A Magyar Nemzet Gyurcsány Ferenc életét, politikai pályafutását és a felszín alatt megbúvó, a nyilvánosság számára kevéssé ismerhető összefüggéseket bemutató sorozatának korábbi részeiben a lap bemutatta azt a hátországot, amely Gyurcsány Ferencnek lehetővé tette, hogy a nagypolitikában is villámkarriert fusson be. Ebben szerepet játszott a KISZ-es mozgalmi múltjában gyökerező kapcsolatrendszere, hálózatépítő rutinja, a vagyonából eredő pénzügyi függetlensége, valamint egy, a titkosszolgálatokból, illetve azok környékéről verbuválódott háttércsapat. A negyedik részében ezúttal a politikus Gyurcsányt mutatják be, aki Medgyessy Péter megbuktatását követően kormányfőként egy agresszív, hazug kampánnyal 2006-ban győzelemre vezette a szocialistákat.
A Magyar Nemzet csütörtökön felidézte, hogy az MSZP vezérkara még sokkos állapotban volt az 1998-as választási vereség miatt, amikor Gyurcsány Ferenc több, nagy visszhangot kiváltó, a Népszabadságban megjelent cikkében kritizálta a pártvezetést, arra vezetve vissza az MSZP válságát, hogy elmaradt a belső átalakulás. Gyurcsány akkoriban lépett be a szocialista pártba, ahol aztán villámkarriert futott be, hiszen négy évre rá már a miniszterelnöki bársonyszékben ült.
Út a hatalomba
A lap az írásban emlékeztetett: a szocialisták 2001-ben a pártonkívüli Medgyessy Pétert nevezték meg kormányfő-jelöltjüknek. Medgyessyt Gyurcsány nemcsak anyósa révén ismerte – Apró Piroska egyetemi szerelméről van szó –, hanem az üzleti életből is, hiszen cégeik tandemben nyerték meg 1999-ben a szocialista vezetésű pécsi önkormányzat tanácsadói tenderét. Medgyessy az MSZP vezetésének belharcaiban korábban nem érintett tanácsadói körrel érkezett meg a Köztársaság téri pártszékházba. A kampányban őt segítő stábnak Gyurcsány Ferenc mellett tagja volt kommunikációs szakemberként Gál J. Zoltán, Braun Róbert és Keszthelyi András, továbbá Dobrev Klára, Gyurcsány felesége. Utóbb, a kormányzati munkára való felkészülés jegyében csatlakozott hozzájuk Kiss Elemér későbbi kancelláriaminiszter és Draskovics Tibor leendő miniszterelnöki kabinetfőnök is.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök (j) és Medgyessy Péter volt miniszterelnök az MSZP országos európai integrációs tagozata által Európa mi vagyunk címmel rendezett zártkörű konferencián a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének székházában 2005. november 12-én. Fotó: MTI/Illyés Tibor
Gyurcsány Medgyessy stratégiai tanácsadója lett. A korabeli sajtóértesülések szerint Apró Piroska ajánlotta vejét Medgyessy figyelmébe.
Gyurcsánytól származik egyebek mellett a „köteles beszédként” elhíresült, Kövér László elleni lejáratókampány ötlete, amellyel Debreczeni József Az új miniszterelnök című könyvében el is büszkélkedik – emelte ki a Magyar Nemzet.
Mi csináltuk meg a köteles akciót is. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív, és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, és mi összerakjuk. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó meg a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés
– idézte Gyurcsányt a lap. Gyurcsánynak az erkölcsileg kétes politikai marketingguru szerepe mellett ideológusként is komoly hatása volt Medgyessy programjára.
A politikai és a gazdasági rendszerváltást követően elérkezett az idő a jóléti rendszerváltásra
– írta például a Magyar Hírlap 2001. március 12-i számában, és emlékezetes, hogy a „jóléti rendszerváltás” jelszavával nyert és alakított kormányt 2002-ben az MSZP és az SZDSZ. Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy bár Gyurcsány dolgozatai még olyan reformokat sürgettek, mint például a társadalombiztosítás átalakítása, ebből Medgyessy megvalósult programjában csak az iszonyatos kiköltekezést okozó szociális ígéretek maradtak meg.
