Halottak, szentek

Mindenki jön valamiért. Valakiért. Azért vagyunk itt, hogy elvégezzük a dolgunkat, ami közül talán a legfontosabb, hogy megtaláljuk azokat, akik szeretnek, akiket szerethetünk és létrehozzunk egy olyan közösséget, amit aztán családnak nevezhetünk.

DOBÓ ISTVÁN PÉTER – PestiSrácok.hu

Eljövünk, s aztán el is megyünk. A Halál mindenképp elkerülhetetlen, és akár hiszünk a Mennyországban, akár nem, mindenképp törekszünk arra, hogy a halálunkkal a történetünk ne érjen véget. Nem egy gödörben kívánunk feküdni, nem eltűnni akarunk, hanem valamiképp megmaradni, ha más nem emlékként utódaink, szeretteink fejében.

Vannak olyanok, ismert és ismeretlen emberek, akik képesek ennél többre. Hősök, szentek ők, olyanok akik nem csupán keveseknek, hanem sokaknak tettek jót életükben, jelentős nyomot voltak képesek hagyni a földön. Ezen a napon az 1956-os forradalom idején sokan feküdtek az utcákon névtelenül, s utána sokan kerültek név nélkül gödrök mélyére. Mégis megmaradtak, hősiességük révén az akár jeltelen sírokban nyugvó ismeretlenek is megkapták azt a jutalmat az utókortól, hogy november elsején az ő sírjukon is gyullad egy gyertya.

Ugyanígy vannak névtelen szentek is. Önfeláldozó anyák, igaz szerelmesek, nagyszerű apák, törődő ősök, vagy épp valahol a távolban valaki, aki egyszer létrehozott valamit, amit mi ma családunknak tartunk, s aminek továbbvitelét kötelességnek érezzük. Nevek a sírokon, akiket nem ismertünk s nem is ismerhettünk, mégis közünk van hozzájuk. Kopott mészköveken lévő elmosódott feliratok, amik mögött olyan emberek nyugszanak, akikre már talán utódaik sem emlékeznek, mégis tudnak róluk, s most megemlékeznek róluk.

Mindenszentek ünnepe a névtelen hősök és névtelen szentek ünnepe. A mi szentjeink ünnepe, azoké, akikre nem emlékezhetünk név szerint, csak tudjuk, hogy vannak, hogy tettek értünk valamit, hogy most itt lehessünk, és ilyenek lehessünk, mint mi vagyunk. Arctalan, s már portalan emberek, akiknek már nevük sincs, de egyszer itt jártak, elvégezték a feladatukat, majd távoztak közülünk.

Halottak napján rájuk emlékezünk annak reményében, hogy egyszer majd 100 év múlva még lesz valaki, akit nem is ismerhetünk, de ezekben a napokban el fog helyezni egy gyertyát a sírunkon.

A vezető fotót Törő Balázs készítette