Tíz éve halt meg Göncz Árpád, azóta sem tudjuk, ki volt valójában
Törésvonal, Antall József és Göncz Árpád /Fotó: MTI
Tíz éve, 2015. október 6-án halt meg Göncz Árpád író, műfordító, 1990 és 2000 között Magyarország rendszerváltozás utáni első köztársasági elnöke. Göncz Árpád ellentétes személyiségéről, életének gyanús pillanatairól Mező Gábor beszélt egy most általunk ajánlott videóban.
Göncz Árpád Budapesti értelmiségi családban született 1922. február 10-én. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogtudományi karán szerzett diplomát 1944-ben, s még abban az évben behívták katonának. Németországba vezényelt egységétől megszökött, részt vett a fegyveres ellenállásban, a Táncsics-zászlóaljban harcolt.
A második világháború után csatlakozott a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párthoz (FKGP): előbb a párt ifjúsági tagozatát vezette, majd a Nemzedék című lap felelős szerkesztője lett. Dolgozott a párt parlamenti csoportja mellett, valamint a főtitkár, az 1947-ben a szovjet hatóságok által mentelmi joga ellenére letartóztatott és Szovjetunióba hurcolt Kovács Béla személyi titkáraként. Göncz Árpádot letartóztatása után egyszerűen szabadonengedték. Emigrálni próbál, elfogják és mégis szabadonengedik. Az FKGP szétbomlasztása után csak segédmunkásként és csőlakatosként sikerült elhelyezkednie.
Harmincéves volt, amikor 1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, a tanulás mellett talajvédelmi technikusként és agronómusként dolgozott. Diplomát nem szerezhetett, mert az 1956-os forradalomban a Parasztpárt tagjaként játszott szerepéért eltávolították az intézményből. A november 4-i szovjet intervenció után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által írt memorandumok szövegezésében és külföldre juttatásában.
A megtorlás során 1957 májusában Bibó Istvánnal együtt letartóztatták, és az úgynevezett Bibó-per másodrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben vezetéssel elkövetett bűntett és hűtlenség bűntett vádjával bíróság elé állították. Bár az ügyész "csak" életfogytiglani börtönt kért rá, a bíró halálra akarta ítélni. Évtizedekkel később derült ki, hogy India moszkvai nagykövetsége járt közben a vádlottak érdekében, de az utolsó pillanatban született felső szintű döntést csak az ügyész kapta kézhez. Göncz Árpád - ahogy 2001-ben elmondta - végre nyugodtan alhatott, az életfogytiglani börtönnel kapcsolatban bízott abban, hogy 6-7 évet kell csak letöltenie, mert Kelet-Európában addig él egy politikai rendszer. Ez persze csak Göncz magyarázata volt.
Göncz Árpádot még angolul is engedik megtanulni a börtönben
Igaza lett, Bibó Istvánnal együtt 1963-ban amnesztiával szabadult. A börtönben megtanult angolul, így a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett, majd 1964-től a Talajjavító Vállalatnál dolgozott. Az agrártudományi egyetemet nem fejezhette be, 1965-től szabadfoglalkozású műfordítóként és íróként tevékenykedett. Olyan drámák fűződnek nevéhez, mint a Mérleg, a Rácsok, a Magyar Médeia; Sarusok címmel regénye, Találkozások címen novelláskötete jelent meg. 1983-ban József Attila-díjat kapott. Az angol irodalom kiváló tolmácsolásáért 1989-ben a rangos Wheatland-díjjal tüntették ki. Műfordítói tevékenysége rendkívül sokszínű, mások mellett Doctorow, Faulkner, Golding, Hemingway, Susan Sontag, Updike és Tolkien műveit ültette magyarra, ő fejezte be A Gyűrűk Ura trilógia Réz Ádám által megkezdett fordítását.
A nyolcvanas évek második felében tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak (TIB). 1989-ben az Írószövetség elnökévé választották, 1990-ben a szervezet tiszteletbeli elnöke lett.
Az 1990-es első szabad választások után az új Országgyűlés alakuló ülésén Göncz Árpád lett a házelnök, és ő látta el az ideiglenes köztársasági elnöki teendőket is. A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége megegyezése nyomán 1990. augusztus 3-án a parlament öt évre őt választotta a Magyar Köztársaság elnökévé, majd mandátumának letelte után, 1995. június 19-én újraválasztották a tisztségben.
Elnökségének tíz éve alatt törvények százait ellenjegyezte, normakontroll kérésére feljogosító jogkörével kilenc alkalommal élt. Törvényt egy ízben kezdeményezett, indítványozva a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni gyűlöletre uszítás bűncselekménnyé nyilvánítását. Hivatali ideje alatt ő volt a legnépszerűbb politikus, bár (például a taxisblokád idején vagy amikor ellenállt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökei leváltásának) többször került konfliktusba a kormánnyal. Államfőként több mint 130 alkalommal járt külföldön, 70 országban, ő volt az első magyar államfő, aki hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban, Japánban, Nagy-Britanniában és Ausztráliában. Sok kitüntetést vehetett át, több rangos egyetem fogadta díszdoktorává, több város avatta díszpolgárává. Az MTI gyűjtése nem tér ki a Taxis blokádban betöltött szerepére, a puccskísérletben való részvételére.
Göncz Árpád életének 94. évében, 2015. október 6-án hunyt el Budapesten. Ma nevét viseli Budapest XIII. kerületének egy városrésze és a 3-as metró ott található Göncz Árpád Városközpont állomása, amelynek közelében szobra is áll. 2017-ben a Szegedi Tudományegyetem (ahol ő alapította az angol fordító- és tolmácsképzést) területén sétányt neveztek el róla, a főváros III. kerületében felavatták mellszobrát. Születésének centenáriumán egykori óbudai otthonában emlékhely nyílt, a Magyar Posta emlékbélyeget adott ki. Az idei évforduló alkalmából a nevét viselő alapítvány országszerte megemlékezéseket szervez.
