Amíg Amerikában gyújtogatnak a nem nácik, nálunk a „nácik” békés megemlékezést tartanak

Amerikában, a demokrácia őshazájában éppen gyújtogatások vannak. Illetve azok mindig vannak, mint Franciaországban is például, ami a demokrácia másik őshazája tudvalevőleg, csak mindennapi események lévén nem kerülnek be a mainstream liberális propaganda orgánumaiba és így a világsajtóba sem. Eseménnyé akkor válnak az etikailag érzékeny propagandisták számára, ha valami olyan okot tudnak hozzá rendelni, amely igazolja a liberális világnézetet.

Rendőri intézkedés következtében meghalt egy fekete bőrű úriember Minneapolisban. Az esetről készült videókon persze csak a lényeg nem látszik, de az talán kivehető, hogy a nagydarab, izmos, de a háta mögött megbilincselt áldozat hirtelen ellenkezni kezd, amikor be akarják ültetni egy rendőrautóba. Ezután térdelt a nyakára hosszú percekre az egyik rendőr úgy, hogy tulajdonképpen megfojtotta. Az áldozat egyébként a korábban, még az ellenkezés előtt, de már a rendőri intézkedés közben készült képanyagokon eléggé szétcsúszottnak tűnik, csak nagyon empatikus emberi jogi aktivisták láthatták őt egy megszeppent kisfiúnak és nem egy nagydarab drogosnak.

De ez mindegy is, minősített szakszerűtlenségnek látszik a dolog, teljesen jogos elvárásnak tűnik, hogy ne haljanak meg az emberek a rendőrök kezei között.

Azért két kérdést fel lehet tenni akkor is, ha az ember nem helyesli az ilyesfajta rendőri túlkapásokat.

• Be lehet-e tenni egy aktívra, gátlástalanra drogozott gyanúsítottat úgy egy rendőrautóba, hogy nem alkalmaznak komoly erőszakot a rendőrök?
• Miért lesz rendszeresen az USA-ban az ilyen ügyekből polgárháború jellegű rendezvény?

Aki próbált már deliráló vagy szintetikus drogtól őrjöngő embert lefogni (nekem mindkettőhöz volt szerencsém), az pontosan tudja, hogy ez az illető kiterjesztett emberi- és szabadságjogainak figyelembevételével bizonyosan nem fog sikerülni.

Ha visszaemlékszünk a korábbi hasonló amerikai esetekre, általában azt láthatjuk, hogy egy nagyon nagydarab fekete bőrű úriember, egy bizonytalan közbiztonságú környéken nagyon látványosan nem működött együtt a rendőrökkel. És általánosan elmondható, nem a konkrét rendőr védelmére mondom, hogy mindegyik megfektetett gyanúsított azt kiabálja, hogy épp megölik a rendőrök, nem kap levegőt, stb.. Aztán, ha lazul a szorítás, azonnal rúg, harap és őrjöng tovább. Nem könnyű egy kilencven kilós férfit féken tartani, legfőképpen akkor, hiába van megbilincselve, ha tovább küzd.

Azt a statisztikát meg nem forszírozzák, hogy az ilyen esetek során hány rendőr sérül meg.

Mint ahogy akkor sem szokott lenni gyújtogatás, valahogy se a fekete, se a fehér lakosság nem indul meg olyankor, amikor egy rendőrt meggyilkol valami drogos. A rendőrnél még a bőrszín se számít, hiába fekete bőrű például, rendőrként kevesebbet ér az élete, mint az ugyanabból a gettóból származó drogdíleré.

Amúgy az ilyen, tulajdonképpen véletlenszerűen kirobbanó erőszakhullámok teljesen megszokottak az USA-ban, áramszünet, rendőri erőszak, bármi elég szokott lenni ahhoz, hogy kirobbanjon egy erőszakhullám, ami aztán a Nemzeti Gárda bevetésével ér véget.

Ha valakinek kétsége van arról, hogy mi mennyivel fejlettebb kultúra vagyunk, mint az amerikai vagy a francia, elég csak az egy főre eső autógyújtogatások és rendőrverések számát összehasonlítani.

A mi négereink, a cigányok finoman fogalmazva is dolgosabbak, ez az összehasonlítás tulajdonképpen sértő rájuk nézve. (Ne akarjuk őket afrikaiakra cserélni könyörgöm!) A bűnözési rátájukról meg ne is beszéljünk, Amerikában észre sem vennék őket kisebbségként, legfeljebb a számarányuknak megfelelően vennének részt a szokásos amerikai szórakozásban, az utcai lövöldözésekben. New Yorkban például a lakosság negyedét sem kitevő feketék felelősek a lövöldözések 75 százalékáért. Milyen szép statisztika is ez.

Ha már dicsérni akarjuk magunkat, az sem semmi, hogy a magyar társadalom egyik legaktívabb része a futball klubok szurkolótábora, akik egyébként egymás megverésére vannak szórakozásszerűen szakosodva, egy egyértelműen etnikai szállal is rendelkező kettős gyilkosság után is tudnak együtt fegyelmezettek lenni, és nem balhét csinálni, hanem megemlékezni. Ezért is különösen undorító karácsony gergely (kisbetűvel) és magyargyűlölő társainak nácizása, habár nekik még a koronavírus is szimpatikusabb, mint bármilyen becsületes magyar ember.

A liberális ember, aki nem tűri a rendőri intézkedést, már nálunk is megjelent, arról is van felvételünk – hála Istennek. Az alakformáló tornára szoruló, visonyáló némberre gondolok, aki miután áthajtott biciklivel a piroson, menekült a rendőrök elől, felszólításra nem állt meg, ellenállt a rendőri intézkedésnek, megrúgta a hatósági személyt, hamis adatokat diktált be. Hogy aztán amikor megbilincselték és a motorháztetőre fektették, ahogy a dühöngő elmebetegeknek dukál, olyan artikulálatlan hangon visítozzon, mint egy genderaktivista.

És itt jön a baj majd, ha nem vigyázunk. Az emberek, már azok, akik vették a fáradtságot, az utcán automatikusan azt feltételezték, hogy a hiszterikának van igaza. Mert az ugye tök logikus, hogy a magyar rendőrök Budapesten, világos nappal, egy forgalmas utcán, pusztán a hatalmukkal való visszaélés céljából nekiállnak vegzálni egy tömegből kiemelt ártatlan biciklistát. Mondjuk irigylem a problémáinkat, Amerikában lesokkolták volna a rémisztő képződményt, ha nem térdeltek volna egyből a nyakára.

Amerikában a liberálisoknak sikerült elérni, hogy az állampolgárok nem akarnak együttműködni a rendőrökkel és persze nem is bíznak bennük. Nálunk is ez a cél.

Pedig pont fordítva van. A rendőrök a barátaink, és a törvényszegők az ellenségeink, na és a liberálisok természetesen, hiszen ők a fő törvényszegők, mert ők állnak mindig a bűnözők oldalára. A rendőrök és az általuk egyébként teljes joggal rendszeresen megkergetett szurkolói keménymagok sokkal közelebb állnak egymáshoz és hozzánk, jogkövető emberekhez, mint bármelyik, a liberálisokhoz és az általuk védett drogos és perverz („kisebbségi”) szubkultúrákhoz.

A többségi társadalom normáinak lebontása, a liberális gyakorlat káoszhoz és pusztuláshoz vezet, tanuljuk meg ezt az amerikaiak sorsából.

Még a bűnöző is jobban jár, ha tudja, hogy nem ugrálhat, mert a rendőrt védi a társadalom, mert hogy-hogy nem, ebben az esetben legalább túléli a letartóztatást. És végül is ez a cél.