Háborúra fel! - Ki valójában a nemrég megválasztott NATO-főparancsnok?
Nincs egy éve, hogy a sajtóban csupán felvetődött a NATO európai főparancsnokának neve, már ott tartunk, hogy a washingtoni katonai vezetés amerikai segítség nélkül vinné be a háborúba teljes Közép-Kelet-Európát. Alexus G. Grynkewich nem lacafacázik, ha Ukrajnáról van szó: egyszemélyes döntésével egy egyszerű incidensnél is Lengyelország, Románia vagy a balti államok a fronton találhatja magát. Kicsoda Grynkewich és mégis mit szeretne Európával?
"Örömmel vettem részt Alexus G. Grynkewich tábornok, a NATO Szövetséges Erők Európai Főparancsnoka, valamint Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter és a magyar védelmi vezetés más magas rangú képviselőinek találkozóján. Grynkewich tábornok méltatta Magyarországot mint a NATO közel 30 éve megbecsült tagját, amely folyamatosan hozzájárul a Szövetség misszióihoz, előmozdítva ezzel a NATO egészének biztonságát" – nyilatkozta néhány napja Caroline Savage, a budapesti amerikai nagykövetség ügyvivője.
Elsőre csupán egy szokásos diplomáciai etikettnyilatkozatra bukkanunk, amiből nem következne semmi. Aztán laikusként egy számunkra ismeretlen névre pillantunk: Alexus G. Grynkewich-ére. Aggodalomra semmi ok, az amerikai tábornok nevét a katonai szakértők is csupán nem egész egy éve tanulták meg, ugyanis júliusban őt jelölte Donald Trump a NATO európai főparancsnokának, hogy aztán szeptemberben meg is válassza a washingtoni szenátus.
Egy olyan pozícióra, amelynek betöltésével kapcsolatban az Egyesült Államok fontolgatta, hogy lemond róla még tavaly márciusban.
Pedig nem jelentéktelen tisztségről beszélünk. Az Európai Szövetséges Hatalmak Legfelsőbb Parancsnoka (röviden: SACEUR) a NATO két stratégiai parancsnokának egyike, aki az összes NATO-hadművelet átfogó parancsnokságáért és az Allied Command Operations (ACO) vezetéséért felel. Hagyományosan aki ezt a tisztséget megkapja, az automatikusan előlép az Egyesült Államok Európai Parancsnokságának (EUCOM) vezetőjévé is.
Akkor hát miért dobta volna el Washington ezt a nem éppen jelentéktelen pozíciót? Trump és vele együtt a Pentagon azért ment neki különösen a nyugati szövetségeseknek, mert úgy vélte, nem tesznek meg mindent az amerikai érdekekért, és a „megúszásra” törekednek. Úgyhogy Trump a fejébe vette, csökkenti katonai kötelezettségvállalásait az öreg kontinensen, és ezzel együtt rábírja Európát, hogy vállaljon nagyobb felelősséget és pénzügyi terhet a saját védelmében.
Tehetséges tábornokból fékevesztett parancsnok?
Ilyen körülmények között térünk vissza Grynkewich NATO-parancsnoki megválasztásához, akit a Pentagonon belül széles körben Amerika egyik legígéretesebb tábornokának tartanak. Korábbi F-16-os és F-22-es pilótaként négy évet töltött a Központi Légierő törzsében, ahol az amerikai hadsereg közel-keleti vezetésében segédkezett, beleértve az ottani légierő-komponenst is. 2024 áprilisában lépett be a Vezérkari Hadseregbe, és azóta az amerikai erők világméretű irányításában segédkezett abban az évben, amelyet az ukrajnai és gázai háborúk, valamint Kína növekvő katonai ereje jellemzett. Ebben a szerepében szorosan együttműködött a Pentagon ukrán önvédelmi támogatásában is.
Talán ennek is köszönhető, hogy az amerikai elnökkel ellentétben a főparancsnok sokkal elkötelezettebb Ukrajna mellett, aminek nem egy ízben hangot is adott. Például az ukrán haderőt nemcsak támogatandó félnek, hanem a „katonai innováció mintaképének” nevezte.
Nincs semmi, ami annyira fellendítené az innovációt, mint a harci műveletek; amikor az életed múlik rajta, megváltoztatod, amit csinálsz
– mondta Grynkewich, amikor az ukrán erők pilóta nélküli rendszerek és azok gyártásainak az integrációjáról beszélt.
Dandárszinten nem évek, hanem napok alatt képesek az ukrán katonai egységek kapcsolatot kialakítani egy olyan ipari partnerrel, amely az innovációt ösztönzi
– hangoztatta a Defence Industry Europe nevű lap szerint.
