Úgy látszik, hogy Gyurcsány Ferenc, a Szemlőhegy utcai luxusvilla lakója nem tud elszakadni az utca atmoszférájától, hiszen amíg 2006-ban a rendőreivel lövette ki az ellene tüntető ártatlanok szemeit, most, hogy fordult a kocka, már a rendőrök és a regnáló hatalom ellen mutatná ki vörösre festett oroszlánkörmeit. Ne legyen kétségünk, ez az ember bármikor képes a saját népe ellen fordulni akár erőszakkal is; Gyurcsány a régi bolsevik hagyomány alapos ápolója. Újabb akciója ismét kétségbeesett önreklámozás és a középpontba kerülés vágya, hiszen kiáltványt tett közzé, melyben hazafinak nevezve önmagát (már maga a cím hazug), majd azt taglalja, hogy miért rossz most, és miért lesz hihetetlenül jó, ha elüldözik az Orbán-rezsimet. A kommunisták mindig élen jártak a kiáltványokban, az egyenlőség hirdetésében; Gyurcsány is kenyeret ígér mindenkinek, de ő már bizonyított, hogy a valóságban is a régi kommunista elődök nyomában jár, hiszen ha lehetősége van rá, magyart magyar ellen uszít, ha szükséges, akkor kegyetlenül neki is tud menni saját népének, valamint gondolkodás nélkül kiárusítja hazáját. De mik a Demokratikus Koalíció és Gyurcsány Ferenc új tervei? Kiderül a 26 oldalas kiáltványból!
Gyurcsány úgy érzi, valami megváltozott a múlt év végén, és erre most lehet építeni. Előszavában tehát felvezeti, hogy most jött el az idő, azt azonban elfelejti, hogy a nagy közös tüntetéseken hiába szólalt fel az ellenzéki pártok összes vezetője, valahogy a DK-t sosem Gyurcsány Ferenc képviselte ezeken a megmozdulásokon, hanem helyettesei, párttársai.
Ez tehát nem változott: Gyurcsány Ferenc továbbra is közutálatnak örvend, így tehát világmegváltó szavait ezt követően nem is lenne érdemes tovább olvasni, de ha kíváncsiak vagyunk, rengeteget tanulhatunk a mestertől. A “se kenyér, se biztonság” alfejezetben kitér arra, hogy vajon miért áll ilyen pocsékul a baloldal, és nagyvonalúan elintézi annyival, hogy 2010 előtti kormányzásuk biztos, hogy közrejátszik, de azt a Fidesz hamis kritikái miatt torzítva hitte el a nép, nem is volt az olyan rossz.
A társadalmi bázisok változását is előveszi: visszatér a munkásosztály kulcsszerepéhez, sajnálkozik arányuk és erejük csökkenésén. A legnagyobb probléma az, hogy pont Gyurcsány Ferenc volt az, aki magára hagyta a munkásosztályt, ő volt az, aki a legszegényebb réteget csupán annyival támogatta, hogy minél többen legyenek.
Mégis van migráció?
A magyar és nemzetközi politika guruja ezt követően a migrációról is beszél, amit érdekes módon most már problematikus témának tart, és ami óriási kihívást jelent Európának és Magyarországnak. Azonban nem lenne Gyurcsány az, aki, ha nem jutna ebből a példából is arra, hogy Orbán a világ főgonosza:
A mai magyar kormány nacionalista populizmusa nemcsak jól illeszkedik az utóbbi években nemzetközileg is egyre sikeresebb trendbe, de Orbán ennek egyik hangadójává, alakítójává, sokak szemében emblematikus alakjává is vált. A populisták legtöbbször csak jelszószerű elitellenessége, globalizációellenessége, migrációellenessége, az ezekre építő intenzív gyűlöletkampányok sikeresen célozzák meg a csalódott tömegeket.
Nacionalista populizmust emleget: Orbán szerinte lecsapott a csalódott tömegekre, akiket innentől kezdve gyűlölettel és félelemkeltéssel manipulál és tart kezében. Ezzel jóformán ostobának nevezi az ország nagy hányadát, valamint elfelejti azt, hogy ők 2015-ben álproblémának tartották a migrációt, nem létező dolog volt számukra, csak kampányfogás. Azóta vastagon kiderült, hogy nem volt igazuk, és az ő kezükben Magyarország ma már egészen más képet festene. Miért higgyen nekik akkor most az ember? Most is ugyanazt a hazug retorikát használják, népszerűséget akarnak, de ők keltenek félelmet és veszik elő a gyűlöletkártyát ismét.
A hazafias DK egyik demagóg plakátja; Fotó: orbancsomag.hu
A probléma oka: Orbán, Orbán és Orbán
A gerinctelenség netovábbja, ha az az ember beszél hazugságról és gazemberségről, aki egykor azt mondta saját kormányzásáról, hogy hazudott reggel, éjjel meg este. Gyurcsány természetesen nem foglalkozik azzal, hogy tökéletesen hiteltelen a társadalom szinte teljes szegmensét tekintve, ő most is éles elmével elemez és megmondja a tutit mindenkinek; legfőképpen azt magyarázza meg szép marxista logikával, hogy ami most jó, az miért is rossz igazából:
Az orbáni autokrácia látszólag sikeresen működik, hisz az antidemokratikus keretek között a vezér sorra nyeri a választásokat. Ebben az értelemben tehát politikailag győztes. Ám a valódi kérdés az, hogy a győztes milyen eszközökkel érte el és milyen cél érdekében használja a győzelmet. Hogy történelmi értelemben szolgálja-e nemzete jövőjét vagy ellenkezőleg, rombolja azt? Az én válaszom szerint Orbán rombolja. Noha ő a jelenlegi politikai időszak nyertese, győzelmei mit sem érnek: sok elődjével együtt végül ő is a történelem vesztese lesz. De sajnos az általa irányított Magyarország is.
