Magyar Péter nem tudja, hogyan működik az ország, amit vezet
Egyre több jele van annak, hogy a jogász végzettségére rendkívül büszke, azt rendszeresen hangoztató miniszterelnök nincs képben a magyar közjogi berendezkedéssel. A lex Orbán néven ismertté vált alkotmánymódosítás, és a politikai rendszer működésével kapcsolatos megnyilvánulásait illetően Magyar Péter olyan gyakorisággal fut vakvágányra, amely már a középiskolai állampolgári ismeretek szintjén is kellemetlen helyzeteket jelentene egy vizsgaszituációban. Így felmerül a kérdés, hogy vajon Magyarország miniszterelnöke számára saját tudatlansága okán ismeretlen-e a magyar közjogi rendszer, vagy olyan tanácsadók állnak mögötte, akik valamilyen teljesen más keretrendszer logikája szerint gondolkodnak.
Nehéz eldönteni, hogy Magyar Péternek a saját gondolatait is külföldi tanácsadók írják-e, vagy önerőből nincs tisztában a magyar jogi és politikai rendszer működésével a jogvégzett miniszterelnök. Hiába bizonygatja ugyanis saját és kollégái szakmai felkészültségét, ha önmaga is rendre megzavarodik az ország működését illetően.
Ilyen zagyvaság volt például az, amikor a köztársasági elnököt azzal szólította fel a kegyelmi iratok közzétételére, hogy szerinte Sulyok Tamás egy önálló hatalmi ág képviselője köztársasági elnökként.
Hogy mennyire hiányos a Tisza Párt ismerete az általuk működtetett rendszert illetően, azt jól mutatja, hogy Porcher Áron még rá is kontrázott Magyar Péter tudatlanságára, és a hatalmi ágak elválasztásának természetéről értekezett- láthatóan annak bármiféle ismerete híján.
Aki ugyanis nemcsak járt a jogi karra, de tanult is ott, az nemcsak azt tudja, hogy a demokratikus berendezkedésű országokban mely hatalmi ágakhoz milyen intézmények tartoznak:
- bírói hatalom: a bíróságok
- törvényhozói hatalom: a parlament
- végrehajtói hatalom: a kormány
Vagyis Magyarország esetében, ahol a köztársasági elnök nem tagja a kormánynak, az elnök nem tartozik a hatalmi ágakhoz. Ehelyett egy a hatalmi ágak felett, a nemzeti egységet megtestesítő entitás, az alkotmányosság őre, amely a hatalmi ágak hatalomgyakorlásának végső korlátja. Ilyen értelemben tehát- ha érteni véljük, hogy mire akart kilyukadni Magyar Péter- valójában a miniszterelnök sértette meg a hatalomi ágak elválasztásának elvét azáltal, hogy nyomást akart gyakorolni a köztársasági elnökre.
Annyiban nem tévedett a miniszterelnök, hogy létezik olyan rendszer, ahol az elnök a hatalmi ágak közé sorolható.
Csakhogy ezt a rendszert nem Magyarországon, hanem az olyan országokban kell keresni, ahol az elnök a kormány feje. Például az Amerikai Egyesült Államokban vagy más, úgynevezett prezidenciális rendszerekben.
A lex Orbán nemcsak a jogállamiságot, hanem a józan észt is sérti
Egyel érdekesebb kérdés a lex Orbán témaköre, ami már messzebbre vezet, mint a Sulyok Tamással kapcsolatos elszólás. A miniszterelnöki cikluslimithez hasonló intézkedés ugyanis nem véletlenül nem létezik sehol: egyszerűen értelmetlen a közjogi rendszer logikájából kiindulva.
A Tisza javaslatának veleje, hogy aki a rendszerváltás után két cikluson keresztül betöltötte a miniszterelnöki tisztséget, az nem viselheti többet a hivatalt, akármilyen többséggel is nyeri meg pártja a választásokat.
Ez egy- megint csak- prezidenciális rendszerben logikus gondolat lehet: mivel az elnökválasztás (jellemzően) közvetlen módon történik, a választók direkt módon kifejezhetik szándékukat azt illetően, hogy kit látnának az elnöki székben.
Ezzel szemben a parlamentáris rendszerekben a kormányfő mandátuma a parlamenti többség bizalmától függ, ha elfogy mögüle a parlamenti többség, egyszerűen elmozdítható, így értelmezhetetlen, hogy mi a hozzáadott értéke annak a felállásnak, miszerint két ciklust követően a választáson győztes pártnak egy olyan miniszterelnököt kell állítania, aki nem feltétlenül bírja a párt olyan széles körű bizalmát, mint az előző két ciklusban regnáló vezető.
Nem véletlen, hogy a miniszterelnöki ciklusok korlátozását egy korábbi állásfoglalásában a Velencei Bizottság is ésszerűtlennek tartotta. Ahogy a világ legtöbb tagállama is, hasonló szabályozás a miniszterelnököket illetően ugyanis sehol sincs érvényben- hasonlót csak Banglades kísérelt meg a 2024-es alkotmányreform idején, azonban egyelőre ott sem került bevezetésre.
