Gyurcsány az Apró-villából mesélt arról, hogyan épített házat a saját kezével

Ha valakinek sikerül kimaxolni a képmutatást és a giccset egyetlen húzással, az Gyurcsány Ferenc. A DK elnöke egy terjengős bejegyzésben mesélte el, hogyan épített a két kezével házat egy “barátjának” – tette mindezt az Apró-villából. Azt, hogy nem gyulladt fel a billentyűzet, amikor mindezt a monitorra vette, mi sem értjük igazán, de azért a pontosság kedvéért szolgáltatunk némi háttérinfót arról, hogy a bukott miniszterelnök hogyan jutott hozzá az ingatlanhoz, amelynek építéséhez nem kellett felmásznia a tetőre.

Talán ha tizenkét éves lehettem. Egyik unokatestvérem friss házasként fantasztikus férjével házépítésébe fogott. 1973 körül lehettünk, Kádár-kocka épült. Ott volt minden rokon. Több az elhatározás, az akarat, mint a pénz. De csináltuk. Én a tetőn, gerendák közt botladozva

– kezdte bejegyzését az igazi, az utánozhatatlan, a mindenhez IS értő államférfi. A Facebook-posztból megtudhatjuk, hogy míg Orbán disznót vág, addig ő házat épít. Evidens: a csúnya jobboldal öl, a jó, az igaz baloldal épít. Költői. Persze arra is kitér, hogy milyen rossz most azoknak a “barátoknak”, akiknek ő házat épített, hiszen ebben a rettenetes diktatúrában szenvednek, gyerekeik elmenekültek, unokáik éhen halnak, vagy valami ilyesmi.

Amit viszont nem tudunk meg, hogy mindannyiunk Ference hogyan jutott a saját házához, amelynek építésén nem kellett a tetőre másznia. Ehhez már a Titkos Budapest portálhoz kell fordulnunk, ahol bővebben kitérnek az Apró-villa történetére. Az ingatlant még a XIX. század végén építették, azonban a tulajdonosok nem élvezhették sokáig. Először ugyanis a tanácsköztársaság alatt osztották fel három új tulaj között, majd ’44-ben kobozták el, ’52-ben lett belőle kormány- illetve pártszabóság. Aztán 1958-ban adták ki Apró Antalnak. Na, nem az egészet, csak az első emeletet; földszintjét a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztjéig jutó és koncepciós ügyekben hozott, halálos ítéletei miatt rettegett Jahner-Bakos Mihálynak és nejének utalták ki. 

Az Apró család építgette, szépítgette a villát, aztán jött a rendszerváltás és az épület 1992-ben a II. kerületi Önkormányzat tulajdonába ment át, 1995 februárjában viszont (leszámítva két garázst, ami továbbra is önkormányzati tulajdonban maradt) eladták korábbi bérlőiknek, az Apró-család tagjainak, illetve Jahner-Bakos Mihálynénak – a kor gyakorlatának megfelelően áron alul: a kevesebb mint 9 millió forintért vett 159 négyzetméteres lakás tulajdonjogát nem sokkal később a Fittelina Kft. szerezte meg kétszer annyiért. Nem elhanyagolható különbség továbbá, hogy az első vételár esetében csupán 10%-ot kellett készpénzben fizetni, a maradék összeget pedig 25 év alatt törleszthette a vevő.

S hogy miből törlesztett, az egy külön történet. Hiszen a vásárlásra hitelt biztosító bank igazgatótanácsának elnöke akkoriban Apró Piroska volt, aki nyilván elnéző volt az új vejével, ha egy kis pénzre volt szükség. A következő huszonöt év pedig szintén jövedelmező volt a család számára (persze, tudjuk, ennyi idő távlatában már ne emlegessük a timföldgyárat, miért is vádolnánk nepotizmussal szegény Ferencünket). Mindenesetre jó tudni, hogy ha házépítésről van szó, a bukott miniszterelnök képes legalább annyira bort inni és vizet prédikálni (tudjuk, nem iszik bort), mint amikor elfeledve a 2006-os eseményeket arról beszél, hogyan vigyázzunk az emberekre.

Apró érdekesség: a hatalmát és befolyását átmentő kommunista elit olcsó hitelekkel történt kitömése volt az egyik oka a ’90-es évek bankválságainak – a szemlőhegyi villa megvásárlására hitelt biztosító bankot is végül az adófizetőknek kellett megmentenie.

Forrás: Facebook, Titkos Budapest; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu