A baloldal nem lop, csak egyenlít
A jogállamot 16. éve siratók kedvenc érvelése szerint a mindenkori messiásnak és a sleppnek (ezutóbbi általában ugyanazokból az emberekből áll) azért szabad lopnia, mert az Orbán. A közéleti mazochizmus egy igencsak jellegzetes kórképe ez az érvelés, ahol az Izaura felszabadítására gyűjtő jólelkű ostobaság találkozik a végtelen gyűlölettel. Ebből születik meg az a megfejtés, miszerint Bódis Kriszta lenyúlhat 1 milliárd forint pályázati pénzt, mert ő még az ő tudomásuk szerint eddig nem lopott, s így inkább neki jár, mintsem azoknak, akik szerintük már loptak. De ha már félünk a tolvajtól, nem lenne egyszerűbb olyanokra szavazni, akiknek legalább nincs papírjuk arról, hogy lopnak?
A mindenkori ultima ratio az Orbán-kormánnyal szemben, hogy lopnak. Többnyire olyan embereket társítanak ehhez a képzethez, akik vagy börtönben, vagy eljárás alatt vannak. Ezekhez csatlakoznak azok, akik nem állnak büntetőeljárás alatt, de vagy rég kitagadott a közösség, vagy nem is volt részese annak. Ezek az illetők azért vannak eljárás alatt, vagy körön kívül, mert a jobboldal sem akar velük azonosulni. Utóbbi táborba egyébként az ellenzékiek éppen aktuális kedvenc embere is beletartozik, de erről sokan, sokat írtak már.
Szóval a mindenkori, most éppen tiszás pártszínezetű botrányokra két olyan válasz van, ami a jogállam hívei szerint a legelvetemültebb bűncselekményt is felülírja: ki az a Zsolti bácsi és 650 milliárd, MNB.
Lopni bűn
Az előbbi kapcsán látszólag senkiben nem merült fel opcióként, hogy ismerünk olyan Zsolt keresztnevű férfi pedagógust, aki kifejezetten kereste fiatal gyerekek társaságát, és akit éppen a most tiszás és gyermekvédő balos csapat védett az utolsó csepp véréig. Természetesen Semjén Zsoltot akkor is tényként tálalták egyes úgynevezett „hitelesen tájékoztató orgánumok”, csak azért, hogy aztán gyorsan visszakozzanak.
Az MNB kapcsán Matolcsy és köre volt az a Magyar Péter, aki értett is valamihez. A nyomozás jelen állása szerint a tőzsdepiac azonban nem tartozott a kompetenciáik köré. Az MNB-üggyel az a baj, hogy bár lopni bűn, ostobának lenni nem az. Egyelőre azt próbálják meg összerakni a hatóságok, hogy ostobaság történt-e, vagy lopás. A hiányzó összeg ugyanis nem csak úgy eltűnt, hanem az abból vásárolt eszközök részvénypiaci értéke zuhant olyan drasztikusan, hogy gyakorlatilag köddé vált a befektetés. A megtakarításaikból értékpapír alapon megtakarító nyomorgó tiszásoknak azt hiszem, az árfolyamkockázat jelenségét nem kell megmagyaráznom.
Ettől még az elszámoltatás társadalmi igénye jogos, csak éppen azok a jogállamisági normák nem engedik, amelyeket 16 éve siratnak el a mindenkori ellenzékiek.
Többnyire ezekre a vélt bűnökre alapozva relativizálnak olyan bűncselekményeket, mint hogy 1 milliárd forint külföldi támogatás el lett-e számolva, vagy sem. De felteszem a kérdést: ha Matolcsy és köre tényleg kirámolt (volna) 650 milliárdot a Nemzeti Bankból, akkor arra az a megoldás, hogy Bódis Kriszta nyúljon le 1 milliárdot a rászoruló roma gyerekektől? Ezzel mégis mit nyer a magyar társadalom? Persze, a 650 milliárd nincs arányban. De ha a nincstelenektől is képes valaki 1 milliárdot lenyúlni, vajon mire számíthatunk tőle, kezében az államkassza kulcsaival?
Egyébként meg nem látom ugyanezeknek a tiszás hőbörgőknek a kommentjeit a Telex-444-HVG szentháromság zebrás és MNB-s cikkei alatt, hogy (új, érdemi információk hiányában) ne erről beszéljetek, hanem arról, hogy hová lettek a cigány gyerekek milliárdjai.