Nem beszélve arról, hogy fenti rendelkezés egyértelműen a válaszójog korlátozásának minősül, hiszen keretek közé szorítja a választhatóságot. Vagyis a választók nem feltétlenül szavazhatnak arra a politikusra, akit a miniszterelnöki székben szeretnének látni.
A probléma tehát ebben az esetben ismételten az, hogy Magyar Péterék úgy kommunikálnak a nyilvánosságban- és ami rosszabb, úgy is alkotnak jogszabályokat-, mint akik soha nem olvastak még a magyar közjogi rendszer működéséről.
Nem értik az ország működését, vagy valami egészen más áll a dolog mögött?
Hogy ezek a banális hibák miből erednek, arra három magyarázat létezhet:
- a miniszterelnök és stábja felkészületlen, emellett híján van az általános műveltségnek,
- a külföldi tanácsadók munkaanyagait nem finomhangolták a magyar közjogi berendezkedésre,
- vagy a Tisza Párt a teljes közjogi berendezkedést tervezi megváltoztatni.
Az első lehetőséget zárójelbe téve érdemes megvizsgálni, hogy mi szól az utóbbi kettő mellett.
Tarr Zoltán, a frissen kinevezett kultúráért felelős miniszter még a kampány során beszélt arról, hogy a Tisza a Tusk-kormány igazságügyi reformját tekinti példának, az azt előkészítő szervezetekkel pedig már akkor is szoros együttműködésben álltak.
„Lengyelországban, ami a Tusk-kormány újbóli színrelépését eredményezte, alapvetően az igazságszolgáltatás reformjából indult, vagy arra épült. Volt egy 11 fős jogásztársaság, akik előkészítették, nagyon komoly, több hónapos, másfél éves munkával azt a reformot, és ahhoz kapcsolódóan nagyon sok mindent, amivel az a változás, ami Lengyelországban megtörtént, megtörténhetett. Ez sem titok, ezzel a csoporttal mi intenzív kapcsolatban vagyunk. (…) Megvan a kapcsolatunk a lengyel emberekkel, közösségekkel, akik motorjaik voltak a lengyelországi változásoknak, és most is jelen vannak mindabban, ami ott történik.”
- mondta Magyar Péter akkori helyettese.
A Tarr által meg nem nevezett szervezet, amely összeállítója volt a reformcsognak a Stefan Batory Alapítvány, amely saját oldalán részletezi a javaslat összeállításának folyamatát. Az ő beszámolójuk szerint egy 17 fős jogtudósokból álló csapat dolgozta ki a tervezetet, a munka pedig mintegy 3 évig tartott.
A Stefan Batory Alapítvány weboldalán arról ír, hogy a nyílt társadalmat támogató NGO-k hálózatának tagja, lengyelországi partnerük a Transparency International Lengyelország, nemzetközi partnerük pedig Soros György alapítványa, az Open Society. Ennek a hálózatnak a tagjai pedig a javaslat összeállításában is részt vettek.
A Stefan Batory a javaslatról szóló összefoglalójában arról ír, hogy a 17 fős jogászcsapat mellett NGO-k egész sora vett részt a lengyel igazságügyi reform megalkotásában. Ezek közül legalább kettő biztosan tagja annak a hálózatnak, amely felbukkant a magyarországi ellenzék 2022-es kampányának finanszírozása mögött is. Mint ismert, akkor összesen mintegy 3 milliárd forintnak megfelelő dollárral támogatta az egyesült ellenzék kampányát az Action for Democracy nevezetű amerikai kampánydonor szervezet, amelynek vezetője Korányi Dávid, Karácsony Gergely korábbi tanácsadója.
Ez volt az a szervezet, amely 3 milliárd forintnak megfelelő dollárt küldött a magyar ellenzéknek a 2022-es kampányban, és amely az amerikai Demokrata Párt nemzetközi inkubátoraként tevékenykedik. Innen nézve nem tűnik meglepőnek, hogy Magyar Péter legfontosabb kormányzati attrakciói egy kissé tájidegenek a magyar politikai környezetben, ugyanakkor kiválóan illeszkednek az amerikai közjogi struktúrába.
A másik opció, hogy Magyar Péter egy félprezidenciális vagy prezidenciális rendszert tervez bevezetni, amely forgatókönyvet alátámasztja, hogy közvetlen elnökválasztást szorgalmaz a miniszterelnök.
Ebben az esetben minden bizonnyal Magyar Péter az elnöki székben folytatná pályafutását, és egy ilyen szisztémában sem a miniszterelnöki cikluslimit, sem az elnöki mandátum-korlátozások nem hatályosak az esetében. Magyar Péter tehát akár 16 évre is bebetonozhatná magát a kormány-, majd az államfői székbe egy miniszterelnöki újrázást követően.
Minthogy a miniszterelnök tett utalást arra, hogy "egy átmeneti időre" a köztársasági elnököt még továbbra is az Országgyűlés fogja választani, az sem biztos, hogy ehhez a szerepváltáshoz választási győzelemre lesz szüksége a miniszterelnöknek a biztos kétharmados többség birtokában.
Ebben az esetben Magyar Péter már nem véletlenül utalt a köztársasági elnöki hivatalra, mint önálló hatalmi ágra. Eszerint a forgatókönyv szerint ugyanis a miniszterelnök nem tévedett volna, csak előre szaladt néhány évvel.
