Halhatatlanok napja – Örökké él, aki a hazaért hal meg

Hatvankilenc éve november negyedikén vonultak be a szovjet csapatok Budapestre. Hatvankilenc éve biztossá vált, hogy a világ cserbenhagyott minket, hogy elárultak, hogy hamis szavakkal bíztattak. Hatvankilenc éve az is bizonyosságot nyert, hogy a magyarokat nem lehet legyőzni, mert akik akkor, szemben a túlerővel, kudarcra, vereségre ítélve mégis fegyvert fogtak megmutatták, hogy mire képes ez a kicsi nép. Halhatatlanok születtek a pesti utcákon.

Rájuk emlékeztünk szerkesztőségünk és a Nemzeti Maximumért Alapítvány által rendezett megemlékezésen tegnap. Azokra a hősökre, akiket még ismerhettünk és azokra, akik már nem élhették meg, hogy szabadnak lássák a hazájukat.

Halhatatlanok emlékére

Kilencedik alkalommal került sor a rendezvényre. Ezalatt a kilenc év alatt sok minden megváltozott. Elvesztettünk több visszatérő felszólalót, elvesztettük Wittner Máriát és Varga Jánost. Janikát, akit nekem még volt szerencsém ismerni, a Corvin közi hőst.

Számomra ez a nap sok szempontból fontos. Mikor Budapestre költöztem, ezen a rendezvényen ismertem meg először a PestiSrácok csapatát, még jóval azelőtt, hogy csatlakoztam volna hozzájuk. Az R56-ban jártam, felültem a forradalmárok terepjárójára, meghallgattam Varga János beszédét. azóta minden évben ott vagyok, és most már nem pusztán nézőként, hanem a csapat tagjaként.

Így volt idén is, mikor Szabó Gergővel és Dezse Balázzsal megérkeztünk a Bem József térre, ahol ismeretlenül is ismerősöket találtunk. Ide senki nem jött véletlenül. Aki ott volt, az egy üzenetet hordozott magában. A szabadság üzenetét, amit '56 hőseitől, a halhatatlanoktól kaptunk. Amint Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója felszólalásában elmondta:

A pesti srácok és lányok örökre beírták magukat nemcsak a magyar, hanem az egyetemes történelembe is, harcukkal minden szabadságszerető ember azonosulni tudott, mert az az emberi méltóságért, a nemzet megmaradásáért, identitásának megőrzéséért folyt.

S most, amikor rájuk, az ő harcukra emlékeztünk, akkor bebizonyosodott, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló, mert az a tűz, az az üzenet, amiért ők adták az életüket ott volt mindenki szívében, aki eljött, hogy lerója tisztaletét. Ezt jelenti a halhatatlanság: elvesztették az életüket, hogy valami sokkal maradandóbbat adhassanak az utókornak.