem feltétlenül helyes, vagy korrekt, de testtartás. Ha valaki elkötelezett amellett, hogy béketárgyalásokat kell folytatni, és adott esetben megállapodni egy olyan országgal, amely láthatóan csak a kisebbet tudja fenyegetni (a B-opció pedig, hogy magával rántja nukleáris arzenáljával az egész világot a pusztulásba), akkor azt kell képviselni. Az nem jó álláspont, hogy a Nyugat rohanja le Oroszországot, törjön ki a harmadik világháború és zárjuk le egy kiadós nukleáris téllel, hogy majd a béketárgyalásokra Magyar Péter hívhassa meg Putyin elnököt a Budapest-atombunkerbe. El sem hiszem, hogy ezt valakiknek komolyan le kell írni.

Kaja Kallas menni Vlagyivosztok...

Mondjuk az olyanoknak, mint a legerősebbek legerősebbikének, Kaja Kallasnak. Észtországra nem vet különösebben jó fényt, hogy ez az asszonyság választást nyert. Tehát ránéztek az emberek a szavazólapra, és a többség úgy gondolta, hogy ez egy jó választás lesz. Olcsó poén, de megjegyezzük: nem lett.

Második nekifutásra erre rájöttek a szavazók is, így most vígaszdíjként Brüsszelben osztja az észt, nem csoda, hogy saját felhasználásra már viszonylag kevés maradt. Önmagában az megérne egy esettanulmányt, hogy ki, és miért gondolta jó ötletnek, hogy kül- és biztonságpolitikáért felelős európai uniós főképviselővé tegyék meg Kallast, de ha már itt vagyunk, legalább a kármentésre gondolhatott volna valaki. Helyette a külügyi főképviselőasszony, akinek a dolga Európa hatalmi projekciójának képviselete lenne, egy sajtószobában kesereg a budapesti békecsúcs kapcsán azon, hogy „nem szép” dolog, hogy egy, a Nemzetközi Büntetőbíróság körözött háborús bűnös látogat az Európai Unióba. Tehát magyarról magyarra:

De persze itt van a megoldás is arra, hogy mi lenne szép, merthogy Kallas szerint Oroszország csak akkor üljön a tárgyalóasztalhoz, ha világossá válik számára: a háborút nem nyerheti meg. Ezt Ukrajna értelemszerűen nem képes egyedül elérni, tehát az EU külügyi képviselője az eszkaláció mellett érvel. A másik opció, hogy Kallas tényleg elhiszi, hogy hamarosan kék-sárga lobogó fog szállni Vlagyivosztok felett. Akkor viszont nagyon nagy baj van.

És itt vissza is térünk az eredeti felvetéshez miszerint, ha azt se tudja az illető, hogy minek mentén politizál, akkor ilyen sületlenségeket fog összehordani. Ott tartunk, hogy a brüsszeli itiner szerint egyszerre rossz, hogy Vlagyimir Putyin Budapestre látogathat a békéről tárgyalni (Kallas szerint), és ezzel párhuzamosan Brüsszel szerint egyenesen Magyar Péter kérte, hogy Putyin Budapestre jöjjön tárgyalni (Magyar Péter szerint). Persze csak akkor, ha nem halt meg 2 évvel ezelőtt, ahogy szintén Brüsszelből hallottuk.

Nincs hiányunk, mi így káderezünk!