Gyurcsány nemcsak a miniszterelnöki posztot, de a dadaista költők díját is megcélozta

Gyurcsány Ferenc szombaton bejelentkezett a miniszterelnöki posztért, hétfőn pedig már egyenesen posztmodern költői babérokra tört. A bukott miniszterelnök egy szabadversben jelentette ki, hogy itt mindenkinek nagyon rossz. Nem vagyunk a pszichiátria avatott kutatói, de ennél a pontnál talán érdemes lenne szakemberhez fordulni, vagy legalább letenni azt a “vizesüveget”.

Nem ez az első alkalom, hogy a pápai Ady – vagy Kassák Lajos, netán Tristan Tzara – megörvendeztette követőit költészetével. Írt már a “közszerelemről és hazafiságról”, volt hogy Szabolcska Mihály-parafrázissal állt ki Kósa “Lala” mellett, egyúttal kijelentve, hogy ő bizony erős, kemény és szilárd (mint a… – a szerk.), de arra is akadt példa, hogy dadaista remekműben érvelt a rozéfröccs ellen. Nehéz követni, de ma ismét remekelt és szabadverssel szállt le közénk, prózai halandók közé. A mű címe: Rükverc.

Rükverc

Magyarország hátra megy, nem előre.

Mert a zsákutcából másképp nem lehet kijönni. Orbán Viktor, na meg pártja és kormánya vezette zsákutcába Magyarországot. Orbánnak és rendszerének kell rükvercbe kapcsolni.

Tisztességes ellenzéki politikus, párt soha nem ült be Orbán autójába. Nem javaslom, hogy közülük bárki most kéredzkedjen be.
A tisztesség nem vezethet bűnrészességhez.

Nehéz út jön.
Kiszolgáltatott az ország.
A rendszer ellenünkben épült fel.
Nem kell, nem szabad megmenteni Orbánt.
Nem vállalhatunk felelősséget azért, amit éppen azért építettek, hogy maguknak rabolják az országot, hogy tönkretegyék a hazát, bennünket.

Mondják: a nemzet, az Isten, a kereszténység, a család nevében.
Nem.
Maguknak loptak. Minket meg megbecstelenítettek.

A zsákutca végén fal van. Itt a vége.
Ti kitolattok.
Az ország meg megy tovább.
Veletek, de nélkületek. 

https://www.facebook.com/photo/?fbid=585870929562417&set=a.350697579746421

Komoly műelemzésekbe is foghatnánk a Rükverc című “zseniális” alkotás kapcsán, de nehéz szavakat találni eme remekművet olvasva. A középiskolában tanult verstani ismeretek a költészet ilyen ragyogó gyöngyszemét látva eloszlanak, mint a Jobbik szavazóbázisa. Csak néhány kérdés merül fel bennünk, miközben úgy ocsúdunk a poézis extázisából, mint a DK elnöke egy hajnalba nyúló pártkonferencia után a kanapén: miért? De tényleg, miért? Honnan ez a bizonyítási kényszer? Drága Ferenc, azt már tudjuk, hogy Ön kormányfőnek pocsék, miért kell azt is bebizonyítani, hogy a művészetekhez sem ért? Kérjük, legalább azt a maréknyi hitet hagyja meg nekünk, hogy ha kormányozni nem is, de fogalmazni még legalább tud. Legközelebb legyen inkább próza: abban nemcsak előny, de elvárás is, hogy valaki jól hazudjon, abból lesznek az izgalmas sztorik. Az talán menne, tudja, reggel, délben meg este is.

Forrás: Facebook; Fotó: illusztráció