Ron Werber, az ember a sikerek mögött
A Magyar Nemzet az írásban felidézte: az MSZP 2002-es választási győzelmében nagy szerepe volt az izraeli, de magyar felmenőkkel is rendelkező kampánygurunak, Ron Werbernek, aki abban hozott újat, hogy egy Nyugat-Európában és Amerikában már megszokott, de Magyarországon addig ismeretlen negatív kampányt vezényelt le.
Ron Werber honosította meg Magyarországon a nálunk korábban ismeretlen negatív politikai kampányt. Fotó: MTI
Werber nagy hangsúlyt helyezett a szervezésre, a választók személyes meggyőzésére, a szavazókról szóló adatok összegyűjtésére, a mozgósításhoz elengedhetetlen lista összeállítására. Ron Werber megszakításokkal 2014-ig dolgozott a szocialistáknak, akiktől végül haraggal vált el.
A Medgyessy-féle ügynökkormány ágyazott meg Gyurcsánynak
Medgyessy hatalma már kormányzása kezdetekor mélyütést kapott: 2002. június 18-án, alig néhány héttel a kormányalakítás után a Magyar Nemzetben megjelent a Titkos ügynök a kormány élén című írás. A kormányfő III/II-es szolgálati érintettségét feltáró D–209-es ügyet a reggel hatkor kelő és újságot olvasó Gyurcsány vette észre először a volt kampánytagok közül. „Végül én riasztom Gált, én riasztom Draskovicsot ebből az informális tanácsadói státusomból” – emlékezett vissza Gyurcsány Ferenc. Debreczeni Józsefnek azt is hozzátette, hogy „Medgyessy közben tartja ezt az újságírói konferenciát, én pedig próbálok Gál Zolival valamit kitalálni, hogy mit lehetne ebben az ügyben tenni”. A két száznapos program iszonyatos kiköltekezése azonban ekkor még magasan tartotta az MSZP és a kormányfő népszerűségét. A bajok csak később, 2003-ban kezdődtek. A pártban Gyurcsány ekkor még mindenesetre nem volt túl népszerű, mindössze az MSZP országos választmányi tagságáig vitte, ez azonban arra elég volt, hogy gyorsabban előrejusson. Első kormányzati megbízatását 2003 nyarán nyerte el: sportminiszternek nevezték ki, amihez meg kellett válnia stratégiai tanácsadói tisztségétől, és lemondott az Altus tulajdonosi jogainak gyakorlásáról is.
A sportminiszteri megalázás
A Magyar Nemzet írásában jelezte, hogy itt érdemes egy rövid kitérőt tenni annak feltárására, milyen módszerekkel is sikerült miniszteri bársonyszékhez jutnia Gyurcsánynak. Elődje, Jánosi György azért lehetett sportminiszter, mert a szocialista pártban az ezredforduló idején kiegyezett a rendszerváltás utolsó állampárti miniszterelnökét, Németh Miklóst, illetve az új pártelnököt, Kovács Lászlót támogató kör. Némethet támogatta akkoriban Szili Katalin, Juhász Ferenc és Jánosi. Amikor megszületett a paktum, és Németh Miklóst kiszorítva Kovács László lett a pártelnök, a „negyvenesek kompromisszumaként” emlegetett alkuban Németh egykori támogatói is sarzsihoz jutottak. Jánosi így lett az országos választmány elnöke, majd a 2002-es hatalomra kerülés után ifjúsági és sportminiszter. Jánosi a párton belül a gyorsan emelkedő Gyurcsány nyílt kritikusának számított. Amikor Medgyessy leváltotta, Jánosi György sértetten azt nyilatkozta, hogy a kormány átalakításában nem szakmai, hanem politikai szempontok érvényesültek, „nem a társadalmi elfogadottság, hanem a bizalmi elv”.
Gyurcsány miniszterré emelése azért is volt megalázó Jánosinak, mert az MSZP-n belül – választmányi elnökként – akkor még utódja főnökének számított. Gyurcsány alig másfél évet töltött a sporttárca élén, erre az időszakra esett a Zuschlag-ügy.
Jánosi György hiába bírálta nyilvánosan is utódját, a Köztársaság téren ekkorra már új szelek fújtak. A párt rögtön megfeddte Jánosit, szerintük csak a sértettség beszélt belőle. Medgyessy is megvédte Gyurcsányt, mondván, a kilencvenes évek első fele az eredeti tőkefelhalmozás időszaka volt, és akkoriban „nagyon sok ilyen dolog volt”. Gyurcsány tárcavezetőként a parlamentben is többször szenvedett presztízsveszteséget, amikor privatizációs üzletei voltak terítéken, és bizony előfordult, hogy csak Szili Katalin házelnök voksa mentette meg a leszavazástól, mert több MSZP-s és SZDSZ-es képviselő sem nyomott gombot, amikor a sportminiszter válaszát kellett elfogadni.
