Harc a fehér ember ellen

A Politikai Hobbista hétfő esti adásában ígértem, hogy a kérdésnek még egy fontos aspektusára igyekszem rávilágítani másnap egy cikkben a PS-en. A sztori röviden annyi, hogy a Coca-Cola cég egy nagyszerű tréninget kínál. Persze ahol egy multi „kínál” valamit, ott át kell egy kicsit értelmeznünk ezt a szót. Amikor pedig a dolgozóinak kínál valamit egy multi, az valójában azt jelenti, hogy jobban teszik, ha részt vesznek rajta, különben azonnal ki lesznek rúgva. Legyen az akár buziparádé, akár fehértelenítő tréning. Íme….

Kiszivárgott egy belső levelezés a Coca-Cola cégtől, ami aztán kavart is némi vihart, de persze messze nem akkorát, mint kellene, és vélhetően sajnos nem sok következménye lesz.  A PestiSrácok.hu-n vasárnap Szabó Gergő fel is dolgozta a témát. A sztori röviden annyi, hogy a Coca-Cola cég egy nagyszerű tréninget kínál. Persze ahol egy multi „kínál” valamit, ott át kell egy kicsit értelmeznünk ezt a szót. Amikor a vásárlóknak kínálnak, az inkább azt jelenti, hogy irgalmatlan reklámhadjárattal átmossák az agyunkat, hogy elengedhetetlenül szükségünk van valamely termékükre. Legyen az akár egy dohány és kátrány felhasználásával készült éghető rúd, amitől az embernek büdös lesz a szája és rákbeteg lesz tőle; akár egy cukor és kátrány felhasználásával készült barna folyadék, amitől a fogai lesznek lyukasak, és cukorbeteg lesz. Amikor pedig a dolgozóinak kínál valamit egy multi, az valójában azt jelenti, hogy jobban teszik, ha részt vesznek rajta, különben azonnal ki lesznek rúgva. Legyen az akár buziparádé, akár fehértelenítő tréning.

És mit jelent kevésbé fehérnek lenni?

A cég ezúttal arra buzdítja a dolgozóit, hogy legyenek kevésbé fehérek. Akkor vagy – szerintük – kevésbé fehér, ha kevésbé vagy elnyomó, kevésbé vagy arrogáns, kevésbé vagy magabiztos, kevésbé vagy defenzív, kevésbé vagy ignoráns, hanem szerényebb vagy, jobban figyelsz, hiszel, szakítasz az apátiával és a fehér szolidaritással… Vagyis: ha fehér vagy, alapvetően rossz ember vagy, pusztán a bőrszíned miatt. Egy darab szar. De ha megszabadulsz a rossz tulajdonságaidtól, és egy nagyszerű, empatikus lénnyé válsz, akkor már nem leszel annyira fehér. Nem tudom, biztos én emlékszem rosszul, de van ez a dolog… valamilyen embercsoport előítéletekkel teli, általános jellemzése a bőrszíne alapján… volt is ennek valami neve… ja, igen, megvan! Rasszizmus. Így hívták.

Mondanám, hogy kicsit most meg vagyok zavarodva, de valójában nem vagyok, hiszen tudjuk: rasszista csakis a fehér ember lehet. Ha bárki más etnikai alapon, pusztán bőrszín szerint ítél meg embercsoportokat, azon belül is a fehéreket, akkor azt kizárólag a rasszizmussal szembeni küzdelem jegyében teszi. Ez nem valami abszurd, nyakatekert logika; a liberálisok ezt komolyan is gondolják. Pedig ez a fajta gyűlölet, amit a Coca-Cola a fehér emberrel szemben mutat és ösztönöz, ez konkrétan rasszizmus. Amit pedig azok a cégvezetők csinálnak, azok az alkalmazottak pedig átvesznek – sőt, lelkesen magukévá teszik ezeket a gondolatokat –, akik fehérek, na, annak is van neve: ez pedig a Stockholm-szindróma. De simán csak elmebajnak is nevezhetjük.