Felforgatva a NATO-t a Pentagon és Ukrajna kedvéért
És hogy ezzel párhuzamosan mit tanácsol az európai nagyhatalmaknak? A lehető leggyorsabban juttassák el fegyvereiket a frontra, különösen az a Németország, amelynek Patriot légvédelmi rendszereit egyenesen Volodimir Zelenszkij kezében látná szívesen.
Sőt, mi több. Parancsnoki vezetését tavaly azzal kezdte, hogy a NATO történetében évtizedek óta először újraírta a szövetség integrált lég- és rakétavédelmi terveit. A korábbi, klasszikus ballisztikus rakéták helyett az olcsó pilóta nélküli légi járművek (drónok), a cirkálórakéták és a hiperszonikus fegyverek elleni védelemre összpontosítana.
De már nem külön amerikai és európai védelmi iparra alapozva. Grynkiewich egy olyan transzatlanti védelmi bázis létrehozásáért lobbizik, amely teljesen alárendelődne a Pentagonnak. Mindezt annyira komolyan gondolja, hogy ő volt az, aki Mark Rutténél elérte, hogy a NATO-tagállamok GDP-jének öt százalékát fordítsák védelmi kiadásra. Hogy miért volt erre ilyen gyorsan szükség? Saját szavai szerint Grynkewich a NATO-t egy hosszú távú „kétfrontos háborúra” készíti fel Oroszország és Kína felől.
Háborúba küldené Grynkewich a keleti szárnyat?
Ha valóban lesz is ilyen, a nyilatkozatai alapján a parancsnok nem kíván amerikai katonai segítséget adni Európának.
Épp ellenkezőleg. Grynkewich támogatta azt az elképzelést, hogy az európai NATO-szövetségeseknek kell átvenniük a hagyományos szárazföldi védelem irányítását, miközben az amerikai hadsereget a csendes-óceáni térségre csoportosítják át.
És ez még nem minden: Grynkewich Ruttéval közösen elindította az Eastern Sentry hadműveletet, amely papíron egy egységes, többnemzeti légvédelmi hálót hoz létre a Baltikumtól a Fekete-tengerig. A parancsnokság közlése szerint a neki alárendelt szövetséges vadászgépek, köztük
- holland F-35-ösök,
- francia Rafale-ok
- és német Eurofighterek
azonnali reagálású, integrált védelmet biztosítanak a keleti tagállamok felett.
Ez mind jól hangzik, csakhogy ennek az intézkedésnek komoly ára van: Grynkewich egy olyan, a keleti szárny koordinálásáért felelős új parancsnoki központot hozott létre, amely közvetlen felhatalmazást ad a SECOUR-nak, vagyis személyesen neki arra, hogy valós időben, bürokratikus körök nélkül csoportosítson át légvédelmi eszközöket oda, ahol éppen incidens (vagy annak tulajdonított esemény) történik. Nem véletlen az incidens megfogalmazás: nem muszáj irányított támadást elszenvednie például Lengyelországnak, Romániának vagy éppen a balti államoknak, elég ha egy eltévedt orosz drón csapódik bele valamelyik keleti tagállamba.
Ne felejtsük el, hogy míg Lengyelország 2025 szeptemberében okozott súlyos pánikot több eltévedt orosz drón, addig Romániában alig néhány napja csapódott be – szintén eltévedtnek tűnő – pilóta nélküli harci jármű egy galaci panelházba. Ám ahogyan Donald Tusk lengyel miniszterelnök – kivételesen helyes döntést hozva – nem állapította meg a hadi állapotot Oroszországgal szemben, úgy a szintén nyugatbarát Nicusor Dan román elnök sem tette meg ezt – egyelőre.
Ám mindez megváltozhat – ugyanis a döntés már nem a kezükben van. Hanem az egyre inkább háborúra készülő Grynkewich-ében.
A parancsnoknak pedig kiváló partner lehet az a magyar honvédelmi miniszter, Ruszin-Szendi Romulusz, aki még vezérkari főnökként a NATO zárt ajtók mögötti ülésein – a magyar kormány hivatalos álláspontjával ellentétben – nyílt Ukrajna-barát nyilatkozatokat tett, és többek között a „Szlava Ukrajini” (Dicsőség Ukrajnának!) köszöntést is használta hivatalos egyeztetéseken.
Kiemelt kép: Alexus G. Grynkewich tábornok, a SACEUR parancsnoka, valamint Maik Keller vezérőrnagy, az NSATU helyettes parancsnoka rövid ismertetőt kap arról a műalkotás-sorozatról, amely a NATO Ukrajnának nyújtott támogatását hivatott megörökíteni. Fotó: NATO.