Medgyessy a következő célpont
Gyurcsány ekkor ismét taktikázni kezdett, és bizalmi szavazást kért magával szemben: ha szükség van rá, akkor álljanak ki mellette – hangoztatta –, ha pedig nincs, azt is mondják meg, és akkor felmentését kéri a miniszterelnöktől. A bizalmi szavazás végül elmaradt, de a trükk bevált: Gyurcsány érzékelhetően erős támogatást kapott, egyúttal megszilárdította pozícióját az MSZP régi vágású vezetőivel szemben. Ezzel egyszersmind vérszemet kapott, és túlterjeszkedve sportminiszteri hatáskörén az ellenzéki Fidesz bírálatába fogott, valamint a párt prominenseinek kíséretében különböző fórumokon az egészségügy, az oktatás reformját sürgette, és egy új Magyarország megteremtésének jövőjéről vizionált. Miközben a régi szocialisták megrökönyödve figyelték az egyre izgágább Gyurcsányt, Medgyessy visszahívta őt tanácsadói testületébe, hogy Kiss Péter kancelláriaminiszterrel közösen kidolgozzák a kormány új gazdaságpolitikai koncepcióját. Gyurcsány felpörgött, és 2004 elején szigorúan belső használatra szánt, Merjünk baloldaliak lenni című vitairatában húsz oldalon, tíz pontban fogalmazta meg vízióját a modern Magyarországról. A dokumentum persze villámgyorsan kiszivárgott, a szocialista vezérkar háborgásától kísérve, ám ekkora már ismét mindenki – a 2004 februárjában Győr-Moson-Sopron megyei MSZP-elnöknek választott – Gyurcsányról beszélt.
Ma már úgy tűnik, hogy Gyurcsány legkésőbb 2004 júniusában, még bőven Medgyessy bukása előtt komoly szervezkedésbe kezdett, ami nemcsak a fővárosi liberális elit, hanem a vidéki lázadó szocialisták meggyőzésében is testet öltött
– emelte ki a Magyar Nemzet.
Az elkövetkező harminc napban Gyurcsány Ferenc (b) helyettesíti Medgyessy Péter miniszterelnököt – jelentette be 2004. augusztus 27-én Kiss Péter kancelláriaminiszter (j) és Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, miniszterelnök-jelölt újságíróknak a Parlamentben. Fotó: MTI/Kovács Attila
Az MSZP népszerűsége eközben rohamosan csökkent, ezért Medgyessy még az európai parlamenti választások előtt jelezte: a voksolás után személycseréket tervez a kormányban. A sajtóban már ekkor felmerült, hogy Medgyessyt leválthatják, hogy megakadályozzák az MSZP teljes erózióját. Gyurcsány eközben egyre vehemensebben kritizálta a kormány tétova lépéseit. Az EP-választásokon végül az MSZP csúfosan leszerepelt, csak kilenc képviselőt küldhettek Brüsszelbe, míg a Fidesz tizenkettőt. Az MSZP-n belüli egység tovább bomlott, a kudarc miatt lemondott Kovács László pártelnök. Általánossá vált a vélekedés a pártban, hogy Medgyessyvel nem tudják legyőzni Orbán Viktort 2006-ban. Medgyessy 2004 augusztusában spanyolországi vakációjáról visszatérve jelentette be a régóta lebegtetett kormányátalakítást, ami Gyurcsány mellett érintette volna az SZDSZ-es Csillag István gazdasági miniszter pozícióját is. A koalíciós partner Szabad Demokraták Szövetsége azonban ezt casus bellinek tekintette, hallani sem akartak róla, mire Medgyessy a Népszabadságnak adott interjújában azzal vádolta meg az SZDSZ-t, hogy tele van korrupciós ügyekkel.