És Fletónak tényleg van elegendő bőrvastagság az arcán erről prédikálni. Egyetlen dolgot nem tud elfogadni, az pedig az, hogy a történelem szemétdombján neki van főtrónusa, és nem tud olyan erős lenni a mezőny, hogy egy ideig onnan letaszítsák. Ezt pedig elég megkérdezni a magyar emberektől, akik 2010-ben egyértelmű ítéletet mondtak az antidemokratikus kereteket hangoztató és hagymázas hőbörgést levezető Gyurcsányról. De nézzük, mi lehet a megoldás a zseniális DK-vezér szerint?
A demokraták feladata a lázadás Orbán ellen
A szemkilövető rendes óvóbácsiként magyarázza meg a társadalomnak, hogy ha az ellenzék nem lenne ilyen megosztott, akkor bizony nem lenne itt Orbán-rezsim, azonban a demokraták nem személyi kultuszt ápolnak; itt bizony útkeresésről beszélhetünk és különböző célokról. Le ne essünk a székről.
Azt azért kifelejti a pártelnök, hogy az általa felsorolt szervezetek – Kutyapárt, Momentum, LMP, Együtt és Párbeszéd – mögött bizony nem áll semmilyen tömeg, sőt, egyes pártok mögött szinte senki. Az MSZP a 10 százalékot súrolja, a DK pedig még annyit sem, miközben az identitását már sehol sem találó Jobbik tart még 10 százalék fölött, azonban a mögöttük álló emberek nem feltétlenül Gyurcsánnyal akarnak összefogni.
Az üzenet tehát nem más, mint a hatalom érdekében meghozott elvtelen kompromisszum lehetősége, melyet Gyurcsány az egyetlen jó megoldásnak tart. Szerinte ugyanis diktatúra van, ahol nincs szabad média és nincsenek szabad választások, ezt pedig bármilyen eszközzel meg kell törni:
Ha az Orbán-rezsimtől megtagadjuk a demokratikus minősítést, akkor a lényeg szempontjából mindegy, hogy autokráciának, hibrid rezsimnek vagy diktatúrának nevezzük. Mert a lényeg, hogy amikor egy nem demokratikus rendszerrel szemben küzdünk, akkor megváltoznak a játékszabályok, azaz nem igaz, hogy csak demokratikus eszközökkel lehet és kell küzdeni. Éppen ellenkezőleg! A demokratáknak ezt sokszor nehéz belátniuk és elfogadniuk.
Gyurcsány tehát lemond arról az általa mindig is járt békés és demokrata útról, mely követendő egy ilyen léptékű hazafinál, és az ország érdekében irány az utca; az eszközök nem számítanak, ahogy az sem, hogy törpe kisebbség áll mögötte, elvégre ezt szoktuk meg a bolsevikektől. Régóta nem volt hatalmon a baloldal, a korábban felhalmozott tartalék is fogyóban lehet, ezért nincs mese, el kell menni a falig, és ha kell, a saját nemzete kárára is oda kell kerülni a húsosfazékhoz.
Hazafias ellenzékről beszél, de mindenki tudja, hogy milyen volt 1990 előtt a Hazafias Népfrontnak csúfolt kommunista csőcselék, mit jelentett a szocializmusban a hazafias szó. Gyurcsány nem tud más panelekben gondolkodni, csak amit a szovjet és magyar kommunista elvtársak a fejébe vertek.
Ideje bevásárolni, az Orbán-rezsim alatt minden rossz irányba megy. Fotó: orbancsomag.hu
A végső megoldás: bolsevik anarchia
Nincs mese, Gyurcsány kimondta a legfontosabbat, mégpedig azt, hogy Tunisz és Kairó példáját tartja követendőnek, tehát az eszközök tényleg nem számítanak:
Számos nemzetközi példa alapján mondhatjuk, tanulva Tunisz, Kairó, Belgrád, vagy más értelemben Pozsony példáján, hogy önkényuralmi rendszereket a parlamenti ellenzék és az utcai népmozgalom közös ereje sodort el, ahol a végső és döntő szerep az utcáé volt. A 2018-as választások után egyre többekben, így bennem is az a meggyőződés alakult ki, hogy pusztán parlamenti eszközökkel ez a rendszer nem, vagy csak elfogadhatatlanul és károsan hosszú időn belül roppantható meg.
Azon kívül, hogy arcpirítóan gusztustalan dolog összemosni valódi diktatúrákat Magyarországgal, higgyük csak el bátran, hogy Gyurcsány gondolkodás nélkül végig tudná csinálni ezt a forgatókönyvet. Egy dolgot azonban elfelejt és nem vesz számításba: az általa felhozott példáknál valóban elfogyott a levegő az országokat vezető politikusokkal és rezsimekkel szemben, nem volt támogatójuk, évtizedes igazságtalanságok robbantak ki az emberekből.
Magyarországon azonban ez nem így van: ha a Fidesz elveszti a támogatását, akkor többet nem választják meg az emberek. Egyelőre viszont Gyurcsányból és bandájából van elegük, így fenyegetése csupán azt mutatja meg, hogy a demokráciához neki van a legkevesebb köze, és soha többet nem szabad a hatalom közelébe sem engedni.
Érdemes egy pillantást vetni a DK megújult honlapjára is, ahol válogatott becsmérlések és agresszív kommunista propaganda, valamint agymosás zajlik teljes gőzzel; ez elénk tárja a gyurcsányi gondolkozást és jövőképet.
Forrás: atv.hu, dkp.hu; Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS