Sok hűhó, semmiért! – Így fuccsolt be egy eleve halálra ítélt uniós hadiprojekt
A "nagy szupervadászrepülő", a FCAS. Fotó: AFP/Nurphoto/Nicolas Economou.
Nem túlzás a fenti cím. Ha négy betűvel lehetne jellemezni az európai uniós hadiipar jelenlegi helyzetét, alighanem a FCAS jutna eszünkbe. Ez nem egy létező kifejezés, ez a rövidítése az úgynevezett „szupervadászrepülő” projektnevének, a Future Combat Air Systemnek, amely hosszas huzavona után végleg megbukott. Az okok pedig prózaiak: a németek és a franciák azt sem tudták eldönteni, hogy mi legyen a funkciója. Előbbiek „mindössze” egy hatékony bombázót akartak fejleszteni a FCAS-ból, Párizs viszont nukleáris fegyverek szállítására használta volna a „szupervadászrepülőt.”
Ha valakiben egy szikrányi remény is lángolt, hogy az Európai Unió képes a közös katonai fellépésre, gyorsan felejtse el! Berlin és Párizs úgy döntött, hogy leállítja az elmúlt években folyamatosan a politikai és ipari viszály kereszttüzébe kerülő Future Combat Air System (FCAS) közös vadászgép-projektjét.
„Macron elnök és a pénzügyminiszter közös következtetésre jutott, hogy az érintett vállalatok nem tudnak megállapodásra jutni egy közös vadászrepülőgép építéséről. Merz pénzügyminiszter ezért azt tanácsolta Macron elnöknek, hogy ne folytassa tovább a közös vadászrepülőgép építését”
– mondta egy tisztviselő az Euractiv nevű lapnak.
Az FCAS vadászgép-projektet Európa egyik legambiciózusabb védelmi programjának tartották. Németország, Franciaország és Spanyolország egy következő generációs hálózatba kapcsolt légiharc-rendszer közös fejlesztését tűzte ki célul, amelynek a 2040-es években kellett volna szolgálatba állnia.
Ehhez képest
- a 2017-ben tervezett indítást egy hosszas ipari vita követte,
- majd 2022 decemberében, amikor már javában zajlott az ukrajnai háború, nagy nehezen aláírták a fázis 1b nevű szerződést, amely már ténylegesen elindította a program koncepcionális és technológiai fejlesztési szakaszát.
Az egész projekt nem élt meg három évet, a fokozatosan egyre magasabbra, végül 100 milliárd euróra taksált elképzelés végül a szakadék szélére került és leállt. Vagyis a mostani bejelentéssel inkább már csak formálisan és szimbolikusan temették el végleg a projektet, a gyakorlatban ez már egy éve megtörtént.
A két védelmi minisztériumot most egy közös munkaterv kidolgozásával bízták meg a „védelmi ipari együttműködés” terén, amely „néhány reális, releváns projektre” összpontosítana – mondta a tisztviselő. Részleteket egyelőre nem tudunk, hogy mik ezek a projektek, annyi viszont bizonyos, hogy ezek még a legelső fázisokban járnak, és elnézve a francia–német együttműködést, a megvalósítás itt is elhúzódik majd, ha egyáltalán valóban sikerül a tervet végrehajtani.
Mi gátolta az együttműködést?
A hírek szerint mindkét fővállalkozó – a Dassault Aviation Franciaország számára és az Airbus Defence and Space Németország számára – vezetői nézeteltérések miatt nem tudott együttműködni.
Egyrészt a két elképzelés közötti szakadék túl nagy volt ahhoz, hogy áthidalható legyen, hogy milyennek kellene lennie a jövőbeli vadászgépnek. Merz nemrég rámutatott, hogy Berlinnek más igényei vannak a vadászgéppel szemben, mint Párizsnak, amelynek egy nukleáris fegyverek hordozására alkalmas repülőgépre lenne szüksége. Németország ehelyett egy nagy hatótávolságú bombázót keresett.
Másrészt abban sem volt egyetértés, hogy melyik gyár mekkora részt kapjon a legértékesebb fejlesztési fázisokból.
Az Airbus az elmúlt hónapokban azt javasolta, hogy válasszák le a vadászgépek komponensét az átfogó légi harcrendszerből, ami lehetővé tenné Németország és Franciaország számára, hogy saját repülőgépeket fejlesszenek ki. Eszerint a javaslat lehetővé tenné Berlin és Franciaország számára, hogy saját repülőgépeket gyártsanak, de ugyanazt az alapul szolgáló felhőalapú szoftvert használják, ezáltal növelve az együttműködési képességet.
Egymásnak torkának ugorva
Ahogyan az lenni szokott, egymást vádolták a gigaprojekt leállásáért. Marie-Agnes Strack-Zimmermann, az Európai Parlament biztonsági és védelmi bizottságának német elnöke azt mondta, a bejelentés „nem érte meglepetésként”, majd a francia Dassault-t hibáztatta a projekt kudarcáért.
„A jó hír az, hogy ez a pénz nem veszett el. Az első részlet alapkutatásra ment, és erre az alapra fogunk tovább építeni”
– hangoztatta az X-en is, hozzátéve, hogy egy másik európai partnerség, amelyben az Egyesült Királyság, Svédország és Spanyolország vesz részt, „életképes alternatívát” kínál.
„Most a végrehajtásnak is helyesnek kell lennie. Ez Európa biztonságáról szól. Végre véget kell vetnünk a nemzeti széttöredezettségnek, és kontinensünk érdekében kell cselekednünk.”
Itt már nemcsak a FCAS-projekt bukott meg
A szép szavak mögött azonban sötétebb következményekkel kell számolni. A projekt bedőlése ugyanis hatalmas presztízsveszteség az uniós védelmi együttműködés számára, amelyet már a New York Times is kritizált.
A két legnagyobb uniós hatalom hadiipara képtelen volt az integrációra. Ezzel párhuzamosan a rivális brit–olasz–japán fejlesztésű, szintén hatodik generációs, lopakodó vadászgép kifejlesztésére szolgáló projekt (a Global Combat Air Programme, GCAP) lépéselőnybe kerülhet, és sok európai ország kénytelen lesz továbbra is amerikai (például F-35-ös) harci repülőket vásárolni önálló európai alternatíva híján. Ráadásul a GCAP-ot hangsúlyosan a csendes- és atlanti-óceáni térségekre optimalizálják Japán és az Egyesült Királyság igényei miatt, amelyek nagy hatótávolságot és nagy sebességű járőrözési képességet jelentenek.
Bár az is nagy kérdés, hogy Franciaországon és Németországon kívül vajon hány uniós tagállam vásárolt volna – valószínűleg – méregdrágán egy "szupervadászrepülőt", hogy aztán az adott esetben Ukrajnában kössön ki? A projekt bukását érdemes innen is vizsgálni.
Kiemelt kép: A "nagy szupervadászrepülő", a FCAS. Fotó: AFP/Nurphoto/Nicolas Economou.