Jogos. És ilyenkor mindig az történik, hogy hüppögünk, dörmögünk, felháborodunk, egymás közt méltatlankodunk… aztán nem történik semmi. Pontosabban de, történik: amilyen Stockholm-szindrómásak vagyunk mi is mindannyian, másnap ugyanúgy elmegyünk a boltba és veszünk egy Coca-Colát. Mondván, hogy jó, jó, utálom az ideológiájukat, de az italukat szeretem, el kell tudni választani a kettőt, blablabla…
Na, pontosan ez az, amit a cég el akar érni, és el is ér. Ez is az agymosás egy formája. Márpedig a kettő kéz a kézben jár. Nincs két Coca-Cola. Amikor megvesszük a cég termékét, azzal a cég számára profitot termelünk. Amit utána arra használ, hogy még további függőségbe húzzon bele minket. Függők legyünk a terméktől, rajongjunk érte. És közben szép lassan, sunyi módon az ideológiát is ránk erőlteti. Nem arról van szó, hogy minden egyes megivott kólával egy kicsivel buzibbá vagy fehérgyűlölőbbé válnánk. De ahogy a multicégek egyre nagyobb hatalomra tesznek szert, egyre erősebb pozícióba kerülnek nem csak az államokkal szemben, hanem a mindennapjainkat is egyre inkább meghatározzák, úgy válunk mi is egyre védtelenebbé, kiszolgáltatottabbá. Például abban, hogy nem lehet önálló véleményünk. Mert ha ellent mersz mondani, kirúgnak. Akár a Coca-Colánál, akár valamelyik másik multinál dolgozol. Ha megtudják rólad, hogy a Facebookon posztoltál valamit, ami nem tetszik a cégnek, mész a levesbe. Ha nem vonulsz ki velük a Pride-ra szivárványos zászlót lengetni, megválnak tőled. Ez nem egy rémisztő utópia, ez a mindennapi valóság. És nem csak Amerikában.

Nem kell a példáért messzire menni. Amikor Ákos a női princípiumról beszélt, a T-Com fel akarta vele bontani a szerződést. Pedig semmi rosszat, nőelleneset nem mondott, de szembement a liberális kánonnal. A magyar állam akkor nyomást gyakorolt a T-Com-ra, amit persze a libsik úgy magyaráztak a propagandájukban, hogy az állam megint beleszól a független gazdasági szereplők életébe. Pedig egész másról van szó, és a dolognak baromi nagy a jelentősége. Egy nagyon fontos üzenet volt benne. A magyar állam húzott egy vonalat, mert még van annyi ereje, hogy ezt megtegye a multikkal szemben, és azt mondta, hogy nem, nem fogjátok megszabni az embereknek, hogy mit mondhatnak, mit gondolhatnak, hol és hogyan mondhatják el a véleményüket.

Mit tehetünk a mindennapokban a multik agymosása és nyomulása ellen?

Persze, ott és akkor egy ismert énekes került a célkeresztbe, a hétköznapi embernek esélye nincs, stb…. de van! Valójában mindannyian sokkal többet tehetünk, mint gondolnánk. Ezeknek az óriási, gazdag cégeknek ugyanis egyetlen Achilles-sarka van: a pénz. Ha nem fogyasztjuk a termékeiket, földughatják az ideológiáikat a seggükbe, és előbb-utóbb tönkre mennek. És nem igaz, hogy semmi nem történik, ha én, ha te, az olvasó, ha egy-egy ember nem iszik Coca-Colát, sem a cég bármilyen másik termékét nem fogyasztja, a Fantától a Fuzetea-n át a Smartwater-ig. Ha más nem, akkor egészségesebbek leszünk, és már ez is megéri. De ha sokan nem iszunk Coca-Cola terméket, azt nagyon is megérzi a cég. Erre szokott jönni az újabb önigazoló válasz, hogy még ez sem árt, mert a magyar piac annyira kicsi, bolhafing nekik, ha nem vesszük a cuccaikat. Ez igaz. De akkor is itt a magyarországi cégük. Külön egység az óriásvállalaton belül. Ha Németországban, vagy Amerikában továbbra is hülyítik az embereket, az ellen ott, az ottani emberek tudnak harcolni. De ha itthon meggyengül a helyzetük, akkor az itteni piacon nem fognak tudni diktálni. Sem gazdaságilag, sem ideológiailag. Akkor a magyar Coca-Cola reklámok nem lesznek tele melegpropival, nem lesznek fehérellenesek. Attól még lehet, hogy Svédországban homokot szórnak magukra a fehérek, de nekünk nem kell. Ezért is fontos a nemzeti szuverenitás, és ezért is fontos, hogy minden fronton erősítsük a nemzeti szuverenitást.

