Hétköznapi járványtan

Az egyik legnagyobb tanulsága ennek a járványnak, hogy a tudományunk nem sokat ér, ha az emberek nem értelmes lényként, hanem politizáló emberként, közösségi média függelékként vagy egyszerűen hisztériás kisgyerekként viselkednek. A viselkedés a kulcsszó, ha a járványhoz alkalmazkodó rutinokat követjük a viselkedésünkben, akkor sokkal kisebb eséllyel fertőződünk meg. És ha elég sokan elég fegyelmezettek vagyunk, akkor meg tudjuk fékezni a járványt. Ha viszont túl sok a hülye, akkor meg nem.

Szinte minden válság idején bebizonyosodik, hogy minden társadalom, közösség léte attól függ, hogy mit tud kezdeni a hülyéivel. Minden tömegtársadalom a saját bolondjainak a foglya, mert a normálisokra szabott szabályok alól a zakkantak mindig ki tudnak bújni. Keserű felismerés ez. A liberális jogállam nem alkalmas a járványkezelésre, mert a hülyeséget, az ostobaságot, a fegyelmezetlenséget, az életrevalóság látványos hiányát alapvető emberi jogként kezeli. A liberális jogállam a Darwin-díjasok társadalma.

Sokféle tömeges ostobaság bukkant fel a járvánnyal kapcsolatban a közösségi médiában megfuttatva, amely természetesen a „vírustagadókat”, a „járványtagadókat” és az összes bölcsészdiplomás vírus- és járványszakértőt, az összes közismert elmebeteget, a kattintásvadász rémhírterjesztőket, valamint azokat, akik mindent elhisznek, amit az „ezalényeg.hu” vagy a „természettudományosinternet.hu” naponta legalább hússzor eléjük tol, elfelejtett lekapcsolni. Annak ellenére, hogy bármelyik álhír rajtuk terjed szét a virtualitásban, ami boldog vírusmentes lakhelye milliónyi függőnek. Miközben bárkit kitiltanak bárhonnan harminc napra, ha az agyagedény szó valamelyik szinonimáját szerintük jogosulatlanul használja.
Ez a szomorú ténykörülmény minden bajunk forrása, hogy a hülyék bármikor bármennyit beszélhetnek egymáshoz. Régen a rémhírterjesztés törvényi tényállásának megvalósításához legalább át kellett fáradni a szomszédasszonyhoz, ma ez egy kattintás.

Olyan világba keveredtünk, ahol millió számra élnek olyan emberek, akik jobban hisznek a telefonjuk képernyőjének, mint a saját szemüknek, bármit is lássanak akkor, amikor, nagy ritkán, felemelik a tekintetüket és körbenéznek. A valóság már régen nem releváns. A politikának, a kicsit is felelős politikának pedig alkalmazkodnia kell ehhez, vagyis ahhoz, hogy az emberek egy meglepően nagy része képes elmenni egy olyan tömegtüntetésre, amelyet a tömegtüntetések járványügyi betiltása ellen, vagy pont annak érdekében hirdetnek meg egyformán zakkant alakok. Nehezen eldönthető, hogy régen, amikor még rendszeresen voltak a jelenleginél sokkal drámaibb járványok, az emberek a józan eszükre hallgatva tartották be a szabályokat, vagy inkább az állami kényszer hatására. Pedig, nem győzöm hangsúlyozni, ez nem is volt olyan régen, a mai ötvenesek az első olyan generáció, amely gyermekkorában már nem találkozott igazán veszélyes és halálos járvánnyal.

Azok nem hisznek ma a védőoltásokban, akik azért élnek, mert a születésük idején már be volt vezetve Magyarországon a védőoltások rendszere. Nyilván semmi köze ennek a várható élettartam drasztikus növekedéséhez, és a csecsemőhalandóság hihetetlen mértékű csökkenéséhez. Az elmúlt 120 évben például Magyarországon a csecsemőhalandóság 20-25 százalékról fél százalék környékére csökkent. Ezt nyilván nem a modern orvostudománynak köszönhetjük, hanem a Facebook-posztok örvendetes számbeli növekedésének. Vagy annak, hogy már van közösségi média, ahonnan a csecsemőgondozás pont olyan jól elsajátítható, mint a kormányok vagy a háttérhatalom által kitalált áljárványok álhírei elleni védekezés.

Teljesen logikus, hogy a koronavírus áljárvánnyal a globális felmelegedés körüli hisztériáról akarták elterelni a figyelmet. Ez utóbbit egyébként azért találták ki, hogy eltereljék a figyelmet a nem létező népvándorlásról, amit egyébként a globális felmelegedés provokál ki Észak-Afrikában. Nyilván valami nagyon komplex világ-összeesküvés része, hogy miközben az Európai Parlament a jogállamisággal tölti az értékes idejét, minden országban drasztikusan korlátozzák, mindenféle a helyi viszonyokhoz illeszkedő szabályozással, az emberek közötti, a vírusfertőzésre lehetőséget teremtő találkozásokat.
Mindenütt igyekeznek az egészségügyet úgy átszervezni, hogy felkészült legyen az egyre jelentősebb számú kezelésre szoruló koronavírusos beteg fogadására. Ez mindenütt igényli az orvosok és egészségügyi szakdolgozók vezénylését. Jól látható, hogy a járvány mindenütt egy kicsit másképp zajlik, a különböző egészségügyi rendszerek és a különböző időben meghozott szakmai és politikai döntések országonként, régiónként más helyzetet eredményeznek.

Látnunk kell, hogy ez most nem olyan Mikulás, Karácsony és Újév lesz, mint amilyet megszoktunk. Van egy történetem arról, hogy miként is kellene másképp gondolkoznunk arról az új világunkról, amelyben újra vannak járványok. Egy anyuka azt kérdezte, hogy most mi lesz, mit mondjon az óvodás gyerekének, mert idén értelemszerűen nem tud neki Mikulást rendelni (!!!). Csodás világ az, ahol nem a reggel a cipőben talált piros csomag (és virgács) jelenti a Mikulást, hanem egy rendes életnagyságú meg is látogatja a gyereket. De ez azért ugye érezzük, hogy talán nem létszükséglet. A gyerek biztos megérti, hogy sem a Mikulás, sem a rénszarvasok nem akarnak koronavírusosak lenni, ezért kerülik a személyes találkozást, ugyanúgy védjük őket is, ahogy a nagymamát és a nagypapát.
El kell döntenünk, hogy értelmes lényekként viselkedünk-e vagy hisztériázunk a „kényelmetlenségek” miatt. Ne legyünk már a saját magunk ellenségei. Igen, pocsék dolog egész nap maszkot viselni. Viszont ezzel a szerencsések, akik nem kapják el a vírust, vagy nem betegszenek meg tőle, vagy enyhe tünetekkel átvészelik, sokat tesznek azokért, akik nem lennének ilyen szerencsések, ha elkapnák a fertőzést. Ilyen egyszerű.