Ajándékozni jó. Különösen akkor, ha olyannak adhat az ember, aki bizonyosan nem kapott még elég ajándékot az életében. Az alábbi kis történet az ajándékozás öröméről szól, és arról, hogy jó hely ez az ország: még a hivatalok és a hivatalnokok is tudnak „jó fejek” lenni. Vagy talán mindig ilyenek, csak nem mindig vesszük észre.
Aranyos végeredményre vezet az, amikor a hivatalos nyelv és a jó szándék keveredik egymással. A Pénzügyminisztérium Protokoll Főosztálya által jegyzett felhívás szövege sikerrel bújik ki a körlevélírás szabályai alól, és szívet melengető, ahogy felsejlik benne a jóakarat és a „kívánságok mellékelt táblázata”. Ilyen lehet a Mikulás adminisztrációja is.
Tehát a kormányzati költségvetési szervek dolgozói a következő felhívást kapták valamikor december elején (reméljük, nem titkos):
Angyalokat keresünk!
Az ünnepek közeledtével karácsonyi adománygyűjtés kezdődött a Miniszterelnökség és az Emberi Erőforrások Minisztériuma kezdeményezésére a gyermekotthonokban élő gyermekek és fiatalok számára. Magyarországon 23.000 gyermek él a gyermekvédelem rendszerében, közülük csaknem 7500-an intézményekben. Különösen sokat jelentene számukra, ha teljesülhetne egy-egy kívánságuk és karácsonykor személyre szóló ajándékot kaphatnának, ezért minden gyermek személyesen írt kívánságlevelet az „Angyalkának”. A levelekben szereplő kívánságok alapján, kérjük a leendő Angyalokat, szíveskedjenek kb. 5.000-7.000 Ft értékben ajándékcsomagokat összeállítani, új és jó minőségű ajándékokból. A kívánságokat a mellékelt táblázat tartalmazza. Kérjük, amennyiben lehetőségük van arra, hogy adományozzanak, a mellékelt táblázatba szíveskedjenek beírni a nevüket (akár egyénileg, akár szervezeti egységenként) a kiválasztott gyermek nevéhez. Az ajándékokat becsomagolva, felcímkézve a József Nádor téri épületben gyűjtjük össze 2019. december 9-én, hétfőn 16 óráig.
A pontos helyszínről később adunk majd tájékoztatást.
Köszönjük minden Munkatársnak, aki ajándékozásával hozzájárul egy mosolyhoz!
Legyél te is Angyal!
Üdvözlettel,
Pénzügyminisztérium Protokoll Főosztály
Az egyik hivatali angyal megosztotta velünk az ajándékozás örömét (ez biztos nem titkos):
Először fel sem fogtuk, hogy különleges levelet kaptunk. Jól van, majd elolvasom. Ráér később is, van más feladat. Nem tűnt sürgősnek. Egyszer csak szólt az egyik kolléganőnk, kicsit bizonytalanul, hogy mi lenne, ha megnéznénk a listát. Jó, nézzük! És akkor kezdtük felfogni, hogy létező kis emberkék kérnek ajándékot, amilyet még talán soha nem kaptak, személyre szólóan kaphatnak tőlünk csomagot.
Ez kezdett izgalmassá válni, jó, akkor válasszunk gyereket! Hát itt mindenki van, 1-től 20 éves korig, a legkisebbtől a fiatal felnőttekig, fiúk és lányok. Akkor fiú legyen, adjunk bokszzsákot a nagyobb fiúnak, ne, legyen inkább lány, hamupipőkés ágyneművel. Vagy még kisebb, esetleg nagyobb? Aztán rádöbbentünk, hogy nem tudunk válogatni, mert hirtelen kezdtek elfogyni a gyerekek. Már lestoppolta más, mire mi választottunk. Jó, akkor már bárki legyen, csak legyen valaki! De egy órán belül „elfogyott” az összes, mind a 200 gyermek. Nagyon csalódottak voltunk. Most mi lesz? Elbénáztuk. De most már ajándékozni akartunk. Akkor legyen egy másik gyermekotthon. Jó, akkor jelezzük a főnökeinknek, hogy nem tudtunk időben választani, „adjanak” egy másik intézményt. Hála Istennek és a “gyors kormányzati intézkedésnek”, pár nap múlva újra kaptunk olyan gyerekeket, akik még ajándékra várnak. Jött egy új levél.
Na, most aztán nyomás!-mondta a kolléganő, és éppen gyorsan be tudtunk jelölni egy kisfiút és egy kislányt. Egy kismotor és egy hajas baba boldog gazdái lesznek. Még egy dömperre és babaruhákra is futotta.
Nagy, díszes csomagot fognak kapni karácsonyra!
Jó volt Angyalkának lenni!
Aztán visszatértünk a díjbekérőkhöz.
Naprózsa
2019-12-15 at 07:56
Nem hinném, hogy a nevelőik nem vennék figyelembe, hogy a csimoták mire vágynak, és nem igyekeznének ilyen ajándékokat adni, de itt nem is ez a lényeg.
A kis elhagyottaknak az az igazi élmény, hogy egy-egy ember csak nekik személyesen küld ajándékot. Ebben van hiányuk, hisz mindannyian tudjuk, akik testvérekkel nőttek fel, hogy létezik testvérféltékenység a közös szülő kisajátítása céljából.
Hát akkor mit érezhet az a kicsi aki tudja, hogy igazi szüleinek nem kellett? Boldog egy olyan jó szóért amin nem kell tucat másik gyerekkel egy szeretett nevelőn sem osztoznia.
Lehetne e kedves kapcsolatot pár levelezéssel és húsvéti ajándékokkal továbbfejleszteni.
ViAM
2019-12-15 at 10:50
Isten áldja meg a ötletgazdát! Ezek a megajándékozott gyerekek, fiatal felnőttek egy életre szóló, kellemes, érzelmi kapaszkodót(!) is kapnak.
Poppy
2019-12-15 at 16:56
👍
zizu
2019-12-16 at 10:09
Szép elképzelés, de legalább az összeget ne határozták volna meg. Ez lelkiismeret kérdése kell legyen.
zizu
2019-12-16 at 10:14
Most így pont olyan, mikor az iskolában egymásnak készítettük a mikuláscsomagokat, és megondták nekünk hogy mennyi értékű legyen. Igaz akkor egy zsákocskából húztuk ki a neveket, tök mindegy volt. Mint ahogyan az is mindegy volt hogy van rá pénze valakinek, vagy nincsen. Persze most aszért igaz az is, hogy egy önkormányzati ma dolgozó jól keres. Pár ezer forint szépen belefér. És klasszul el lehet vele dicsekedni is.