Ez megint csak nem azt jelenti, hogy mindenben magyarkodni kellene. Persze, ha tehetjük, mindig fogyasszunk hazai termékeket, mert azzal saját magunkat, magyar embertársainkat, az ő vállalkozásaikat segítjük. Van olyan, hogy valamit nem tudnak itthon előállítani, de akkor is választhatunk, és válasszunk olyan cégeket, amelyek a termék mellett nem akarnak ideológiát is ránk erőltetni. Még csak nagyon nyomozni sem kell minden alkalommal, amikor le akarunk valamit emelni a polcról. A Coca-Coláról például tudjuk, hogy sem a valódi, apából és anyából álló családot nem szereti, és most már azt is, hogy a fehér embert sem.

Pláne nem, ha „fehérként viselkedik”, ami valamelyest tényleg egy létező jelenség, de „fehérként viselkedni” – minden globalista-neomarxista agymosás ellenére – nem azt jelenti, hogy rasszistának, arrogánsnak lenni, hanem önállónak, önérzetesnek. Az európai kultúra évezredes, „genetikai” öröksége az individualizmus. Az egyéni teljesítmény, az egyéni ambíció és az ezekért cserébe elvárt elismerés. Anyagilag is. Az ázsiai kultúrákban – és az amerikai indián kultúrákban is – sokkal fontosabb a kollektivizmus. Az egyén mindig egy nagyobb közösség részeként definiálódik, és a közösség sikere, jóléte a legfontosabb. Ez sok esetben egyáltalán nem egy negatív dolog, és nincs is benne értékítélet: egyszerűen mások vagyunk, máshogy működünk keleten és nyugaton. Mindkét megközelítésnek vannak előnyei és hátrányai, de tény, hogy a fehér ember a legkevésbé szervilis, és a leginkább hajlamos lázadni az elnyomással, az igazságtalansággal, de még az erkölcsi és anyagi elismerés hiányával szemben is. Az afrikai is előszeretettel háborúzik a másikkal, de a saját törzsének alárendeli magát, és ha a másik legyőzte, akkor annak is.

Ez mind-mind sokkal kényelmesebb, kezelhetőbb munkaerő a multicégek számára. Individualista, kreatív emberből elég néhány a felsőbb szinteken, illetve a különféle csapatok vezetőiként. A többiek legyenek minél szervilisebbek, alázatosabbak. Beszélő szerszámok legyenek, ne pedig akarattal és ötletekkel rendelkező lények. Ne akarjanak magasabb fizetést, inkább csak elégedjenek meg azzal, hogy egy befogadó, inkluzív, sokszínű, blablablablabla csapat részei lehetnek, vagy eleve ne legyenek tehát fehérek, vagy ha azok is, ne viselkedjenek úgy, ahogy a fehér ember genetikailag hajlamos viselkedni.

Nagyon beteg tehát az egész sztori; a fehérelleneségnek nem csak ideológiai, jóemberkedő, erényfitogtató indíttatása van, ami az SJW-ket, a társadalmi igazságosság harcosait fűti, hanem nagyon is praktikus vonatkozása is van a nagytőke számára. Ezért lelt szövetségre a kettő: a globalista, vadkapitalista multicégek és a neomarxista ideológusok, társadalommérnökök. És sajnos a nyugati civilizáció jólétében elkényelmesedve egyre inkább hajlamosak is vagyunk lehajtani a fejünket és behódolni.

Nem muszáj. El lehet indulni újra az önbecsülés útján. Az első lépés: felejtsük el a Coca-Cola termékeket!