A kormányfő azonban eltaktikázta magát. Elfogyott körülötte a levegő, a két koalíciós párt a háta mögött kezdett tárgyalásba a leváltásáról. Ami Gyurcsánynak nem sikerült 1989-ben, az sikerült 2004-ben: nem temette maga alá az összeomló szocialista rendszer, hanem még időben belső ellenzékinek pozicionálta át magát, így „elitellenes” figuraként maga mögött tudhatta az elégedetlen „talpasok” támogatását. Egy jól irányzott sajtóhadjárattal a kormányfő kihívójaként tüntette fel magát, holott ekkor még csak parlamenti képviselő sem volt. Gyurcsány sikerrel alakította ki magáról azt a képet, hogy alkalmas miniszterelnöknek, és baloldali politikusként vannak elképzelései az ország jövőjéről.
Medgyessy végül 2004 augusztusában jelentette be távozását. Ezt az MSZP „sajnálattal, de megértéssel” fogadta, és közölték: az SZDSZ-szel egyeztetve új miniszterelnököt jelölnek. A szocialisták elnöksége egyhangúlag Kiss Pétert, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert jelölte. Másnap Kiss Péter mellett Gyurcsány is bejelentette, hogy vállalná a miniszterelnök-jelöltséget. A következő napon, augusztus 21-én az MSZP kormányfőjelölő országos választmányi ülésén Kiss százhárom, Gyurcsány pedig kilencvenkilenc szavazatot szerzett.
Augusztus 25-én rendkívüli kongresszust tartott az MSZP, ahol Gyurcsány mellett korteskedett többek között Toller László és Botka László, Kiss Péter mellett pedig Szili Katalin és Lendvai Ildikó. A leadott 624 szavazatból végül 453-at szerzett meg Gyurcsány, aki örömmámorban úszott.
Bukásra ítélve
Gyurcsány Ferenc 2004. szeptember 29-én tette le a miniszterelnöki esküt. Már az első Gyurcsány-kabinet nehéz szocialista örökséggel szembesült, a gazdasági helyzet romlása és a kormányzati tehetetlenség miatt elszabadult a költségvetési hiány, amely az államadósság és a devizaállomány növekedésével az ország hosszú távú mozgásterét szűkítette. Az új miniszterelnök ekkoriban hozta meg azt a stratégiai döntést, hogy sem a korábban általa olyannyira szorgalmazott reformokat, sem az államháztartás rendbetételét nem indítja meg. Ez volt az az időszak, amelyről az őszödi beszédben utóbb maga Gyurcsány így vallott:
Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.
Az első Gyurcsány-kormány időszakára esett a 2005-ös államfőválasztás is, amely megmutatta, hogy hiába volt a szocialistáknak és a szabad demokratáknak többségük, a belharcok miatt ezzel nem tudtak élni. Orbán Viktor több taktikai húzásnak köszönhetően elérte, hogy az általa ellenzékből támogatott Sólyom Lászlót válasszák meg köztársasági elnöknek, nem pedig a szocialisták jelöltjét, Szili Katalint, akiről a koalíciós partner SZDSZ hallani sem akart. Bár az MSZP-nek és a kormánykoalíciónak Sólyom államfővé választása óriási blama volt, Gyurcsány nem szomorkodott különösebben, hogy Szili nem lett köztársasági elnök.
A 2006-os választások előtt az volt a fő kérdés, hogy a két nagy párt, az MSZP és a Fidesz közül melyik nyeri el a hatalmat, illetve a parlamenti küszöb körül mozgó kis pártok közül melyik jut be az Országgyűlésbe. Bár a ciklus közepén még úgy tűnt, hogy a szocialisták a miniszterelnök-csere ellenére is simán elveszítik a választásokat, Gyurcsány 2005 nyarától erőteljes hajrába kezdett, még egy televíziós vitát is összehozott Orbán Viktorral.
Közvetlenül a szavazás előtt, 2006 áprilisában zajlott le Gyurcsány és Orbán miniszterelnök-jelölti tévévitája. Előbbi egész pályás letámadást indított, feltűnően agresszív volt, utóbbi inkább számonkérő stratégiát választott. Gyurcsány – kormányzásához hasonlóan – a vitát is végighazudta. A miniszterelnök azt vágta a Fidesz miniszterelnök-jelöltjének fejéhez, hogy „nem akarhat igaztalan módon nyerni, nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet.”
A 2006-os országgyűlési választásokon az MSZP és az Országgyűlésbe éppen bejutó SZDSZ együtt megszerezte a parlamenti többséget, ezzel Gyurcsány lett az első, aki a rendszerváltás után hivatalban lévő miniszterelnökként választást nyert.
Vezető kép: MTI/Soós Lajos
Facebook
Twitter
YouTube
RSS